Javítóintézet? Ma azt mondták a szociális osztályon, döntsem el keddig, hogy be akarom-e rakni a 14 éves lányomat javítóintézetbe. Ha igen, megindítják az eljárást. Szerintük más megoldás nincs. Sajnos már szerintem sem. :- ( Szerintetek?

Helyesen tetted, maid azért megírnád a későbbiekben, hogy mi a helyzet veletek?

Kitartás!!

Szia! Hát ez egy elég nehéz és súlyos helyzet, de most a kamaszkorban van és ezt mindenki máshogy éli meg.

Én is nagyon rossz voltam 12-15 éves koromban, nem irigylem anyámat. Nem is szivesen beszélek arról a korszakomról, szégyellem is rendesen. 12 éves koromban volt, hogy több napra leléptem itthonról szó nélkul, kikapcsoltam a telefont és akkor mentem haza mikor kedvem tartotta. Akkoriban még néha találkoztam apámmal, aki próbált megérteni, néha elbeszélgettem vele, de utána már nem tudtam, mivel egyre többet ivott és kiszámíthatatlan lett, aztán lemondott rólam, évek óta nem is láttam, pedig nem lakik messze. Lehet, nekem a családi problémáim is okozták ezt a dolgot, depressziós is voltam nagyon sokáig. Sajnos én sem tiszteltem anyámat és soha nem hallgattam rá, nagyon csúnya dolgokat mondtam neki és többször meg is utöttem, amit szerintem soha nem fogok megbocsátani magamnak. Egy ideig nyugtatókon éltem...

Ja, a diszkózás nekem is megvolt, volt mikor már mindegy kivel mentem, csak mehessek, szóval számtalanszor rossz társaságba keveredtem, egy héten többször is berúgtam, kb. minden rosszat el lehet képzelni az akkori énemröl, úgyhogy én megértem a lányod.

Aztán benött a fejem és felhagytam a rossz társasággal, mikor bunözök fenyegettek meg engem és anyámat, aztán éreztem, hogy egyre több rossz történik velem és egyszeruen meg akartam változni. Anyám is elfodagta, hogy cigizek és bulizok, pasizok stb. Régen mindennaposak voltak a veszekedések, ami miatt ki akartak dobni a lakásból is, ma már nem veszekedunk, inkább megbeszéljuk a dolgokat, azt csinálom amit akarok és oda mehetek ahova akarok ha megbeszélem vele, nem tilt semmit és még soha életemben nem voltam szobafogságban.

Én abban hiszek, hogy amíg az emberrel nem történik valami, amiböl tanul addig nem változik.

Lehet a lányodat az is bántja, hogy párkapcsolatod van, az én anyámnak is van és a mai napig zavar valamilyen szinten, mert hát az az ember valahogy mindig idegen fog maradni, ha érted mire gondolok.

Nem megoldás a javítóintézet, légy turelmes, az én anyám is az volt. (Engem rehabra akartak kuldeni az alkohol és fuves cigi miatt...)Most sem vagyok szent, de akkoriban...pff, nem is akarok emlékezni. A te lányod is így fog érezni egyszer, ahogy most én. Talán nem volt ez egy okos válasz, de legalább tudod, hogy nem vagy egyedul. 1-2 éven belul már biztos nem lesz ennyire rémes, be fogja látni, hogy rosszul csinálja a dolgokat. Esetleg kellene neki valami életcél, nincs semmi ami nagyon érdekelné, mondjuk muvészetek?

Kitartást!

17/L

Én mint problémás ex-kamasz megpróbálok válaszolni a problémádra. Én már kinőttem a viseltes dolgaimat, és bár ennyire nem voltam súlyos eset, hasonló volt a szitu. Akkor változtam meg amikor az első komoly barátommal megismerkedtem és felvilágosított hogyan viselkedem a szerető családommal, és nem értékelem az életem.

Először is, hidegvér. Azzal leszel rá a legnagyobb hatással, ha erőt lát benned, TARTÁST. Ha eddig hagytad magad sárbatiporni, itt az ideje h kiállj magadért. fel kell hogy nézzen rád és tiszteljen. én akkor kezdtem el lopkodni, mikor nem tiszteltem, megvetette, őket az emberi hibáik miatt. Másodszor. Zárd be az ajtót péntek délután mikor hazaértek és dugd el a kulcsot. Nem mehet sehova hétvégén. nincs kifogás. és beszélgess vele. DE NE ÖMLENGJ. pontosaan tudja h szereted és ott vagy neki. NEM AZ A BAJ. hanem hogy nincsenek korlátai, ezért nem találja a helyét. konkrét szabályokat kell hozni, hoyg érezze,ki a főnök. ÉS KÖVETKEZETESEN BETARTANI.SOHA NEM LETÉRNI RÓLA,BÁRMENNYIRE IS FÁRASZTÓ. mindig ott basszátok el, hogy nem vagytok következetesek. legyen következménye a tetteinek, de ne a javító, azzal csak elbaszod az életét.

TE CSESZTED EL ne őt büntesd javítóval. Kezd el helyrehopzni, hogy emberként tisztelni tudjon, ehhez pedig magadat is tisztelned kell, hogy nem hagyod hogy beléd törölje a lábát.

Üdv.

utolsó válaszoló, az elején igazságot írsz, az írásod második felében pedig marha nagy baromságot. mellesleg nem kéne a kérdezőt hibáztatnod, van, hogy nem az ő hibája. én is hasonlóan problémás kamasz voltam, nekem is az első barátom változtatta meg a viselkedésem, de az az előtti énem nem anyámék miatt volt olyan, amilyen. nem ők "baszták el " , ahogyan te fogalmazol.

egyébként kedves kérdező, mi a helyzet felétek?

Ami Neked nagy baromság, az az én saját tapasztalatom. Ami vagy hasznosnak bizonyul, vagy nem. Mindenképp jobb mint a semmi. Egyébként pedig ki más lenne a hibás, ha nem egy rossz példa? Egy gyereket főleg a szülei formálnak pici korától. Ha szilárd a családi háttere, akkor a külvilág csak elenyésző mértékben tudja eldeformálni a személyiségét, amit lehet kezelni. Ha viszont belülről rohad az alma, ami valszínűsítem hogy a kérdező Hölgy is rájönne magába nézve, akkor csak következetes neveléssel lehet orvosolni, nem azzal hogy lepasszolom amit lassan de biztosan hagytam elkanászodni, és most kapok észbe h nagy a baj. már az első napokig tartó kimaradozásnál észbe kellett volna kapni. akkor hol volt? mit csinált? vagy inkább mit nem csinált? hogy élhet és milyen ember lehet, hogy a saját lánya ennyire megveti és nem tiszteli. magát se tiszteli ha hagyja hogy a lánya az ajtónak lökdösse.

ha nevelte volna, és tett volna vmi nem csak sajnálkozik és próbálkozik, nem fajult volna odáig, hogy most lepasszolja, mert Ő MÁR TÜRELMETLEN.

Grat.