Szerintem értelmetlen dolog a házasság, abban a formában, ahogy manapság működik, nektek mi a véleményetek erről?

30as nem sértésnek szántam senki irányába. De látom hogy min mennek el a házasságok. Mikor összejön az utazni, világot látni vágyó nő egy olyan férfivel akit a sarki boltig is alig lehet elrángatni a számítógép elöl. Nekem is voltak rossz kapcsolataim, volt olyan exem aki 2 hétig munka miatt távol volt majd lemondta a péntek esti mozit mert a haverok elhívták sörözni...

Na én akkor döntöttem el, hogy inkább egyedül, mint ilyen kapcsolatban

31. Azt tudtad hogy a nők 80%-nak a szex csak szenvedés és púp a hátukon? Szerinted férfiként nem lutri és kockázat 10/8 arányban belehúzni egy szexmentes szenvedős házasságba?

Nézd már meg hogy mennyi férfi keres szeretőt, mennyi férfi kacsingat kifelé egy kapcsolatból!

Bizonyára azért mert a nők annyira kedvesek, odaadók, annyira szexcentrikzsak, annyira jók az ágyban! Tömve van a világ fapyna nőkkel, akik mellett csak megfagyni meg tönkremenni lehet. Hú, férfiként is de nagy buli a házasság!

Dolgozz, melózz, csinálj meglepetéseket, vidd a háztartást, főzz, legyél a gyerekkel, ha lehet vállalj másodállást, hozz virágot, tasrtsd érzelmi biztonságban, legyél igényes, utazzatok külföldre stb. Aztán szex meg szökőévenként, de azt is ki kell érdemelni.

Na ezért keresnek a férfiak szeretőt, de sajnos az a maroknyi szexet szerető nő vagy foglalt, vagy 100-an pályáznak rájuk!

33. Már írtam, eszméletlen sok energiát öltem bele. Csak azért lettem az aki, mert szeretet sóvár lettem, azt hittem hogy ha pörgök, több leszek, fókuszálok, figyelmes, kedves vagyok akkor nekem is jut az asztalról egy pár morzsa. Hát nem jutott sosem. Kiégtem, de nem egyszerű módon.

Ma már minden napom úgy kezdem hogy "minek"?

A mai napomnak sem lesz értelme, a saját dolgaim sem érdekelnek már. A diplomáimat lehúzhatom a wc-n, a jólneveltségemet is, hogy minden körülmény között ember maradtam, hogy én voltam az aki mindenkin segít... Minek? Minden napom egy szenvedés, évtizedek 9ta egy jó szót nem kaptam senkitől. Szex? Mit képzelek én?!

Letelt, ennyi, nem várok már semmit. Egy értéktelen undorító senki vagyok, bicsánatot kérek mindenkitől hogy a jelenlétemmel szennyezem a világot

Éljenek azok akik bunkók, hazudnak, bájolognak, gyúrnak, drogoznak. Ők a sármos pasik, ők akik annyira szexik, mellettük olyan jókat lehet szenvedni! Ők azok akik mellett itt az édes bizonytalanság, velük folyamatosan kell szexelni, mert hát ő már másnapra otthagy. Meg hát sosem tudni hogy mikor csal meg!

Ugye ettől a szellemiségtől olyan erős egy férfi?

Aki kedves, megbízható, lehet rá számítani, céltudatos az egy balek, ott a nő nyeregben van, nem kell semmit csinálnia, nem kell szenvedni a szexszel, meg különben is, egy ulyen ember nem is férfi. Dög unalmas, nem nyomul, nem hozza napi szinten a problémákat, nem fenyegetőzik, egy ilyen mellett nem kell teljesíteni, egy ilyen madarat csak kihasználni kell.

Aztán mennyivel vonzóbb már egy olyan, aki full-full tesztoszteron, naponta 10 osztozik rajta, akinél mindenre oda kell figyelni mert bármikor lecserél egy másikra.

Két féle ember lézezik:

- A jó aki csak szenvedni fog mások miatt.

- A rossz, aki meg kihasznál mindenkit és élvezi az életet.

Szidom anyámékat hogy jóra neveltek! Inkább lettek volna tróger alkeszek, lettem volna egy bunkó sz*r alak, aztán én is kihasználtam volna mindenkit.

36. Értem én. A baj az, hogy elfogytam ebben a szélmalom harcban, nem bízom a nőkben, önmagamat egy pojácának, egy madárijesztőnek látom, nem tudok semmit sem adni ami jó. Az ágyban fogalmam sincs mit szabad, mit nem, alapból úgy gondolom semmit sem. Nem hiszek abban hogy vonzó vagyok, minden mozdulatomért fizetnem kell, aki én vagyok az annyira rossz, hogy azt valamivel kompenzálnom kell. El nem tudom képzelni hogy bárki is elfogadjon, minden férfi több mint én. Nem vagyok vonzó, nem vagyok kigyúrva, nem ölöm meg az embereket aki az utamba áll, nincs erőteljes mély hangom, semmilyen férfias klisé nem jellemez.

Valahogy kiszenvedem ezt az X évet, aztán földet rám.

24. "Mégis amikor azt érzed, hogy megtaláltad azt az embert akire mindig is vártál, akivel megéri belevágni ott hiába a sok negatív tapasztalat nem kellene hogy érdekeljenek."

Az egy dolog, hogy az ember mit érez. Vagy bejön, vagy nem. Na meg ott van az is, hogy akit ma megfelelő embernek érzel, az 10 év múlva nem biztos, hogy az lesz.

Az emberek többsége,úgy megy hozzá valakihez, hogy "jaj,ő az igazi" és pont ugyanúgy éreznek, ahogy leírtad. Az meg, hogy megéri, szerintem nem igaz főleg az anyagi része miatt.

Tegyük fel,hogy te kuporgatsz,képzed magad, a másik meg lebzsel és semmi ambíciója nincs,de egyszer csak válni akar,akkor bukod a lóvéd felét úgy, hogy az nem tett bele semmit.

39. Leginkább csak ilyeneket! Mesélek pár régi barátnőmről. Programok, utazások, színház. Este: "jó éjt, reggel találkozunk" felkiáltással le is zárta a napot.

Egy másik. Külföldi nyaralás, semmi szex, mert hát na. Ne ezért jöjjünk már ki. 10 nap. Egyébként otthon sem volt, gondoltam hátha.

Megint egy másik. Felhív magához, bor, zene. Jól kezdődött, majd amikor volt hangulat elővette a könyveit és felolvasott belőle. Aztán menjünk ki az erkélyre tojást dobálni. WTF??? Aztán közölte hogy már álmos, de ott ALUDHATOK. Szóval semmi szex.

Mondok másikat. Ismerkedés, 3 hét eltelt, ő nagyon szerelmes. Menjünk el egy kerti partira. Oké, menjünk. Este, hangulat, kis ital, külön szoba. Mit ad isten? Ne leskelődjek, ne fogdossam, tartsam már a fél métert közöttünk.

Nem sorolom tovább. A feleségem ugyanilyen, számomra a női nem mindig is reménytelen volt, feladtam a keresgélést, nekem a "NO SEX" a keresztem. Azóta sem találkoztam bevállalós nővel, próbáltam szeretőt is keresni, de totál kudarc volt az is. Vagy pénzt kértek volna minden egyes dugásért, vagy juj a férjem megtudja, jó lenne de mégse. Vagy olyan jó veled, kedves vagy, imádom a társaságod, nekünk össze kellene házasodni, ne menjünk bele szeretői viszonyba mert abba ő belehal ha lelépek. No comment, tényleg feladtam. Egy szánalmas hatod osztályú nyomorult szex sem jött össze sosem. Kész. Ennyi.