Egy Jehova vallású ember bemehet római katolikus templomba, illetve részt vehet-e egy római katolikus temetésen, ehhez kapcsolódó szentmisén?

Nos nem érthető módon írtam, talán.

Nem mondtam, soha nem állítottam azt, hogy nem mehet el.

Ha elolvastad volna amit írtam láthatod, hogy tiszteletét kell tennie, mert nem helytelen, sőt.

Magam is voltam sokféle temetésen

.Persze egy isten van, de a tanítás és a szertartás az ami nem egyezik.

Egy kérdést szoktam fel tenni ezzel kapcsoltban?

Ha önnek adnának egy pohár vizet, de csak egy pici mérget öntenének az egész vízbe akkor meg inná?

Zsömle/lány

Kedves Zsömlécske!

Az alábbi általad kijelentett állítások ütik egymást. Jó lenne ezt feloldani, mert így elég zavaró!

#7: "Nem, nem mehet misére."

#12: "Nem mondtam, soha nem állítottam azt, hogy nem mehet el."

A korábbi linken pedig a Jehova Tanúinak adott tanácsok záró gondolata:

"Bármilyen legyen is a helyzet, mindenképpen olyan döntést kell hoznia, hogy meg tudja őrizni a jó lelkiismeretét Isten és az emberek előtt."

Ez a gondolat elfogadható. Azonban fontos észrevennünk, és látnunk, hogy ez a kijelentés, és tanács nem tiltja meg, hogy egy "igaz keresztény" templomi szertartáson megjelenjen.

A linken olvasható indoklás a távolmaradás ajánlására úgy hangzik, hogy a résztvevő körbe van véve olyanokkal, akik helytelen vallási cselekedetet végeznek, és ez hatalmas nyomás a hívő számára, hogy ő is azt tegye. De ez az indoklás nem biblikus!

Pál apostol ezt mondja:

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róm. 8:38-39)

Ha tehát egy "igaz keresztény" (azaz igaz Krisztus-követő)

hamissággal van körül véve, az sem képes elszakítani a hívőt Istentől.

Ezért minden félelem nélkül részt vehet bármin egy "igaz keresztény", ha ez sokak számára jelenti a szeretet és tisztelet kifejezését. Ez (ellentétben a linken olvasottakkal) nem fog semmilyen nyomást gyakorolni a hívőre, aminek ki kellene tennie magát. Ő ugyanis tudja, hogy miben hisz, és minek nincs abszolút értelme és mi az ami kimondottan hamis állítás vagy gyakorlat!

Olvasd el a három héber ifjú esetét, akiket Nabukodonozor az általa felállított szobor imádására akart kényszeríteni! Ezeknek az embereknek milyen kísértést jelentett, hogy mindenki leborult körülöttük a szobor előtt? Semmilyet! Egyébként ezek a férfiak nem mondták, hogy mi köszönjük szépen, el sem megyünk erre az eseményre. Bár megjelentek, azt azonban, amit tiltott az Isten, semmi szín alatt nem voltak hajlandóak teljesíteni!

A Bibliát kinyitva, azt kell mondanunk, hogy az a fajta visszautasítás bizonyos más felekezeti hiten alapuló szertartásokkal kapcsolatban, amit a Jehova Tanúi képviselnek, nem biblikus.

Ha pedig azt a magyarázatot vizsgáljuk meg, amit a linken olvashatunk, akkor azt kell mondanunk, hogy ha tényleg olyan megfontolásból nem megy el egy Jehova Tanúja egy szertartásra, nehogy olyan nyomás nehezedjen rá, aminek nem tud ellenállni, akkor nem csupán sokakat megbotránkoztat távolmaradásával, hanem még arról is tanúságot ad, hogy mennyire gyenge a hite. Idézet a linken olvasható magyarázatból:

"Egy olyan csoportban, amelyben mindenki részt vesz valamilyen hamis vallásos gyakorlatban, egy kereszténynek nehéz lehet ellenállnia a nyomásnak, hogy ő is vegyen részt benne. Milyen ostobaság lenne ilyen nyomásnak kitenni magunkat!" Pál apostol szavai éppen az ellenkezőjét állítja! A héber ifjak hithűsége ennek éppen az ellenkezőjét tanúsítják.

Nem szeretném, ha félreértenél! Egy szóval sem mondom, hogy akkor járjunk agyba-főbe olyan istentiszteletekre, ahol meggyőződésünk, hogy hamis állítások, helytelen gyakorlatok folynak! Csupán arról beszélek, hogy akinek a hite Istenben gyökeredzik, bátran megjelenhet olyan eseményeken, ahol a szeretetét, tiszteletét tudja kifejezni más emberek iránt, még akkor is, ha közben vallásilag helytelen dolgok zajlanak is körülötte. A megjelenés nem egyenlő a vallási cselekedetekkel való egyetértéssel, vagy azok gyakorlásával.

Üdvözlettel!

Zsömle vagy lány ismét okos dolgokat ír. Én nem venném komolyan.

Én arra tudok válaszolni, hogy én mint katolikus nem fogok rossz szemmel nézni senkire, amiért ott van a szertartásunkon. "Beszervezni" meg szintén nem próbálom.

A dolog másik oldaláról: én pl. voltam református istentiszteleten, és itt vagyok, élek.

#18-hoz:

Ez a gondolat zavaros. Mert egyrészt azon az állásponton van, hogy aki megjelenik egy katolikus szertartáson, az közösködik a hamis tanítások hirdetőivel. Másrészről azt mondja, hogy azok vesznek részt, akik ezeket a tanításokat igaznak fogadják el, és áment mondanak rá.

Az első gondolat azt mondja, hogy elég a puszta megjelenés a közösködésre, anélkül, hogy mást tenne az ember, vagy lelkében azonosulna bármivel is. A második gondolat viszont egy belső meggyőződés eredményének véli a szertartáson való részvételt, és egy nyilvános cselekedet: az ámen rámondása pecsételi meg mindezt.

A kettő keveredése egy olyan gondolkodást eredményez, amit nehéz a Bibliával egyeztetni.

A Biblia ezt mondja, a II. Kor. 6:17 előtt pár sorral: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.” (II. Kor. 6:3)

Az emberek megbotránkoztatásától óv az apostol. Jehova Tanúi ezt figyelmen kívül hagyják, amikor állásfoglalásukat kialakítják.

Egy szertartáson való megjelenés még nem jelenti azt, hogy egyetértünk az ott folyó dolgokkal és egyetértünk az ott elhangzottakkal. A szertartáson való megjelenés azt jelenti, hogy tiszteletemet és együttérzésemet fejezem ki első sorban az elhunyt hozzátartozói iránt, és kifejezem, hogy az elhunyt halála számomra is veszteség. Az emberek ennek megtagadását úgy értékelik, hogy semmire se nézi a távolmaradó az elhunytat, szeretteit, és fájdalmukat. Ez botránkozást okoz bennük. Ettől óv az apostol.

Az igaz, hogy ha a megjelenő az ott levő emberekkel együtt imádkozik, és rámondja az áldást, azzal kifejezi, hogy az egész szertartással egyetért. Azonban erre nincs senki kötelezve, és senki sem várja el ezt a megjelentektől. Tehát a megjelenéssel nem mond le senki a hitéről, mert nincs kényszerítve arra, hogy hitét megtagadja. Lelkében szabadon ott lehet anélkül, hogy az általa hamisnak ítélt kijelentések elfogadására kényszerítve lenne, vagy hogy bármilyen helytelen dologgal azonosulna.

A fentiek miatt nem fogadható el Jehova Tanúinak a temetési szertartástól való távolmaradásuk, mint a tiltakozás kifejezése a hamis tanítások ellen. Ugyanis a tiltakozásnak nem a temetési szertartás a helye, más részt a megjelenés nem jelenti a hamis tanításokkal való azonosulást is!

Az a probléma, hogy Jehova Tanúi a temetési szertartáson való megjelenést a hamis tanításokkal való megegyezésként értékelik és nem a kegyeletük kifejezését. Távol maradásukat pedig tiltakozásként látják a hamis tanok ellen, és nem a gyászolók megsértéseként.

Bár Jehova Tanúinak lehet ez az álláspontjuk, csak akkor nem a Bibliára kellene hivatkozniuk, hanem a saját meglátásukhoz való ragaszkodáshoz.

(Ezzel viszont ellenmondásba kerülnének, mert a "hamis tanítás" megítélés a Bibliához viszonyítva állja meg a helyét, csakhogy ha ők sem követik mindenben a Bibliát, akkor nincs joguk hamisnak bélyegezni más felekezeteket.)