A házasságok hány százalékában lehet olyan megcsalás, ami sosem derül ki?

Nincs olyan hogy megcsalás. Mit csalsz meg? Ha minden jó, eleve nem mész félre. Ha meg egy délibábbal élsz együtt, akkor meg nem ad ő annyit, hogy maga mellett tartson. Egyébként ez meg két emberen múlik, felőlem bárki tarthat 5 szeretőt is, semmi közöm hozzá, ahhoz meg másoknak nincs ha én tartanék 5 szeretőt. Soha senki nem törhet pálcát a másik felett.

Aki szolgalelkű, és egy pasát csinált a férfjéből, ne a férfjében keresse a hibát. Ha valaki oltári nagy papucs, akkor se a feleségét hibáztassa. Ha valaki menet közben változott meg, az meg természetes. A válás is két ember magánügye, mára már Dunát lehetne rekeszteni a sok elvált és valójában lelki sérült emberekből, akik placebó sikeresnek akarják érezni magukat, de tudják hogy nem azok. Itt a gyk is hemzseg a lelkibeteg emberektől, akik halálra lepontozzák azokat, akik rátapintottak a fájó pontjaikra. Nem a lepontozott ember a hibás, hanem a lepontozó gyenge szembenézni önmagával. Végül is engem sosem érdekelt a lepontozósdi, sem az hogy itt mindenki erkölcs rendész, aki szeretőt tart, az okkal teszi, ha jól érzi magát benne, akkor áldásom rájuk. Aki válni akar az váljon, nekem attól sem lesz se jobb se rosszabb.

Visszatérve az eredeti kérdésre, én simán benne lennék szeretői viszonyba, ha lenne kivel. Ha kiderülne kiderülne, ha nem nem. Én bevallom, nem álszenteskedem. Nem kapok én otthonról annyit, hogy én legyek a hűség példaképe. Ha kapnék, eszem ágában sem lenne. Sőt, nem vagyok egy szemétláda, maximálisan figyelembe veszem hogy én mennyit adok, és egy szállal sem kívánnék többet. Mivel ez már régen borult, így még lelkiismeretfurdalásom sem lenne miatta. Ja, nem vagyok az a válós típus, ésszel élek.

#4: Meglehetősen abszurd etikai álláspontot képviselsz. A "bűn" ugyanis definíció szerint valamely társadalmi vagy vallási alapon deklarált viselkedési vagy gondolkodási norma megszegését jelenti. Ennélfogva az, hogy valami bűn-e vagy sem, teljességgel független attól, hogy mások számára kiderül-e. Vagy megszegsz egy normát, vagy nem. Ha megnézed például a keresztények tízparancsolatát, abból világos, hogy nemcsak bizonyos cselekedetek, hanem még bizonyos vágyak is bűnnek számítanak. Márpedig az effélék (ha nem követi őket cselekedet) jó eséllyel nem derülnek ki sosem. A buddhizmus és az iszlám is hasonlóképpen vélekedik.

A te bűn-felfogásod alapján az sem volna bűn, ha mondjuk titokban megbuherálom egy haragosom autójában a fékrendszert, ami miatt az illető a családjával együtt másnap szakadékba zuhan; hiszen mivel az autó tönkreég a benne ülőkkel együtt, sosem derül ki, hogy nem véletlen baleset volt. Ezt nem gondolhatod komolyan.

Egyébként egy, idősebbek körében végzett anonim felmérés szerint a házas férfiak fele, a nők harmada csalta meg a párját legalább egyszer. Egy genetikai vizsgálat szerint pedig a házasságban született gyermekek körülbelül egytizede nem az apától van.

Kérdező! Ez itt az erkölcs rendészet hivatalos fóruma, vigyázz hogy mit mondasz!

A pontozás sem arról szól hogy a kérdésre válaszoltál, hanem hogy milyen indulatokat korbácsolsz fel az itt jelen lévő frusztrált, de szabó péteren optimistává vált 95%-ban női nemből. Sok az elvált, elfuserált életű, zsákutcába került nő, akik savanyú uborkák, vagy megrekedtek egy rossz kapcsolatban és vágynak egy igazi férfire, de azok nem veszik őket észre típusú nő.

Itt csak szuper életek vannak, erkölcsös nők. Az egyedüli megoldás kizárólag a válás... szerintük. Akik ezzel nem értenek egyet, lepontozzák egóból, nekik így ez egy revans a sz*r életükért, viszont kb. annyi a gyk %-a, mint halottnak a csók. Én inkább eret vágnék magamon, mint hogy arra legyek büszke, hogy a sorstáraim által felpontozott %-om fényében azt érezzem hogy húúú de szép és okos vagyok. Nekik ajánlom a she.hu-t is, ott is szerezhetnek amolyan placebó "szuper nő vagyok" érzést, csak ezután ritkán menjenek igazi emberek közé! :)