Szerintetek az normális, h egésznap én vagyok otthon a babával, és amikor a férjem hazajön a munkából sem veszi át 5 percre sem a babát + még biciklizni is eljár esténként? Én is szeretnék egy kis pihenő időt. Mi lenne az aranyközépút?

Tehát zavar, hogy meló után nem ül egész nap otthon, hanem eljár sportolni, és horribile dictu néha beszél a barátaival is? Az kemény, én azért szegény hapsit sem irigylem, remélem a feleségem nem lesz ilyen.

Nem segít a házimunkában? Nem tudom mekkora házatok van, és miben nem segít, de azért ha valaki napi 24 órában otthon van, míg valaki napi 8-9 órát melózik, szerintem nem olyan ördögtől való, hogy nem segít be. Majd ha visszamész te is dolgozni, mehet az ötven-ötven.

Én férfiként őszintén szólva ki lennék akadva, ha a feleségem így látná a helyzetet. Ő is hibás, érezhetné magától, hogy neked is kijár napi 1-2 óra pihi, ezt megbeszélhetnétek értelmesen, de mindezt úgy előadni, hogy a férjem milyen abnormális, hogy nem ül egész nap otthon, hanem van pofája sportolni azért elég meredek.

10

Ja és igen, a legfontosabb. A babával ő sem tudott sok mindent kezdeni eleinte. Fogta, de félt, hogy összetöri. :)

Viszont nem csavargott állandóan, csak hogy kerülje a gyereket. Etette ha kellett, tisztába rakta ha kellett (na jó ez utóbbi ritkán ment öklendezés nélkül, szóval ettől megszabadítottam :D).

Ajánlom hogy lépj rá a férjed sarkára mert ebből előbb utóbb vagy megcsalás vagy válás lesz.

11# Azt nem látod, hogy amíg a férfi éli a kis életét ugyanúgy, mint a gyerek előtt, addig az anyuka be van zárva egy babával a négy fal közé. Sok férfinak, mint ezekszerint neked is természetes, hogy ki van nyalva a hátsója (házimunka, melegkaja, gyerek lerendezése 100%-ban), ellenben egy rozsdás szöget nem tenne arrébb, mert ő dolgozik és még meg is sértődik, ha otthon megkérik valamire. Én pl., aki előtte vezető pozícióban dolgoztam, felelősségteljes munkakörben, fél éve itthon gagyogok a gyerekemmel. Szerinted értelmes nő ettől nem kattan be, nem lesz hisztis hárpia, ha nincs együttműködés? Miért irreális elvárás, hogy egy nő is szeretne napi 1-2 órát pihenni és legalább abban az időszakban nem a gyerekkel foglalkozni, ha már a maradék 22-23 órát intézi.

Mondom ezt úgy, hogy a férjemmel mindent megtudunk beszélni, eljár edzeni, találkozik a barátaival (ahogy én is), cserébe én mindig igyekszem, hogy rendben legyen itthon minden, hogyha már együtt vagyunk hárman, akkor az az idő hasznosan teljen (pl. házon kívül) és ne takarítással. Ettől függetlenül, ha rossz időszak van, nem rest megfogni kérés nélkül a porszívót, amikor hazaér és látja, hogy ráfér a lakásra.

Szóval ne haragudj, de én meg azon akadnék ki, ha a férjem úgy állna hozzá a gyerek kérdéshez, mint te. Minden a nő dolga, felelőssége, te meg élsz ugyanúgy, mintha nem is lenne gyerek...

Kérdező! Ezt VELE kéne megbeszélned!

Meg sem próbáltad?

Mégis, mit vársz a GYK-olvasók véleményétől? Attól majd megváltozik a férjed hozzáállása? vagy mit gondoltál?

13)

Értem hogy vezető pozícióban voltál, gratulálok is ehhez, az én cégem is támogatja a női managereket, tényleg fontos dolog az egyenlőség, de az itt leírt válaszom sajnos nem sikerült elolvasnod, gondolom az első pár mondatig jutottál, majd jöttél fröcsögni. Nem gond, én elolvasom a válaszod.

" Miért irreális elvárás, hogy egy nő is szeretne napi 1-2 órát pihenni és legalább abban az időszakban nem a gyerekkel foglalkozni, ha már a maradék 22-23 órát intézi."

Idézek magamtól: "Ő is hibás, érezhetné magától, hogy neked is kijár napi 1-2 óra pihi, ezt megbeszélhetnétek értelmesen"

"Mondom ezt úgy, hogy a férjemmel mindent megtudunk beszélni, eljár edzeni, találkozik a barátaival "

Igen, pontosan ezt írtam én is, ez a követendő példa. Beszéljék meg, ne az legyen, hogy a kérdező háborog, hogy a férje eljár, és nem csak otthon van.

Hogy pedig az első pár mondatra reagáljak, bár ez már személyes, igaz te is személyeskedére vetted, én 100%-ban dolgozom, míg a feleségem bejár dolgozni, ezért nálunk én mosok, takarítok, és főzök néha, egyszerűen azért, mert belefér az időmbe HO mellett.

Viszont fönntartom, ha az egyik embernek az a munkája hogy háztartásbeli legyen, mint most a kérdező, akkor ne várja már el a másik féltől, hogy elvégezze a munkáját. Én sem várom el a feleségemtől, hogy helyettem üljön a számítógép előtt.

16)

*100%-ban otthonról dolgozom

Nem mindegy, mást jelent :D

16

Nagyon magas lovon ülsz. Az én férjem is dolgozik 8 órát, ahogy én is dolgozom 8 órát, sőt, este is fenn vagyok, ha sír, ringatom, ha fáj neki, járkálok vele, ha hajnal kettőkor éhes, akkor etetem. Nem, nem keltem fel a férjem, mert tudom, hogy neki ki kell pihennie magát, mert van főnöke. Akkor ott rögtön nekem már van is egy 8 órás munkám este, és még jön utána 8 óra, amíg a férjem oda van a szintén 8 órás munkájában.

Én megfőzök, kitakarítom a vécét, mosok, ugyanúgy etetem a gyereket, foglalkozom vele, tisztába rakom, viselem ha sír akár órákon keresztül kis szünetekkel.

De a k*rva életbe már, ha haza jön a férjem a 8 órás munkájából, vegye már át a gyereket arra a nyavajás 10 perce, amíg elmegyek sz*rni.

Mert a kérdezőnek nem az a baja, hogy elmegy cangázni a férje, hanem hogy AMELLETT, hogy elmegy, még 5 percet sem foglalkozik a gyerekkel, ahogy egy villát sem mos el otthon.

Az én férjem felporszívózik minden héten 3x, ő pakolj be a mosógatógépet, vagy épp ki és ő nyírja a füvet. Hűha, nagy dolog. Ezeket előtte is megcsinálta... és ugyanúgy elvárom ezek mellett azt is, hogy ő is simogassa a hátát a gyereknek a kanapén, mikor fáj a hasa és ordít.

Nálunk apának vannak privilégiumai, amiket én nem csinálok.

Fürdetés, orrszívás, körömvágás, reggeli tea készítés, kutyákat levinni (ahogy több igénye lesz a babának, úgy bővül majd a kör)

Van egy takarítási lista, amit minden héten megcsinál, én max besegítek, ha a gyermek "engedi".

Én pedig ellátom a gyermeket éjjel-nappal. Még csak 3 hós, most még a szükségleteken kívül csak azt igényli h ölben legyen, de ahogy nő egyre többet kell vele foglalkozni, ami nehéz ha hónapok óta nem alszik az ember lánya és mellette mindent IS csinál. Így viszont, hogy a férjem valódi apa és férj, nem csak egy ember aki a lakásban él, nem csak sima túlélés a gyereknevelés.

Minden héten megyünk a babával a barátaimhoz, 1,5-2 órákat sétálunk majdnem minden nap, baba-mama klubba megyünk, dolgozok heti pár órát... ezekre van kedvem és energiám, nem egy zombi üzemmódos hárpia vagyok aki utálja az életét.

(Tegnap a baba mellett a takarításnak a felét csináltam meg reggel 10től este 10ig- csak viszonyításképp írom, hogy nem egyszerű akármit csinálni baba mellett -nem mindig alszik órákat, és ha igen, akkor kéne enni, leülni pár percre, esetleg zuhanyozni vagy meginni egy kávét).

Annak a férfinek írom, akinek nem lennék a felesége, hogy amióta megvan a gyerek, a férjem energia szintje semmit nem változott, ő nem lett fáradtabb, én viszont sokkal de sokkal kimerültebb vagyok, mint előtte valaha.

Nem úgy van h megszületik a gyerek és anyuka onnantól kipihent időmilliomos...

Igen, fontos h apuka kimozduljon, de akkor oda kell figyelni arra, hogy anyuka is pont annyit pihenhessen és nem azt képzelni h fetreng a gyerek mellett egész nap és körmöt lakkozgat.

16# Szerintem nem fröcsögök és nem is személyeskedem a válaszomban. A te megfogalmazásod volt igen egyoldalú az utolsó két mondatodat leszámítva.

A hozzáállásod példaértekű ezekszerint, ha ezzel kezded, valószínű kevésbé lenne torz HATÁSÚ a válaszod női szemszögből nézve.

Én nem háztartásbeliként vagyok itthon, hanem a féléves babánkat gondozom, ami sokat kivesz az emberből fizikailag, ellenben agyilag zombisít. Így ne nézzen emellett senki háztartási robotnak, mert nyilván robbanok, nagyjából ennyi a mondanivalóm lényege. Az, hogy mi ketten egymás között mit hogyan menedzselünk a férjemmel az más téma (szerintem nekünk kiegyensúlyozottan megy, ahogy ezekszerint nektek is), de jobb esetben egy nő nem magának szül, hanem kettejüknek. Le kell tudni kommunikálni ezeket, de nem..., amit a kérdező leír semmiképpen nem normális, hiszen érezhetően úgy véli, hogy magára van hagyva. Hidd el, én nehezebb napokon szívesen elmennék a férjem helyett dolgozni, ha lehetne ilyet... de ez ugye hülye példa, mert amíg én nem mehetek be helyette a munkahelyére, ő átveheti tőlem az esti fürdetést simán. ;) Egy 24 órás műszakot pedig nehéz egy 8-9 óráshoz hasonlítani. Sosem lesz olyan az élet, mint gyerek előtt, ezt mindkét félnek tudatosítani kell és rugalmasan alkalmazkodni egymással kommunikálva.