Miért olyan elképzelhetetlen, hogy egy gyereket akarunk?

“Én már kitaláltam, hogy ha valaki legközelebb rákérdez akkor azt mondom neki hogy jajjj hát mi nagyon szeretnénk csak nem sikerül.”

Majd kapod a pózajánlásokat, egyéb “szaktanácsokat.”

Nos, én a tapintatlan kérdezők, meg a kéretlen pocaksimogatók, gyerekarcfogdosók miatt lettem totál antiszoc. Nem vagyok hajlandó most már senkivel sem beszélgetni, csak ha nagyon-nagyon muszáj. Bunkónak tűnhetek, de nem érdekel.

Nem akarlak elkeseríteni, de ez idővel még rosszabb lesz.

A játszóterezés valami katasztrófa volt nekem

Az oviban szerencsére magunkfajták közé kerültünk.

A suli már necces, szegény férjem szív, ő is olyan antiszoc, mint én. Most azt képzeld el, hogy 16:00-kor jönnek ki a gyerekek a kapun (szülő nem mehet be még az udvarra se) és a szülők többsége már ott van fél négykor csacsogni. Az utcán. A parkolóban. Hidegben. Kánikulában. Esőben. Szélben. A férjem próbálja kiszámolni, hogy pont 4-kor álljon oda, de van, hogy késnek a gyerekek 10 percet, és mindig megtalálja valamelyik szülő. Úgy, hogy 1 évig nem is tudtuk a nevüket, de már volt becenév a beazonosítás miatt. Volt a hipochonder apuka, aki folyton a képzelt betegségeit mesélte a férjemnek, aztán volt a térdfájós anyuka, aki folyton műtét előtt állt. Aztán volt a fő SZMK-s, aki mindenkiről mindent is tud, és ez muszáj el is mondania mindenkinek.

Az a vicc, ha nagy ritkán én megyek érte, ugyanezek megtalálnak, és ugyanezeket mesélik nekem is :D

Azt tanácsolom neked, hogy már most próbáld meg elengedni a füled mellett a dolgot, felesleges valótlanságot állítani, mert arra ráharapnak, egyszerűen ignoráld. Ez a jelenség végigkíséri minden szülő életét.

Én ha ilyen kérdéseket kapok, és tudom, hogy nem fognak megérteni, akkor mindig valami képtelenséget vágok be, azt hadd hülledezzen.

Itt most azt trollkodnám be, hogy a kistesóra most várjuk az engedélyt ugandából... mert néger éhező kisgyereket akarunk örökbefogadni.

Az a helyzet, hogy amíg egy ilyen tapintatlan, bunkó kérdésre mismásolnak sokan, hogy "majd", meg hogy "nem jön össze", akkor rohadtul nem fog leesni ezeknek az embereknek, hogy nem normális amit csinálnak.

Nem mismásolni kell, hanem megmondani, hogy semmi köze hozzá, hogy amit kérdez, az magánügy. És ha majd minden ilyen tapló szembesül vele, hogy a kérdése kéretlen, akkor előbb-utóbb leállnak vele, nemcsak veletek szemben, hanem másokkal szemben is.

Jól bevált válaszom: "majd meglátjuk mit hoz az élet" :) !

Nem derül ki hogy milyen okból "nem tudjuk" :D !

Egyébként az ok valójában nem vicces,de ugye itt az alapprobléma hogy mások, általában utcán idegenek úgy tesznek fel kérdést, mintha mi valóban válasszal tartoznánk, holott semmi közük hozzá. Viszont ha okot mondunk azzal már bele is sétáltunk ebbe a csapdába,ezért nem érdemes konkrét okot elmondani, részletezni, mert ez csak ránk tartozik szülőkre.