Elszoktátok verni 1 év körüli babátok kezét vagy fenekét, ha rosszat csinál?

Tanár vagyok.

Szerintem a megfelelő helyzetben alkalmazott megfelelő fenyítés megelőzheti, hogy agresszívvé váljanak a gyerekek - későbbi felnőttek...

...én írtam be 22:10-kor... Apukámtól annak idején egyet kaptam... Megérte...

Szerintem is egy kis fenyítés nem árt egy gyereknek sem, nyilván nem 1 évesen. Nem azt mondom, hogy el kell verni egy gyereket, mert ilyen meg olyan rosszat csinált, viszont tudnia kell hol a határ. Nem vagyok az ütlegelés híve, viszont vannak olyan helyzetek, amikor én is legyintek egyet a gyerekem fenekébe, igaz nagyon ritkán fordul elő. Engem sem vertek soha a szüleim, de amit egyszer kétszer kaptam azt jól kiérdemeltem, mert tudtam, hogy nem szabad és mégis megtettem.

Pedagógusként látom a gyerekeken, melyik az a gyerek, aki tudja mi a tisztelet, mert úgy van nevelve.

Az agresszív gyereket nem feltétlenül verik, viszont hogy anyuka nyugodtan tudja végezni a dolgát beülteti a tv elé vagy a számítógép elé a gyerekét, ahol már szinte nincs egy szép kis mese, rajzfilm, ami az erkölcsi normák és magatartásformák kialakításához segítené elő gyermekeinket.

Jobb megoldás a büntető zóna. "Na akkor most mars az ágyba/járókába, dühöng, hisztizz, Szia"

A fiam, per pill ha "hisztis", csak akkor nyugszik meg, ha kiporolom a pelusát(fekszik a térdemen, dünnyög, én meg finoman paskolom a pelust, nem verem, vagy erősen ütöm, az a picibaba pukiztatós)

Persze ha a konyhakéssel akarna eret vágni játékból, akkor lehet késkobzás után hatalmas praclicsapást kap, de itt még nem tartunk(egyenlőre a nemszabadot értelmezi)

Én annó eldugtam a fakanalat, mikor anyum rásózott a fenekemre. De a sütőt és a forró főzőlapot csak megfogtam, azt hiszem 2*is. Ennyit a verésről. Az eszközét eldugtam, hogy ne kapjak ki többet, de a tiltott dolgot csak kipróbáltam:D

Ennek 23éve.

Azzal, hogy egy gyereket bántalmaznak, csak felnőt korára nyomorítják meg(spec engem kb mindenért jól megvert anyám, most ott tartok anyaként, hogy néha az aggresszív énem elő akar jönni, ilyenkor kénytelen vagyok "magára" hagyni a kisfiam, beteszem az ágyába, és "hagyom sírni", és egyszerűen ha nem vagyok pihent, ő meg valamiért nagyon nyűgös, nem tudom megnyugtatni, én meg kezdek szörnnyé változni, mosogatok gyorsan vagy egyszerüen próbálok úgy csinálni, hogy nem hallom, nem is sír, mert kiabálok vele, és rettegek, nehogy megüssem azt a csepp emberkét, és szégyenlem magam érte, ha nem kedvesen szólok hozzá, ha végre megnyugszok, persze azonnal megölelgetem, és újra mosolygós anyuként játszunk)