Hogyan lehetne "elfogadtatni" vele az apját is éjszaka?

Kisfiam másfél éves. Nem jó alvó, kifejezetten rossz. Ez kb.1 éve tart nála, addig annyi volt, hogy 1x evett, meg mondjuk 2-3x vissza kellett adni a cumit, és annyi.

Most felébred, sír, jó esetben elég egy kis simi, melléfekvés. Kevésbé jó esetben fel kell venni, sétálni kell vele kicsit. Aztán rajtam alszik vissza.

Átlagosan egy éjszaka kb.8-10x biztosan megébred.

A férjem durván 10 hónapja nem mehet a közelébe se éjszaka. 8 hónapos kora körül kezdődött. Ráfogtuk, hogy szeparációs szorongás, majd elmúlik. De nem múlt el. Ha éjszaka az apja megy át, a gyerek olyan sírásba kezd, mint amúgy soha. És az nem opció, hogy apa tartson ki, majd abbahagyja, mert annyira sír ilyenkor, hogy pár perc után nem kap rendesen levegőt. Soha, semmilyen más szituációban nem sír ennyire.

Pedig előtte sokszor kelt hozzá a férjem is. Vagy fent maradt mondjuk éjfélig-1-ig, addig én tudtam aludni.

Most nem. És egyre nehezebben viselem. Egyre jobban érzem, hogy fáradt vagyok és kimerült. Mi lehet erre a megoldás? Az idő? Majd elmúlik? Vagy van valakinek valami ötlete esetleg, amit érdemes kipróbálni?