Viszonzatlan szerelem (? )

A másik... Szülők tisztelete... Úgy beszél szerencsétlen anyjával(aki egyedül nevelte fel 3 gyermekét, mert az apjuk link alak volt), mint egy utolsó utcasarkival... Ha nem féltem volna, hogy visszaüt, úgy szájon vágtam volna, hogy kirepül az összes foga!!!

De bakker... ezek mellett van egy másik énje, aki viszont kedves, jószívű, szeretnivaló gyermek, segítőkész, romantikus, szenvedélyes... Mintha több ember lenne benne... Gondoltam már arra, hogy schizofrén... csak még nem eléggé előrehaladott... de persze ez hülyeség... De tény, hogy neki is kéne egy pszichológus... Azért ilyen szerintem, mert nem kapta meg az apai szeretetet... Semmilyen kapcsolata nem volt az édesapjával(7 éves korában meghalt, egy emléke van róla, az se biztos...)... Mondta, hogy nem akar rossz apa lenni... De ha előjön a rossz énje, rossz apa lesz... Szeretnék neki segíteni, de nem tudom hogyan...

Ha lenne egy kívánságom, az lenne, hogy maradjunk együtt, legyen az az ember akit megismertem, aki februárban volt, és neveljük együtt a Babánkat. -Ez az a dolog, amit el szeretnék érni... De ilyen labilis lélekkel képtelenség egy hullámhosszra vergődni... Vagy csak én vagyok a szerencsétlen és nem tudom, hoogyan kell...

Köszönöm, hogy végigolvassátok ezt a sokmindent, Így legalább nem örlődöm azon, hogy senkivel nem beszéltem meg... Köszönöm, hogy válaszoltok, örömmel olvasok minden tanácsot!

Nem vagyok székely, én partiumbeli vagyok, a barátom ő székely :)

Nem fogok neki ilyet hazudni. Azt már mondtam neki, hogy csak donor volt, semmi több(szeretem a gyermekeket, mindig is vágytam már, hogy nekem is legyen)... Ettől kiborúlt...

Nem fizetne ügyvédre... Kizárt dolog, hogy kérni fogja, hogy kivizsgálják, hogy ő-e az apa...

Én is nagyváradi vagyok :)

Húú, hát, igen, belátom, valahol felelőtlenek vagyunk. A párom inkább, de én is. De szerintem azzal már tettem valamit, hogy a felelőtlen cselekedeteim után képes voltam vállalni a felelősséget, és nem elmenekülni egy abortuszra, mint ahogy más 20 éves leány tenné. Egy abortusszal nem lettem volna jobb ember. Jobb embernek tartom magam, hogy igenis, 20 évesen, ilyen körülmények között elvállaltam egy gyermeket még ha egyedül is kell felnevelnem. Nem vagyok gazdag, de képes vagyok megadni mindent egy gyermeknek. Persze segÍtséggel, nem tagadom, szüleim sokat segÍtenek. De szerintem sokan akiknek van külön lakása, autója nem a saját erejükből és munkájukból szerezték meg azt.... SegÍtettek a szülők mindenkinek elindúlni, legalábbis az esetek 80 százalékában, szerintem!(Vagy ha nem szülő, de ott volt nagymami, nagypapi... nekem senkim sincs a szüleimen kÍvűl!)

Az, hogy "dobálózunk a gyermekkel"... Inkább most legyenek ilyen "dobálózások", mintsem a születése után. Egyik héten kellene az apjának, a másik héten nem... No nem... Jobb ezt most eldönteni, hogy mellettünk marad, vagy elmegy. Igy valamilyen szinten érzi csak a feszültséget a Baba, de jobb most túlleni ilyen dolgokon. Még a Babó jó helyen van.

Amúgy tegnap egész nap nem keresett, úgyhogy elhatároztam magam, átelemeztem az egész kapcsolatunkat, és arra a döntésre jutottam, hogy én mondom ki az utolsó szót, hogy vége! Még van 3 hónap a szülésig, addig helyrejövök lelkileg, Így nekikezdhetek a nevelésének egyedül, és nem fogom mind a telefont lesni, hogy vajon mikor Ír valamit. Nagyon fáj ez az egész, de beláttam, hogy tényleg nem szeret, nem tisztel, nem érdeklem. Nagyon szeretem ezt a fiút, akármilyen szemét volt velem sokszor, akkor is a szemébe tudtam nézni, és őszintén kimondani, hogy szeretem. De jobb Így, a Babának jobb Így! Nem kell feszültségben felnőnie.

Ha érdekli a gyermek, meggondoltam magam, megengedem neki, hogy lássa, játszon vele, tartsa vele a kapcsolatot, mert mégis csak tudnia kell ki az apja, de gyerektartás és névfelvétel ügyben változatlan vagyok!

Teljes mértékkel belevetem magam a gyermeknevelésbe. Nem hiszem, hogy rossz szülő leszek(ez kicsit egoistán hangzik, no de ilyenkor szükség van az optimizmusra :) ). Belátom, hogy gyerek vagyok még én is valahol, de fel vagyok készülve mindenre.

Úgy érzem jól döntöttem. Minden téren.