Óvodai beszoktatás. Nem jutunk egyről a kettőre. Javaslatok?

cak=csak

szeptemberbe=szeptemberben

Bocsi,csak nagyon feldühített a szakemberek???? hozzáállása

A leírásodból kiderül, hogy az óvónők valami szakbarbár inkompetens két nő lehet. Itt egyértelműen zsarolós hisztivel állunk szemben és képtelenek a helyén kezelni.

Tudom nem megy ez csak úgy hipp-hopp, de akárhogy is ovit váltanék.

Addig meg nem ugranék minden szirre-szarra, mert a lányod pont azt játsza, hogy lilára üvölti magát és hopp Anya már meg is jelent! Egyszerűbb mint varázsolni! :DDDD

EGyszerűen nem mennék mégha lilul is. Ez csak a trükk része!

Ellent kell mondjak az előző beírónak. A zsarolós hiszti először csak 4 éves kortól fordul elő, akkor sem minden hiszti ilyen. Előtte, a dackorszaban nem jellemző az ilyen, egészen egyszerűen nem képes rá a kisebb gyermek.

Arról van szó, hogy 6 éves korig (pláne még kisebb életkorban) a gyermek messzemenően legalapvetőbb érzelmi támasza a szülője! Még fokozatos beszoktatás után is leginkább a szülő társaságára , és kevésé a pajtásai, vagy pedagógusai társaságára vágyik, ami természetes , életkori sajátosság. KÉTSÉGBEESÉGÉBEN SÍR beszoktatás alatt a gyermek, pláne ha még nincs 4 éves, de 4 évesen is ez jellemző beszoktatáskor mint ok.

Létezik egy óvodai felmérés, adott ovis csoportoktól független szakemberek végezték: megkérdezték az ovisokat, mi a legjobb számukra az oviban. Döntő többségük válasza az volt: "amikor értem jön anyu/apu". Nagycsoportosok között is!! És nem olyan csoportokban készültek ezek a felmérések, ahol nem kompetens pedagógusok dolgoznának, vagy hibás lenne az adott óvodai program! Remek környezet, remek dadusokkal, szakemberekkel, többségében, de hát a kisgyermek életkori sajátosságai természetszerűleg felülírják mindezt, ha arról van szó, hogy végre megint együtt lehet apjával, anyjával... Tehát velük való érzelmi kötődése messze űberel minden más viszonyt, persze ,hogy kétségbeesik beszoktatáskor, hogy miért nincs ott vele anyja, apja! (A legkevesebb, hogy fokozatosan kell végezni a beszoktatást, hogy legalább a trauma elkerülhető legyen.)

Egy pedagógus.

Nekem az derült ki a leírásodból, hogy az óvónők nem is akarják, hogy beszokjon a gyereked. Mi az, hogy nem maradhatsz ott vele?! Az elején pár órát ott szokás ülni a gyermekekkel. Ha teheted keress másik óvodát, vagy beszélj a vezető óvónővel, hogy miért is nem sikerül ez a beszoktatás dolog.

Nálunk is volt gond a gyerekkel, de akkor az óvónő nem akarta, hogy oda járjon a gyerek, ez utólag teljesen egyértelmű lett számomra.

Én áprilisban szerettem volna beszoktatni, akkor lett szobatiszta. Ez már nem tetszett az óvónőnek, mert szerinte itt a nyári szünet (ja, még 3 hónap, addig is már minek?) Mondtam neki, hogy mennék vissza dolgozni, muszáj. 1 hétig ott voltam délelőtt a gyerekkel, bár nyugodtan el is mehettem volna, mert jól elvolt. De az óvónő nem akarta, hogy elmenjek! Egyszer hagytam ott 1 órára, már hívott is, hogy menjek. Állítólag nem fogadott szót neki, hisztizett, és közölte velem a nő, hogy ezt a gyereket nem lehet oviba szoktatni. Én eléggé kikeltem magamból, hogy milyen dilettáns egy pedagógus. Nem vittem többet oda, de azóta is ezen gondolkodom, hogy tényleg deviáns a lányom?

Most 1 hete járjunk oviba másik óvónőhöz. Már első nap eljöttem, maradt végig a gyerek, délután haza sem akart jönni. Semmi gond nincs vele, szót fogad, eszik, alszik, wc-zik, játszik szépen a gyerekekkel, mintha mindig is oviba járt volna.

Szerintem nektek is jót tenne egy másik óvónő.