Magamat áldozzam fel vagy a fiamat? Te ebben az esetben mit tennél?

Mindenképp közösségbe adnám, hisz egyrészről már elég nagy ahhoz, hogy igénye legyen rá, másrészről attól is erősödik az immunrendszere.

Viszont próbálnék valamilyen otthonról végezhető munkát keresni, hogy ha beteg mégis inkább velem legyen.

Esetleg valamilyen esti munka részidőben? pl. kasszás este 6-tól 10-ig valahol?

De a távmunka se rossz megoldás, ha magasabb végzettséggel rendelkezel.

A férjed gondolom 6 körül hazaér, onnantól ő átveszi a gyereket ha kell.

Esetleg te is vállalhatnál bébiszitterkedést a saját gyereked mellett.

Ahhoz, hogy ötleteket adjunk jó lenne tudni mi a végzettséged, milyen tapasztalatod van, mihez értesz, milyen nyelveken beszélsz?

Én pl. jogász vagyok, ügyvédi irodáknak fordítok finnt és norvégot alkalmanként. Ez nagyon jól fizet, én ritkán vállalom, mert nekem munka mellett sok idő, a munkámat nem cserélném le, mert szeretem. Ha te is beszélsz finnül akkor én rögtön tudok neked fordítást. Igaz jogi szöveg, de anélkül is érthető legfeljebb pár szakszót kikeresel. De gondolom ez más ritkábban beszélt nyelveken is működik.

Otthoni munkát mások nem ajánlanak. Neked kell magadnak kitalálnod, mihez értesz és a saját lábadra állnod. Én így gondolom. A legtöbb otthoni munka ajánlat csak átverés. De ha beszélsz nyelveket, értesz a matekhoz, akármihez, tudsz korrepetálni (nem apróság), ha van nálatok hely, vigyázhatsz mások gyerekére is, ha már egyszer otthon vagy, ismerek olyan anyukát, aki köt, varr, horgol, és eladja, de olyat is, aki "csak"olcsóbban veszi és drágábban adja tovább neten. Rendezhettek garázsvásárt otthon, egy ismerős anyuka tortákat és sütiket készít, és azokat adja el. Egy másik, távolabbi ismerős, papíráruval kereskedik, esküvői meghívókat, kártyákat, ajándéktárgyakat gyárt és értékesít, egy másik táskákat varr... a lehetőség végtelen, de magadnak kell tudnod, mihez értesz.

Én nem azért vagyok itthon, mert muszáj, hanem mert sok gyereket szeretnénk és ezt választottam. Míg vissza nem találok a tényleges munkaerőpiacra, én korrepetálással tartom fenn a munkaigényem. Elképesztően sokan jelentkeznek, még skype-os oktatásra is, úgy, hogy nyíltan megmondom, hogy nem vagyok tanár, de beleteszem szívem-lelkem, hogy segítsek (nyelvek és biosz, mert ezekből vagyok igazán jó). Az igazság az, hogy jobban keresek így, mint az előző munkahelyemen, ahová bejártam dolgozni.

Nagyon nehéz munkát találni, ha meg felveted, hogy kicsi gyereked van, már le is írtak.

Én mindenképpen visszamennék dolgozni, és ha kell felváltva maradnék otthon gyerekes táppénzen apával, meg akkor néha-néha babysitter.

Én értem, hogy min mész keresztül, 5 évig voltam itthon a gyerekekkel. Amikor vissza akartam menni, nem vettek vissza. Anyagilag mi megvagyunk, de mégis nagyon sírtam, hónapokig ki voltam akadva. Anyámék nem értették, hát örüljek, hogy itthon lehetek a gyerekekkel. Nem örültem, elegem volt, nem való ez mindenkinek.

Egyébként ha irodára mész, egyre több helyen van home office, és ha beteg a gyerek, akkor lehet, hogy otthonról tudsz dolgozni. Nekem ilyen volt az a munkahely, amit gyes után találtam. Az osztrák nagyfőnöknek a szeme sem rebbent, amikor megkérdezte, hogy miért jöttem el az előző helyemről, és mondtam, hogy gyerekek. Érdekes, ez csak a magyar főnököknek probléma, külföldön normálisnak számít, ha van családod. A mostani munkahelyem is ilyen szerencsére, és talán egyre jobban terjed itthon is.

Ennek ellenére azért interjún ne nagyon hozd fel.

Magadnak létrehozni ilyet, nem egyszerű, és inkább csak feketén lehet, korrepetálni, fordítani, mert egyébként az embernek az inge-gatyája rámegy a járulékokra.

Mi a táppénzeket vegyesen oldjuk meg: én, férjem, bébiszitter. Így mi sem esünk ki sokat a férjemmel a munkából, de a bébiszitter sem viszi el a fél fizetésünket.

Ez nálatok nem megoldható?