Milyen a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium?

Sziasztok!

Igyekszem objektíven összefoglalni, mit is gondolok a Kossuth Lajos gimnáziumról, és megpróbálok nem rászólni azokra a gyerekekre, akiknek "káromkodni kélt kedvük".

Életem legjobb döntése volt ez a suli. Ezt akkor is merem állítani, ha már a samponreklám vigyorgó reflektorait lekapcsolták, és valaki négyszemközt őszinte választ vár tőlem. Ez biztos szerencse kérdése is, de azok a tanárok, akikkel összekerültem, 90%-ban nagyon jól végezték a feladatukat.

Valóban elsősorban a humán tárgyak az erősebbek. De nem hiszem, hogy akkora tragédia, ha nem csupán egy kegyelem középfokúval indulsz neki az életnek, hanem használható NYELVTUDÁSSAL. Az már csak mellékes, hogy a Kossuth nélkül igen sok pénzt kellett volna fizetnem egy külön németországi nyelvvizsgáért (DSD), amely nélkül bizonyos ajtók csukva maradtak volna előttem.

A magyar valóban erős, ezt nem kétlem. 16 éves fejjel pedig igen nehéz megérteni, miért kell a nulladik órában pótolni az elmaradt magyart, de amikor 22 évesen egy szerkesztőségi ülésen én tartok "kiselőadást" arról, hogy mi a különbség az "ami" és az "amely" között, akkor azért értelmet nyer a fáradozás.

A matekra csak annyit a kedves betelefonálóknak, hogy nálunk a csapat 70% (vagyis majdnem a fele :D ) ötösre érettségizett.

Amellett, hogy tudok németül, és az alapműveltségemet legalább egy erős átlaghoz sorolnám, nem szeretnék elmenni a suli legnagyobb érdeme mellett. Közösséget és nem közönséget épít. Nem érzem úgy, hogy közönséges hallgatóság vált volna belőlünk, akik apró kis csinovnyikként elfogadják, amit hallanak. Sokkal inkább egy közös értékkel rendelkező csapat kovácsolódott belőlünk, akik kölcsönösen elfogadják egymást. Egymásnak drukkoltunk a versenyeken, eljártunk egymás koncertjeire, és évente legalább háromszor elmentünk kirándulni. A mai napig egybemaradt a társaság nagy része, ami részben a gimnáziumnak is köszönhető.

Biztos az évek is szépítettek a képen, biztos utáltam, hogy felelnem kell, ha kések, biztos van jobb iskola a Földön, biztos reklámkampánynak hatott, amit írtam, de minden apró kis hibájával együtt egy szerethető és közben igen erős gimnázium a KLG.

Üdvözlettel:

milán 17.C

Kedves Kérdező!

Én megpróbálok rövid, de annál tartalmasabb választ adni kérdésedre, hogy milyen a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium.. Egy szóval: felejthetetlen (a szó legpozitívabb értelmében).

Elég, ha csak annyit írok, hogy 23 éves fejjel a barátaim 90%-át volt osztálytársaim alkotják, beleértve egykori Osztályfőnökömet is. Anno, 5-8 évvel ezelőtt is egy összetartó, összetartozó csapat voltunk, ez a mai napig így van. A régi osztálykirándulások hagyománya még mindig él, és Osztályfőnökünkkel kiegészülve járjuk be Magyarország legkülönbözőbb tájait ugyanazzal a lelkesedéssel, csapatszellemmel és szeretettel, mint egykoron.

Az előttem szólókhoz annyi megjegyzést fűznék, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa. Olvastam negatív és pozitív véleményeket, (szerintem) jogos és jogtalan kommenteket is. Van igazság abban, amit a többiek is írtak, ám ezek nem fedik 100%-osan a valóságot, de ezt majd úgyis tapasztalni fogod, ha elkezded az iskolát.

Az, hogy tanulni kell, tény. Nem könnyű iskola, főleg a C osztály (én oda jártam). A tanárok követelnek - ez a dolguk. A diákok tanulnak (vagy éppen ezt kéne tenniük) - nekik pedig ez a dolguk. Ha valaki a saját lustasága miatt szid egy iskolát, az meg is érdemli. Az pedig, hogy otthon további tanulás szükséges, szerintem a legtöbb jobb iskolában így van, de majd úgyis tapasztalni fogjátok ezt, ha bekerültök az egyetemre, főiskolára. Ott pedig nem csak 1-2 dolognak kell utánanézni a tanítás után otthon, hanem néha az egész tárgynak, anyagnak.. valahol még tankönyvek sincsenek, csak a könyvtár, és az internet. Erről ennyit.

A külön programokról is szó esett pár kommenttel ezelőtt.. Nem tudom, hogy az illető, aki válaszolt, melyik iskolába járt, de hogy nem a KLG-be az biztos, ott ugyanis elég sok lehetőség van a közösségi szellem építésére: projektnapok, Kossuth-napok, osztálykirándulások, ünnepségek, vetélkedők, vendégelőadók, osztálykarácsonyok, koncertek, és még sorolhatnám.. Persze ahhoz, hogy valaki ezeket a programokat ismerje, részt is kéne venni rajtuk, szocializálódni kéne, nem pedig spleen-be vonulni.. Erről is ennyit.

A tanárokról, tárgyakról, oktatásról annyit mondanék, hogy az iskola legfőbb célja, hogy kihozza belőled a maximumot. Az, hogy valaki ezt nem nézi jó szemmel, az szintén a saját problémája, el lehet menni az iskolából - senki sem fog odaláncolni a korláthoz. Nem is értettem, amikor valaki azt írta, hogy "többször is megpróbálta otthagyni a sulit". Lelke mélyén biztos mégis csak ennyire ragaszkodott hozzá.. :)

A tanárok is azon vannak, hogy a legtöbbet hozzák ki belőled, de szerintem ezért a későbbiekben csak hálás leszel.. akkor, a gimnáziumi évek alatt lehet, hogy nem fog tetszeni annyira a dolog, de hidd el, megéri a küzdelem.

Összefoglalva annyit tudok mondani/tanácsolni neked, hogy ha jól akarod érezni magad, bárhol is legyél (és most nem csak a KLG-ről beszélek), akkor fontos, hogy élj azokkal a lehetőségekkel, amelyek megadatnak. Számomra a gimnáziumi évek életem talán legszebb évei, semmiért nem cserélném el. És ezt nem csak az osztályom miatt mondom, hanem a tanárok miatt is, és az egész légkör miatt.. Családias hangulat, összetartás, és az "egy mindenkiért, mindenki egyért" elv jellemző az iskolára.

Nos.. nem sikerült röviden válaszolnom, és még korántsem írtam le mindent, amit szerettem volna, de most már ideje befejezni. :)

Sok sikert és élményekben gazdag következő 4-5 évet kívánok neked!

Üdv:

B. 17/C

Sziasztok!

Volt itt már mindenféle vélemény. Leírom én is, nekem milyen tapasztalataim voltak a KLG-ben (Kossuth Lajos Gimnázium). Én a német-magyar kéttannyelvű, C jelű osztályba jártam.

Talán a legérdekesebb velem és az iskolával kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy ez valóban egy nyelvi képzésre specializálódott iskola, én mégis elméleti fizika, matematika szakon tanultam tovább a gimnázium után egy németországi egyetemen. Általában szerény vagyok, de mivel az elért sikereim egy része az iskolának köszönhető, most ebből kicsit vissza fogok venni.

Kezdem talán a legérdekesebb ponton, az osztályközösségnél. Ez nagy mértékben változott nálunk az évekkel. Az hogy milyen az osztályközösség, nagy mértékben függ az ofőtől. Kezdetben én nem tudtam beilleszkedni az osztályközösségbe. Ez az időszak talán az első két-három évet foglalta magába. Nagyon nem szerettem az iskolába járni, de szereztem pár nagyon jó barátot, mi így páran nagyon ki lettünk közösítve. Mondjuk úgy mi voltunk a tanulós sarok, illetve azok akik inkább pingpongoztak vagy háztömböt futattak foci helyett tesi órán. Eléggé depressziós voltam, ennek mindenféle pszichés következményével. Szerintem az, hogy ez így alakult, egy részt igenis az iskolán múlott, főleg az osztályfőnökön, aki véleményem szerint túlságosan is barátként kezelt minket, legalábbis osztálykirándulások alkalmával, és egyéb iskolán kívüli tevékenységek során. Hogy úgy mondjam, volt egy olyan beütése a dolgonak, hogy 15 éves kamasz alá adja ezzel csak a lovat. Nem tom mi keresni valója van egy 15-16 évesnek az erzsébeti lepukkant kocsmákban, illetve ez miért is poén. De ez nagyon más minden osztályban, és nagyon sok múlik az osztályfőnökön. A kérdező, mint láttam Horváth Ági tanárnő osztályába fog jár, ami szerintem nem egy rossz kiinduló pont ;). Amúgy valóban rá lehet ismerni a kritikus leírások némelyikéből a tanárnőre, de szerintem jól tanítja a német nyelvet. A tanár is ember, meg kell szokni a személyiségét, és pozitívan kell hozzáállni. Elképzelhetetlenül sok múlik azon, milyen az osztály hozzáállása egy tanárhoz, nagyon meghatározza a viszonyt, habár a kamaszkorban talán nehéz megérteni, hogy nem lehet mindeki olyan, amilyennek mi szeretnénk. És ha 20 percet vár arra, hogy válaszoljon az osztály, akkor gondolom meg kéne szólalni, nem? Az biztos, hogy nem a kizárólagos frontális oktatás híve, benne kell lenni a játékaiban. És ha a véleményed nem az mint az övé, akkor német óra keretében, lehet nyugodtan vitatkozni, a lényeg úgy is az, hogy beszéljetek.

Ahogy idővel megkomolyodtak az emberek, én is egyre jobban integrálódtam az osztályba, és a végére már kifejezetten jól éreztem magam.

A reál tantárgyak oktatása tényleg nem a legjobb, én nem is ezért mentem a KLG-be. Matektagozatra jártam általánosban, mindenki a Fazekasba, Apáczaiba és hasonló helyekre jelentkezett. Én a kéttannyelvű mellett dönttöttem, és ahogy utólag kiderül nagyon is jó volt ez a döntés. Most Európa egyik top egyetemén tanulok, és a németországi tanulmányok minden más előnyét nagyon jól ki tudom használni. A világ egyik legnagyobb biztosítási vállalatánál dolgozom, egy tanácsadó céggel közösen fejlesztek egy risk management terméket. A tanulmányaimat a német állam finanszírozza, ezt az ösztöndíjat az iskolán keresztül szereztem. Már egyetemistaként átlagos német keresetem van, magamat tartom el, segítem szüleimet. Ez mind elképzelhetetlen lenne a KLG nélkül.

Véleményem szerint, ma pedig jelentősebb előnyt biztosít egy kéttannyelvű iskola, mint az én gimis időmben. Aki nem akar a nemzeti együttműködés által megteremett diák-adósrabszolgaságba süllyedni, annak csak ajánlani tudom a KLG-hez hasonló gimnáziumokat, és hasonló ösztöndíjak megcsípésére való készülést már az első gimnáziumi évtől.

Amúgy a korábban már említett Gali tanár úr, szerintem rendesen ledja az anyagot. Amit sokszor elismétel, arra mérget vehettek, hogy meg is fogja kérdezni a dolgozatban. Mint már vki említette, kismillió javítási lehetőséget biztosít, az a fontos neki, hogy azt a nem sok anyagot, ami van, azt tudja az ember. Lehet, hogy nem a legszórakoztatóbb a stílusa, de ő egy tanár, nem parodista. Lehet hogy nem a legjobb szintű az oktatás, de ez természetes, egy ilyen iskolánál. Már csak abból is adódóan, hogy milyen az osztályok hozzáállása ezekhez a tantárgyakhoz. Bárki le tud ötösre érettségizini középszinten akár kémiából vagy fizikából különleges erőfeszítés nélkül, ha eljár a fakultációra is. Ez persze úgy lenne szép, ha az órai anyaggal is menne, de ez valóban nem működik. Emelt szintű érettségire való készülés pedig rengeteg iskolán kívüli erőfeszítést igényel. De ez minden tantárggyal és valószínű minden gimnáziumban így van.

Egyik iskolában sem az órán tanul meg az ember mindent. Igenis otthon kell nagyon sokat tanulni. Ha csak órán odafigyelsz, akkor is el lehet érni egy négyest, akár ötöst, persze akkor nem leszel a legjobb.

Az angol oktatásból ami nekem az utolsó 2 évben kijutott, az elég siralmas volt. De nagyon sok angolt tanultam az iskolában az első pár évben. Emelet szinten sikerült is aztán 80% felett leérettségizni. Az első kossuthos angol tanárom nagyon sokat foglalkozott néhányunkkal a csoportból, ingyen különórákat adott nekünk, akik nem voltunk azon a szinten mint a többiek.

Az ének oktatás nagyon jó volt, időről időre meglepődöm milyen komolyzenei műveltségem van. Nem zeneelméletet tanultunk, hanem rengeteg-rengeteg művet hallgattunk. Zenefelismerésből írtunk dolgozatot, ami azt jelentette, hogy otthon elég sokat ment a barokk délutánonként :D.

A matematika szerintem mindig is megfelelő szinten volt oktatva. Mivel német nyelvű tanárunk volt, ez nagyon megnehezítette a kommunikációt, és sokan lemaradtak matematikából már az első évben, amikor még nem ment olyan jól a német nyelv. Illetve nagyon kevés házifeladatot adott a tanár, ami azt jelentette, hogy sokak nem tanulták meg az órai anyagot, habár minden el volt magyarázva rendesen. Sajnos keveset gyakoroltunk.

Ugyanez a tanár tanította nekünk a fizikát (amúgy azóta már nem a KLG-ben tanít), amivel már sokkal kevésbé voltam elégedett. De aki reál tárgyak iránt érdeklődik, az egyedül is tudja tanulni pl. a fizikát. Több matematikus, fizikus barátom sajnálja most utólag, hogy matekos, termszettudományos gimibe mentek, nem nyelvi iskolába. A fizkát meg lehet egyedül is tanulni, a nyelvet nem! Ennek ellenére fizikából továbbjutottam 13.-ban OKTV-n, és a második fordulóban középmezőnyös voltam, elég jó helyezést értem el KöMal elméleti fizika feladatmegoldásokon. És mint írtam, végül is elméleti fizika, matematika szakon kötöttem ki Németország egyik legjobb fizika tanszékén.

A magyar nyelv és irodalom oktatása nagyon korrekt volt. Erről csak pozitívan tudok nyilatkozni. Én is a már említett „ha késel felelsz” rendszerben tanultam. És még a BKV-ra sem lehet kenni :). Mindenkinek megvannak a szabályai, ehhez alkalmazkodni kell. Nem gondolom, hogy túl sokat követelt volna a tanár. Mindig 4-es, 5-ös voltam, pedig nem tettem sokat az ügy érdekében. Oda kellett figyelni órán, tudni azt, amit elmondott. Egyáltalán nem igaz, hogy csak az lett volna pozitívan értékelve, ami egybevágott az ő véleményével, az én esetem erre sok alkalommal rácáfolt.

A lényeg pedig az, hogy ha akartok, meg tudtok tanulni németül ebben az iskolában. Nem az órán! Hanem otthon. Az órán megvan a lehetőség arra, hogy beszéljetek, elmondják, hogy mit kell megtanulni, lehet kérdezni, illetve gyakoroltok. Tehát eléggé felnőttként kezelik az embert már a nulladik évben, ez egy intenzív nyelvtanfolyam, olyan amiért a felnőttek sok százezer forintot fizetnének ki (ha 3 hétig tartana). De ez egy évig tartó heti 20 órás nyelvtanfolyam. És amint elkezd az ember történelmet, földrajzot stb. németül tanulni megugrik a követelmény. Az elején inkább olyan kis bugyutának tűnik, ahogy az emberek felelnek, próbálják elmondani az eléggé összetett anyagot németül, pedig lehet hogy egy éve kezdte csak el tanulni a nyelvet. A cél hogy az érettségit már úgy tedd le, hogy egy külső megfigyelő ne tudja eldönteni, hogy ez most egy németországi gimnázium szóbeli érettségije vagy mégiscsak valahol máshol van. Ez bizony elérhető, és elég sok motivációt nyújt hozzá az iskola, és a német nyelvű tantárgyak. Ebben rejlik tehát szerintem a KLG erőssége.

Kicsit hosszúra sikeredett. :) Azért megpróbáltam tagolni a mondanivalómat. :D Remélem azért egy-két iskolakeresőnek tudtam segíteni.

Üdv

Alexisz 17/C

Előző évben végeztem a Kossuthban, és jelenleg több emelt érettségivel, valamint kétnyelvű érettségivel nagyon egyszerűen bekerültem egy nagyon jó egyetemre. Az érdekes az egészben az, hogy ha őszinte akarok lenni, gimis éveim alatt tanulhattam volna többet is, tehát elsősorban nem rajtam, hanem a tanáraimon is múlott, hogy végül ide jussak. Én sem a legjobb tanárokat kaptam minden tárgyból (ha szabad ilyet írni) - bár NÉVVEL szerintem inkább tehetek ilyen kijelentést - mégis például (hogy egyet említsek) a szabadon választott érettségi tárgyam a FIZIKA volt NÉMETÜL, nem volt jó tanárom, mégis jól sikerült érettségiznem (ismét hangsúlyozva, hogy NEM elsősorban rajtam múlott, mert ebből is lehetett volna többet készülni) Tehát a mondanivalóm, hogy hiába vannak rosszabb és jobb tanárok, (hol nincsenek?!) a sok "NÉVTELEN ÍROGATÓ" véleménye szerintem helytelen, mert a "rosszabb" tanárok is megtanítják az anyagot, amennyire a diákok igénylik. Vannak tárgyak, amik szinte senkit nem érdekelnek, ezzel az oktatók tisztában vannak, és EZÉRT adják le órán csak a MINIMÁLIS KÖTELEZŐT, és nem azért mert ne tudnák, hogy mit tanítanak. Akinek célja van az adott tárggyal, az fakultáció, különóra, vagy akármilyen keretek közt meg fogja kapni az elegendő információt arra, hogy azt MÉG EGYETEMEN IS használni tudja (tapasztalat).

Összehasonlításként még annyit tennék hozzá, hogy én végig a Kossuthba jártam, az öcsém pedig egy nagyon jó nevű szakközépiskolába. Nekem végig hármas körüli átlagom volt (aki nem hiszi, menjen be és érdeklődjön utánam akármelyik tanárnál) neki négyes-ötös. Ennek ellenére az én érettségim négyes-ötös szintű lett (szintén lehet érdeklődni) az övé már közel sem lett ilyen. Én egyetemre járok, őt nem vették fel sehova. (megengedte, hogy írjak róla, nem a tudta nélkül írogatok, illetve ő is így látja/tudja) Ezek után az a jó kérdés, hogy dicsőség egy szakközépiskolában jobb jegyet szerezni, mint innen egy neves egyetemre menni?!

Röviden ennyi voltam.

Wágner Krisztián;)

Sziasztok!

Én is leírom hogy mit tapasztaltam a 4 év alatt ameddig a Kossuthba jártam. Én A-s voltam, német specesként. Nem voltam kéttannyelvűs, mégis úgy gondolom, hogy a jövőmet jelentősen megalapozta ez az iskola. Előrehozott érettségit tettem németből, mire végeztem volt német és angol nyelvvizsgám egyaránt. A jó tanulók közé tartoztam, messze nem voltam kitűnő, de mégis elég volt ahhoz, hogy felvegyenek a BGF-re.

Elismerem, hogy vannak olyan tanárok, akik nem tanítanak annyira jól, de azért nézzünk kicsit magunkba, ha valaki meg akarja tanulni, akkor meg is fogja tudni tanulni. Ha nem is érdekli az amit tanítanak, gondolok itt például a fizikára, vagy a kémiára, akkor soha a büdös életben nem fogja megtanulni, és ez szerintem nem a tanár hibája. Persze elismerem, hogy lehet hogy valaki érdekesebben mondja el az anyagot,de hogy valaki a saját lustasága miatt okolja a tanárt hogy szar... érdekes

Engem leginkább jó emlékek fűznek ehhez az iskolához. Nagyon szerettem az osztályomat, egy nagyon jó közösség kovácsolódott össze a 4 év alatt. Persze a kedvenc osztályfőnökömnek is akadtak hiányosságai, de senki sem tökéletes. Töri órára is félve ültünk be ha nem készültünk, mert tudtuk hogy a tanárnő pont akkor fog felszólítani.

Összességében én szerettem a KLG-t és most is szomorkodom ha a 151-essel elmegyek a Nagysándor József utcánál, mivel hiányzik az a közösség, a tanárokat is beleértve.

Sziasztok!

Én is csatlakoznék az előttem szóló 17/C osztály tanulóihoz. Aki akar tanulni, az tud. Félreértés ne essék, én is büntetésből ültem az első padban, nem önként, szorgalomból. De nagyon sokat profitáltam az ott eltöltött 5 évből, mind tanulás szempontjából, mind emberileg.

Ha valakinek csupán a tanár beszédstílusa vagy tanítási módszere el tudja venni a kedvét egy adott pályától, akkor annak még lesznek komoly gondjai az életben. Itt a negatív hozzászólások többségénél "a más szemében a szálkát is..." tipikus esetét látom. Ettől függetlenül az embernek lehetnek valós sérelmei, az iskolának is lehetnek hiányosságai. A közlés stílusán kéne változtatni, mert sok hozzászólás ilyen formában még elolvasásra sem méltó, nem még hogy válaszra.

A német nyelvoktatás sikerét és tanáraink segítségét a kéttanyelvű osztályban pedig nem cáfolhatja senki. Az iskola magas óraszámot biztosít, anyanyelvű tanárokat, külföldi nyelvtanfolyamot Ausztriában, csereprogramot Németországban, DSD-t, német kapcsolatokat, stb. Itt nem csak papírt szerezhet a diák, hanem tudást is.

Az osztályközösségünkről pedig csak annyit, hogy csatolhatnék képeket, anekdotázhatnék, de nem kell. Az, hogy ballagásunk után majd négy évvel, ennyi embert bánt az iskoláról/tanárainkról alkotott sértő stílusú megjegyzések, és itt vagyunk, szerintem magáért beszél.

(Bár mi 2007-ben előrehozott földrajz érettségit tettünk négyen az osztályból, mind a négyen magántanárok segítsége nélkül 5-öst kaptunk, ennek ellenére eltekintenénk a 17. hozzászólásban (2011-08-27 19:03) felajánlott rituális tánctól:

"Szóval mindent összevetve, ha azt mondod nekem, hogy te bizony földrajzból, biológiából, kémiából, fizikából stb. képes lettél volna helyben minden Kossuthon kívüli időráfordítást nélkülözve ötös KÖZÉPszintű érettségit írni, földhöz csapkodom a fenekem, és a legmélyebb emberi tisztelet örömkönnyeit hullajtva körbetapsollak."

Vagy mégis szeretnénk? :D )

Én szeretettel gondolok vissza a KLG-ben eltöltött 5 évre, és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az iskolát!

Üdv: Barbara

Ez mind szép és jó csak az a baj, hogy itt mindenki C-s vot aki most írt. Le is lett írva, hogy összeségében a C osztállyal semmi gond nincsen. Másrészt nálunk a projektnap úgy nézett ki, hogy kb eljöttek az osztályból 8-an 10-en. Most nyáron is 11-en voltunk közel 40 fokos hőségben a velencei-tavon, mert aki nem jött annak nem volt kedve. Az osztályközösség nálunk semmilyen formában nem volt jelen. A mindenki egyért egy mindenkiért se létezett és az évfolyamon egyik osztályban sem láttam nagyon nyomát. Itt az ment, ha valaki kicsit gyengébb volt azt már azonnal lenézték.. Erre jópár tanárnak a nyers kritikája rátett még egy lapáttal. Ennek tetejébe mondja valaki itt a kirándulásokat. Kérem szépen az a kőkemény 1 kirándulás az tényleg marha sok. Ennek tetejébe aki megbukott félévkor az el se jöhetett arra a nagyon izgalmas 1,5 napos kirándulásra ami testvérek között is pokolian drága volt. Arról nem is beszélve, hogy valakik csak úgy szimplán kijelentették, hogy nem akarnak jönni. Kossuth napok: Mindig a kedvencebb 10 gyerek ki lett választva a fontosabb állomásokra a többi meg szurkoljon vagy vegyen részt ahol akar. Ünnepség: Marha színvonalasak tényleg. A sajtcetlikről olvasott szövegekkel. Egyet elismerek a gólyabálok valóban jók voltak. Bár nagyon visszalettek fogva mostanában nevetséges szintre, de oké még elmegy.. De most a programokat félretéve én megbocsáthatatlannak tartom, hogy egy elviekben nyelvoktatásra szakosodott iskolában van körülbelül 1 max. 2 főállású spanyoltanár aki nem csak óraadóként dolgozik a suliban. Az angoltanárunk meg minden 2. héten nem volt bent heti 1-2 órán a heti 3-ból mindenféle mondvacsinált indokkal. Ennek köszönhetően 2 év alatt végeztünk 1 könyvvel amibe 9 kemény lecke volt.

A legújabb dolog most minden info megosztása, megszervezése. Itt lép be a facebook a képbe. Jópár alkalommal elmaradt az 1. óránk ezt kb sikerült este 11-kor megosztani az osztálycsoportban. Aki esetleg látta annak eszébe sem jutott megmondani azoknak a társaknak akikkel köszönőviszonyban sem volt. Biza sokan nem is köszönnek az osztályon belül egymásnak. Ebből egy elég nagy balhé is kerekedett.

A másik amit nem értek miért kellene nekem otthon azt is megtanulnom amit le sem adnak órán. Illetve miért kell nekem még pluszba otthon is tanulnom autodidakta módon tanulmányozni más könyveket ha elvileg a tanár arravaló, hogy megtanítsa a tananyagot. Itt most nem arra megyek, hogy cseszni kell az otthontanulásra, de nekem bőven elég azt átnéztem amit mondjuk nem értek vagy úgy érzem, hogy át kell ismételnem, hogy 4-5-ös legyek belőle. Mert amit értek és tudom azt maximum átfutom 5 perc alatt. Ígyis volt mikor simán eltanultam 6 órákat, mert azért sokat kérnek számon. De ami nincs benne se tankönyvbe se a tanár által elhangzottakba azt ne várja már el senki, hogy tudjam. Nem kell az egyetemes meg főiskolás példákkal jönni. Ott mindenki azt tanul amit szeretne mivel mégis arra a szakra jelentkezett. Itt eldöntheted, hogy melyik nyelvet akarod hány órában tanulni és punktum se több se kevesebb.

Kedves Patrik!

Ha visszaolvasnád azokat a hozzászólásokat, amik az oldal elejétől kezdődnek rájönnél, hogy nem csak C-ések írtak, hanem volt A-sok és B-ések is. Ha jól emlékszem 9-ben a projektnapon 25-en biztos ott voltunk, a felhőszakadás ellenére, valamint tavaly is ott volt az osztály ¾-e, ebben biztos vagyok. Aki meg nem jött, az előre szólt, vagy igazolatlan órát kapott.

Jó hogy múlt időben beszélsz az osztályközösségről, ugyanis elég sok minden megváltozott, főleg a szalagavató szervezése óta. Mindenki próbált segíteni, a műsorunk is remekül sikerült, és szerintem egy ilyen kaliberű műsort egy olyan osztály nem tudott volna megcsinálni, ahol nincs jelen az osztályközösség, de lehet hogy te jobban informált vagy erről, mint én, aki nap mint nap ezzel a társasággal van.

Kirándulások; ha megszervezel akár egy 1 éjszakás kirándulást is, 35 embernek, TÖKÉLETESEN, akkor kritizálhatnád a másikat, de így szerintem csak örülni kell hogyha más ezt megteszi helyetted, és nem neked kell utána járni minden dolognak.

Kossuth nap; 9-ben nem voltam ott, de tavaly szerintem nagyon jó volt, és megvolt a lehetőség hogy önként vállalkozz valamire, és véleményem szerint minden program nagyon jó volt, valamint a Társulat előadása is, amit kár lett volna kihagyni.

Ünnepségek; biztos van pár fárasztó, és unalmas, de úgy gondolom hogy tavaly, ha akár egy kicsit is, de te is örültél annak a sikernek amit elértünk a március 15-ei műsorunkkal.

És szerintem rengeteg + program kínálkozik még az iskolában, csak ha van akkor az a baj, hogy miért kell ott maradni, ha meg nincs akkor az, hogy miért nincs.

Szerintem a nyelvoktatással sincs semmi probléma. Amióta itt vagyok, és volt szerencsém 3 tanévnyitóra, az igazgató mindig elmondja az érettségivel és a további elért eredményekkel kapcsolatos dolgokat. Ebben mindig elhangzik hogy milyen jól teljesítenek az iskola diákjai, mind az érettségin, mind pedig a nyelvi versenyeken, és nagyon sok osztályból a fél társaság biztos rendelkezik egy felsőfokú nyelvvizsgával.

Végezetül annyi, hogy nem az iskola, és a tanárok miatt tanulsz, hanem magad miatt, hogy elérj valamit az életben és tovább tanulhass egy egyetemen, ahová elég nehéz bekerülni.

Üdv: Petra

Nem feladatom, és tényleg nem szeretnék itt órákat azzal tölteni, hogy győzködöm az elégedetlenkedő embereket arról, hogy ez egy jó gimnázium.

Viszont tény, hogy a mi osztályunkban is (C, kéttannyelvű) tanítottak olyan tanárok szép számban, akikről korábban szó esett. A teljesség igénye nélkül: Hargittay, Medgyes, Gali, Horváth Ágnes, Horváth Vilja, Magyar László, Novák, Ugróczky Tanárnő és még valószínűleg igen sok némettanár. Ezeknek a tanároknak egykori diákjaiként mondtuk el a véleményünket.

Az osztályközösség pedig a diákokon is múlik. Nálunk évente egy hivatalos osztálykirándulás volt. Ezen felül mi, diákok szerveztünk magunknak kirándulásokat (személy szerint én is kb. 5-öt), ahova meghívtuk az Ofőnket is. Persze nálunk is volt hideg, extra kilométerek a túrán, méteres hó, busz hol volt, hol nem volt, ami elvileg lett volna... De nem ez volt a lényeg. Amúgy, mi is voltunk büntetésben (kollektíve, az egész osztály), és nem mentünk egy ideig kirándulni. De meg is érdemeltük. Mellesleg minket is magyar és matek felvételivel vettek fel, nem "jófejségi-teszttel", nekünk is össze kellett csiszolódni.

Röviden: sajnálom, hogy nem érezted/éreztétek magatokat jól a KLG-ben, de az nem jelenti azt, hogy ez ne lenne egy jó gimnázium, hiszen emberek tucatjait szép emlékek kötik ide.

Barbara (17/C)