Egy Jehova vallású ember bemehet római katolikus templomba, illetve részt vehet-e egy római katolikus temetésen, ehhez kapcsolódó szentmisén?

#39-nek:

Természetesen nem haragszom azért, mert nem tudod, hogy melyik felekezethez tartozom. És be kell vallanom, hogy az egyházjogban sem vagyok járatos. (De ezt nem bánom...) Az egyháztörténelemben azért nem mondanám magamat járatlannak, de bizonyára lenne még mit tanulnom.

Ha az az Egyház gyűlöletének számít, hogy nem hunyok szemet az eltévelyedései felett, és rámutatok a hamis tanításaira, akkor igen, gyűlölöm a hamissággal teljes Egyházat. De én inkább ezt az igazsághoz való ragaszkodásnak nevezném. Mert nem tudnám, hogy hamis, ha nem vethetném össze a Bibliával. Nagyon látványos, szemet és fület gyönyörködtetőek a katolikus misék, gyönyörű templomaik vannak, amelyek kívülről és belülről lenyűgözőek. Azonban ezek csak az érzékeket ejtik rabul, az Egyház valójában elzárja híveit Isten megtalálásától. Isten és ember közé a gyóntató papot rendelték, Isten helyett a pápa szavát helyezték, és minden egyes misén a bor és ostya átlényegülésével azt vallják, hogy a pap a Teremtő testévé és vérévé változtatja. Azt vallják, hogy a teremtmény a Teremtőt teremti meg a mise alkalmával. Na ezekkel és az ehhez hasonló állításokkal nem lehet egyetérteni.

Nem akarom én mások hitét megalázni. Miért tenném? Csupán azt látom, hogy tömegek élnek csukott szemmel, és nem ismerik saját egyházuk tanítását és azok forrását.

Jó, megértettem, hogy az „önmagától beálló kiközösítés” egyházjogi fogalom, és én nem értettem ezt.

Az inkvizícióval kapcsolatban: Én nem szeretem ezt a szót, bár csak sohase született volna meg ez az intézmény. De értem én, hogy némi gúnnyal arról beszélsz, szívesen hozakodnak elő ezzel azok, akik támadni akarják az Egyházat.

Tény, hogy az inkvizíció katolikus találmány. Tény, hogy az eretnekek üldözésére hozták létre. Tény, hogy kínzások is megengedettek az eljárásukban. Tény, hogy a bűnösség kimondása után az eretneket az állami igazságszolgáltatásnak adták át. Tény, hogy az eretneket az államnak tűzzel kellett elpusztítania, amit az egyház írt elő. Nem igaz az az állítás, hogy azért csökkent az eretnekek kivégzésének száma, mert az egyház vette át a bíróság alsó fokát. Az inkvizíciónak az volt a feladata, hogy az eretnekeket üldözze. Ha csökkent a kivégzések száma, az csak azt jelentette, hogy más jellegű érdekeit figyelembe véve "jegelte" az üldözés erősségét az Egyház.

Amit Huszról írsz az a teljes tudatlanságról tesz tanúbizonyságot! Ezt írod: „Husz János esete meg ettől eltérő, őt a cseh király azért végeztette ki, mert a huszitizmusban volt egy nagy adag nemzeti identitás, ami lázadásokhoz vezetett volna a a Német-Római Birodalmon belül.” Huszitizmusról nem lehet beszélni Husz életében, mert a huszitizmus Husz halála után alakult ki. Husz valóban a cseh nemzet érdekében is felszólalt, de nem emiatt végezték ki. Kivégzése előtt egy hónapon át fogolyként tartották, és több egyházi személy, köztük egykori barátja és a wicliff-i tanok hirdetője is felkereste, hogy rávegyék, vonja vissza tanait, és ismerje el, hogy tévedett. Nem a nemzeti kiállás miatt fenyegette meg Zsigmond császár, hogy elhallgasson! Felségárulásért lehetett volna a fejét venni, és mint ilyennek nem adott volna menlevelet a zsinatra való megidézéskor. Az már más történet, hogy a kivégzés után, a huszitizmusban a vallási gondolatok mellett nemzeti törekvések is voltak, amelyek nagy fejtörést okoztak a császárnak. A husziták ellen vonult fel egész Európa, és sorra elpáholták a katolikus sereget. A husziták széthúzása és a hév lecsendesedése miatt megalázó békét kötöttek a császárral, a kitartó maroknyi csapatot pedig felszámolták.

„Az Egyház akár a feje tetejére is állhatott volna, ha akarta volna a kivégzését, akkor se tudta volna elintézni Husz Jánost, ha Zsigmond nem akarja!” Nem, ez nem így van! A zsinat volt hivatva arra, hogy Husz bűnösségét kimondja. A császár a feje tetejére is állhatott volna, ha azt akarja, hogy ne végezzék ki. A zsinat által hozott döntést a királynak vagy császárnak nem volt joga felülbírálni, mert a császár nincs közelebb Istenhez, tehát a zsinati atyák tudják, hogy mi a bűn és mi nem. A világi hatalomnak csupán kötelessége, hogy az egyházi ítéletek szerint a büntetést végrehajtsa. Ez nem jelenti azt, hogy joga lenne a világi hatalomnak a bűn tekintetében döntést hoznia. Zsigmond aggályoskodott is, hogy a becsülete forog kockán ha kivégzik Huszt, mert menlevelet adott neki, azaz garantálta a zsinatról való szabad és épségben történő eltávozást. A zsinati vezetők azzal nyugtatták meg, hogy „Az eretneknek adott szó nem kötelez!” Így aztán megnyugodott a császár.

„Meg ilyen erővel Luthert akkor miért nem égették meg?” Akarták! Csak a szász választó fejedelem a császár (V. Károly) pribékjeit megelőzve, elrabolta Luthert, és Wartburg várában rejtette el. Itt élt „György lovag” álnéven, és ekkor fordította le németre az Újszövetséget.

Erős akaratú az Egyház, de nem teljesül minden akarata, mert az Isten gondviselése van az Ő hűségesein!

Kérdezőnek:

A bálvány témát rövidre lehet zárni: Nem egy katolikustól kell megtudni, hogy mi az igazság a Katolikus Egyház gyakorlatában! Egyetlen mérce ebben az ügyben az Isten által megadott parancs! Nem én, nem az én egyházam, nem a Katolikus Egyház, nem a pápa enciklikái, hanem egyedül Isten parancsolatai. Ez pedig azt mondja, hogy NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET! Innentől kezdve nincs miről vitáznunk. Istennek engedelmeskedsz inkább, vagy a Római Katolikus Egyháznak hiszel?

„Az még hagyján, hogy a pápa vallási kérdésekben tévedhetetlen, de nagyobb gond az, hogy te is azt gondolod magadról.”: Ezen jót mosolyogtam. Nem, nem szeretnék pápább lenni a pápánál! Nem gondolom magamat tévedhetetlen. Tévedhetetlen csak az Isten. Az Ő kinyilatkoztatása a Biblia. Ez az a kétélű éles kard, amely igaz és hamis között különbséget tesz.

„Nincs olyan egyház, amire valamelyik másik ne mondaná, hogy hamisak a tanításai.”: Ez igaz, de ennek nincs jelentősége. Csak az Isten megítélése számít. Az Úr szavát nem bírálhatja felül, hogy mit mond a pápa, a zsinat vagy a gyülekezet! Csak egyedül a Szentírás mérvadó egy egyház megítélésében. Igét igével kell összevetni, kijelentést pedig a gyakorlattal.

„Őket próbáld meggyőzni inkább a tanításaidról.”: Nekem nincsenek tanításaim. Az én tudományom nem az enyém, nem a magam meglátásai, hanem mindent a Biblia mérlegére téve áll meg előttem valami, vagy bukik el. A Biblia nélkül vak és tudatlan lennék. Nem véletlen, hogy a Római Katolikus Egyház oly’ veszélyesnek tartotta a Bibliát, hogy megtiltotta annak birtoklását, sőt képes volt Bibliákat elégetni. (Ez megint nem egyházrugdosás, ezek tények.)

„De itt megint miért nem a saját házad táján sepregetsz?”: Jó, megértetem. Nekem nem tisztem, hogy veled mindenáron vitázzak, vagy hogy téged meggyőzzelek arról, amiről én meg vagyok győződve. Amit feladatomnak vallok az az, hogy ne hagyjam vakságban senyvedni az emberek tömegeit. Neked szóltam, és aki még elolvassa a párbeszédünket. A többi a te és az olvasó felelőssége. Én nem hallgathattam el, amit igaznak látok, de a figyelmeztetés után mindenkinek a maga szabad akarata szerint kell döntenie, hogy figyelembe veszi-e a Biblia óvó, figyelmeztető és feddő szavait. Ezért a magam részéről nem szeretnék további bejegyzést írni válaszként számodra! Ha te a fenti idézetet megfogalmaztad, akkor ez azt jelenti, hogy nem kívánsz velem tovább vitázni. Én meg nem erőltetem, hanem tiszteletbe tartom döntésedet.

„Milliók nem voltak elégetve, vagy megölve, sőt börtönbe vetve se, azért ne essünk túlzásokba.”: Nos, erről elég nehéz vitázni, mert senkinek sem volt alkalma összeszámlálni az áldozatok számát. Ez egyszerűen lehetetlen! A katolicizmus majdnem 1300 éves korszakán át bőven összegyűlhetett milliós nagyságrend, ezt én nem tartom túlzásnak. Ezt, az a tény is alátámasztja, hogy egész vidékek néptelenedtek el az inkvizíció irtó hadjárata miatt. Amiket írsz, hogy csak ennyi mag csak annyi, az arra törekszik, hogy a tényszerű bűnt bagatellizálja. Nem veszi észre ez az érvelés azt, hogy valójában nem számadatok csatájáról van szó! Ha egyetlen embert is elpusztított az Egyház, az Isten nevében, az már bűn. A többi csak számok kérdése, de valójában nincs jelentősége. Persze az emberek életére nézve ez a szám nagyon is számít. De most a bűn megítélése szempontjából kell megvizsgálni az inkvizíciót. E szempont szerint mindegy, hogy egyetlen ember, vagy néhány százan, vagy milliók pusztultak el az inkvizíció által.

„Már megint nem tudjuk, hogy ha államvallás lett volna bármelyik az általad felsoroltak közül akkor mit tett volna a többivel.”: Ez igaz. De igazából nem sok értelme van a „Mi lett volna ha…?” típusú kérdéseknek. El lehet filozofálni az ilyen kérdéseken, de mi inkább maradjunk a tényeknél: Az általam felsorolt egyházak nem égettek meg senkit, míg őket gyakorta megégették és/vagy üldözték. Éppen ennek az üldözésnek és gyilkolásnak köszönhetően nem lettek népszerűbbek és elterjedtebbek. A Római Katolikus Egyház másik igen nagy eltévelyedése, hogy államvallássá lett. A trón és oltár szövetsége szükségszerűen magával hozza az üldözéseket, ami viszont nem jellemezheti Krisztus Egyházát. Az állam és az egyház egyesülésére jelenleg is látunk megkezdődött példát: Magyarországon. Már megtörtént egyes egyházak kiemelése a többi közül, másokat viszont megfosztottak egyházi besorolásuktól. Az az indok, hogy a biznisz-egyházakat akarták ezzel megszüntetni, természetesen mesebeszéd! Itt egy nagyon átgondolt, hosszú távú törekvésről van szó, amelynek célja az egyházi és állami hatalom egyesüljön. Az oktatási rendszer most kialakított koncepciója ezt az elgondolást szolgálja. Az új generáció egy egységesített látásmódot fog kapni, egységes nevelési elvekkel. Az új generáció nevelésének alapja a kereszténység. A kereszténység valódi tartalmát viszont az állam határozza meg az által, hogy az állam hivatott eldönteni, hogy melyik felekezet egyház és melyik nem. Ha igaz lesz Orbán Viktor jóslata, hogy legalább 20 évre megszerzik az ország vezetését, akkor az üldözések különböző fokozatai pillanatok alatt könnyen megjelenhetnek hazánkban ismét. Aki közönnyel szemléli a mostani történéseket, annak nem lesz ereje az üldözések idején ellentmondania az üldöző, acsarkodó és uszító tömegnek, és az is beáll az üldözők közé.

„A katolikus bibliában benne van az általad hiányolt „bálvány” rész. Egy katolikus is elolvashatja.”: A katolikus fordítású Bibliával nincs semmi baj, magam is szoktam olvasgatni. (Leszámítva persze azt, hogy az Ószövetségi részbe belepasszíroztak néhány apokrif iratot is, azaz a kanonizált iratokhoz hozzányúltak. Ezt a Biblia határozottan tiltja.)

Nem ott van a baj, hogy a katolikus Bibliában olvashatunk-e a bálványok tilalmáról vagy sem. Valóban benne van a bálványok tilalma is a katolikusok Bibliájában is. A baj ott kezdődik, hogy a hívek nem a Bibliát veszik alapul hitvallásukban, hanem a Katolikus Katekizmust, és az itt szereplő "Tízparancsolatban" NEM SZEREPEL a bálvány/szobor állításának tilalma.

„Az eredeti kőtáblákat Mózes mérgében összetörte majd a „ne gyilkolj” parancs ellenére 3000 honfitársát (akik távollétében bálványokat kezdtek imádni) leölette.”: Azért ez így nem teljesen igaz, illetve nem így igaz! Az egész nép a bálványozásba süllyedt, ezért igazság szerint mindenki halált érdemelt volna a táborban. A történet pontosan így történt: „És látván Mózes, hogy a nép megvadult, mert Áron megvadította őket, ellenségeik csúfjára. Megállt Mózes a tábor kapujában, és mondta: Aki az Úré, ide hozzám! és őhozzá gyűltek mind a Lévi fiai. És szólt nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedtek, és elhullott azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.” (II. Móz. 32:25-28) A népnek volt választási lehetősége, hogy a mózesi felszólításra eltávolodik-e a bálványimádástól, vagy ragaszkodik ahhoz. Nem Mózes rendelte el a vérengzést, hanem Isten. Ilyen hatalmas vétek és ilyen utálatos bűn a bálványok állítása, és az ilyen szokásokhoz való ragaszkodás. Az az Isten kegyelme, hogy nem írtatott ki mindenki! E nélkül nem értette volna meg a nép, hogy a bálványállítás és imádás mekkora bűn.

Az a bibliai szöveg, amit bemásoltál, az nem a Tízparancsolat kőbe vésett szövege, hanem Mózesnek, szóban adott parancsolatai. Ezt olvassuk az általad beemelt szöveg megkezdése előtt: „Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked.” (II. Móz. 34:11) (Miért kellett volna ezt Mózesnek megjegyezni, ha ez a kőtáblákra lett volna vésve?)

"Akkor mi ez az elején?

Mózes II. könyve 34. rész" és utána idézed az 1. verset. Itt világos, hogy a Tízparancsolat kinyilatkoztatásának előkészítéséről van szó. A 28. verset is idézed kommentedben, amiben a Tízparancsolat felírásáról olvashatunk a kivágott táblákra. A közötte lévő szöveg viszont nem a kinyilatkoztatott Tízparancsolat, hanem az ezekhez a parancsolatokhoz kapcsolódó isteni utasítások Mózes számára, amelyeket meg kellett jegyeznie Mózesnek, de nem kellett a kőtáblákra vésnie. (11. vers)

A Tízparancsolat minden kor minden emberének szól. Így például a "Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt." (23. vers) az Újszövetség idején értelmetlen. Ez csak a az Ószövetségi népre vonatkozott. Ez pedig nem került fel a kőtáblákra. A kőtáblákra felkerült parancsolatok tételesen II. Móz. 20. fejezetében olvashatóak.

"És nem válaszoltál arra, hogy ezen isteni parancsok közül Te mennyit tartasz be?": Nem emlékszem, hogy ezt már kérdezted volna! Nézegettem az előzményeket, de ott sem leltem rá erre a kérdésre. Na mindegy!

Egyébként ez egy nagyon ravasz kérdés! Erre a kérdésre rögtön az ugrik be, hogy vajon ez miért érdekel téged? Vagy másképpen: mit használ neked az, ha egy konkrét számmal röviden válaszolok, hogy ennyit és ennyit megtartok? Szerintem ez rajtad egyáltalán nem segít és nem is hátráltat. Úgyhogy szerintem ez a kérdés inkább provokatív, mint előrevivő.

De nem szeretnélek válasz nélkül hagyni! Szerintem nem az az igazán fontos, hogy hányat tart meg az ember, hanem az, hogy áthág-e egyet is: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös." (Jak. 2:10) Ki merné azt állítani, hogy egyetlen parancsolat ellen sem vét sohasem? Ha pedig egyet nem tölt be, akkor az egész törvényt megrontotta.

A bűn nem más, mint a törvénytelenség, azaz a Törvény áthágása. Ha nem lenne Törvény, akkor nem lenne bűn sem! A Törvény azért szükséges, hogy felismerjük a bűnt. Ha nem lenne Törvény, nem tudnánk, hogy bűn az, amire ösztöneink, hajlamaink, kívánságaink vonnak és hajtanak.

Abból, hogy nincs egyetlen ember sem, aki jó lelkiismerettel ki tudná jelenteni, hogy ő minden parancsolatot megtart, ebből még nem következik, hogy a Törvény rossz, vagy hogy a Törvény nem tartható meg. Ha ez így lenne, akkor Isten olyan terhet rakott volna ránk, ami teljesíthetetlen, és Isten a bűn alá rekesztett volna bennünket, és ezért igaz lenne az a vád, hogy Isten igazságtalan az emberrel szemben. Jézus mutatta meg, hogy a Törvény megtartható az ember számára: Őbenne nem találtatott semmi bűn. Ő betöltötte a Törvényt. Tehát Sátán vádja, hogy Isten igazságtalan, és hogy a Törvény helytelen, megsemmisültek.

A Törvény azért van, hogy ne vétkezzünk, hogy felismerjük a bűnt. Ha a szívünkben elfogadjuk a Törvény jó voltát, azzal azonosulunk, az nagyon jó, de ez még nem jelent a gyakorlati életben is győzelmet! (Róm. 7-8 fejezet.) Csak az Isteni kegyelem képes a bűnöket megbocsátani és eltörölni. És csak az Isteni szeretet képes az általam igaznak ítélt Törvényt az életemben valósággá tenni.

Válaszolva tehát a te kérdésedre: Az előzőek alapján értelmetlennek tűnik például az a kijelentés, hogy "A Törvényből már 6 parancsolatot megtartok"; Én sohasem mondhatom magamról, hogy "Megtartottam a Törvényt." Ha azt gondolnám magamról, hogy megtartom a Törvényt, akkor nem lenne bűnöm se, és nem lenne szükségem Jézus helyettes áldozatára. Mindannyiunknak azért kell a keresztre tekintenünk, mert "Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám." (Zsolt. 51:7) Az egész életünkön át küzdenünk kell a bűn ellen, és nem mondhatjuk, hogy a Tízparancsolatot betöltöttük most már.

Ezért a kérdésedet nem csak azért látom értelmetlennek, mert egyetlen parancsolat megrontása is az egész megrontását jelenti, hanem azért is, mert a bűn elleni küzdelem egész életünkben tart, a Törvényben pedig egyre inkább gyönyörködnünk. Ez a megtérés utáni megszentelődés folyamata, ami az egész életen át tart.

#46-nak:

„Hiába csűröd-csavarod, ezen kőtáblába vésett tíz parancsolat az a felsorolás, amiről ebben a részben van szó.”:

Két álláspontot szeretnék figyelmedbe ajánlani, amelyek nem tőlem származnak. Ha te nem tudod elfogadni az én meglátásaimat, akkor talán másokét el tudod fogadni!

Mivel magadat katolikusnak vallod, ezért elsőként ajánlom figyelmedbe, hogy „A Katolikus Egyház katekizmusa” című kiadványban (Szent István Társulat) a Tízparancsolat című résznél mindenegyes parancsolatnál idézi az Ószövetségi szöveget, a következők szerint: Kivonulás könyve 20:2-17 megfelelő részei, az egyes parancsolatokkal párhuzamosan. Ugyanakkor nem utal a 34. fejezet egyetlen versére sem. Úgy tűnik, hogy a Római Katolikus Egyház a Tízparancsolat szövegén ezt a bibliai szövegrészt érti, és nem azt, amit te Tízparancsolatnak akarsz elfogadtatni.

A másik egy protestáns teológus könyvéből vett idézet. Olvasd el figyelmesen! „Kétszer fordul elő a Tízparancsolat szövege az Ószövetségben: a 2Móz 20,1-17-ben és az 5Móz 5,6-21-ben.” (Dr. J. Douma: Tízparancsolat; Iránytű Kiadó)

Az idézet magáért beszél, én ehhez többet nem is kívánok hozzátenni, és a II. Móz. 34. fejezetéhez kapcsolódó vitánkat részemről befejezettnek látom. Ha te valóban katolikus vagy, ahogy állítod, akkor az egyházad álláspontját el kell fogadnod, hogy tehát a Tízparancsolat a Kivonulások könyvének 20 fejezetében az 1-17 versekben találhatóak.

„És a nyomaték kedvéért ismét megjegyezném, hogy sok elemzésben meg is találni ezen parancsok tíz pontba való szétbontását.”:

Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy több elemzést is alaposan áttanulmányoztál, aminek viszont ellentmond az a magadról mondott kijelentésed, hogy „akinek minden tudása 6-9 éves elsőáldozó korából származik”. Az első áldozók nem szoktak elemzéseket tanulmányozni. Nehéz olyannal vitázni, aki sajátmagáról sem vall egyenesen és világosan.

„Felsorolod itt a katolikus egyház tévelygéseit, bűneit, de nem látom azt, hogy te jobb nézeteket képviselnél.”:

A Katolikus Egyházról jóval korábban írtam, azt gondoltam, hogy ezt a témát már lezártuk. Megértem, hogy megrázkódtató volt az igazsággal szembesülni a saját egyházadat illetően, de ez ne vakítsa el a látásod, hogy a jobbat nem vagy képes meglátni! Legyenek szemeid a jó meglátására! Ne rám hallgass, és ne engem elemezz, hanem a Bibliát vedd elő, olvasd, gondolkodj el rajta! Igét igével vess össze, ne ragadj ki egyes szövegeket, más idézetek rovására! Vedd figyelembe a szöveg környezetét, az egész mondanivalóját, és a szöveg műfaját is! (Hasonlat, példázat, történet, stb.) A Biblia valódi álláspontjától nincsenek jobb nézetek! Ne rám, vagy a Katolikus Egyházra tekints, és méricskéld, hogy melyik a jobb nézet, hanem egyedül Istentől tanulj!

„arra fordítanád inkább az energiádat, hogy a magad és egyházad megtisztulását erősítsd vele, majd mikor tökéletes szintre vitted a dolgot, akkor kell más egyházak életében vájkálni.”:

Nagyon szívedre vetted, hogy a Római Katolikus Egyház hamis dolgaira rámutattam! De ezért nem rám kellene haragudnod, hanem arra az egyházra, amely Isten kegyelmében lévőnek és tévedhetetlennek vallja magát, miközben az isteni kijelentésektől merőben mást vall, és tévtanítások sokasága szövi át hitvallásának rendszerét!

Az a kijelentésed, hogy „majd mikor tökéletes szintre vitted a dolgot”, mármint a magam és egyházam megtisztulását, az a helyes látásmód teljes hiányát árulja el! Sem a magam, sem az egyházam megtisztulását nem nekem kell elvégezni. Az Újszövetség kijelenti, hogy nem a magunkéi vagyunk, és hogy áron vétettünk meg, a Krisztus véréén. Ezért csak a mi Urunk képes a megtisztításunkra. Az egyház sem a mi tulajdonunk, hanem az Istené. Az egyház az ekklészia szóval szerepel a Szentírásban. Ez pedig a kihívottak közösségét jelenti. Az egyház megtisztítása szintén az Úr feladata. Amit mi emberek megtehetünk: ragaszkodnunk kell a megismert igazsághoz, és a hamisságra rá kell mutatnunk, hogy akinek van szeme lássa meg, az igazat és a hamisat!

„Az Újszövetség óta, hogy mely részek vonatkoznak mindenkire és mely részek csak az ószövetségi népekre ezt ki dönti el?”:

Ez olyan kérdés, amely ha nem provokatív, akkor megkérdőjelezi, hogy valóban voltál-e első áldozó. Hogy mi vonatkozik az Ószövetség népére és mi érvényes az Újszövetség népére, a szövetség Szerzőjének kijelentéseiből derül ki. A szövetség Szerzője pedig Isten. Ő jelenti ki, hogy mit kell tennünk, és mi az, ami már érvénytelen. Létezik-e most az ószövetségi Templom? Nem. (Jézus megmondja a Templomot szemlélve, hogy itt kő kövön nem marad.) Fel kell-e menni Jóm Kippur ünnepén (a Nagy Engesztelési Napon) a Templomba, az évenkénti áldozat idejére? Nem, mert nem is létezik a Templom. (A kárpit kettészakadt Jézus áldozatakor. Tehát az ószövetségi ceremoniális ünnepek, amelyek árnyékként mutattak a valódi, szeplőtelen Bárányra, azaz Krisztusra, feleslegessé váltak, mert beteljesedtek.) Lehetne még folytatni a példákat, de szerintem nem kellene a vita színvonalát erre a szintre leszállítani.

„Miért nem próbálod az itt elcsépelt energiát inkább arra fordítani, hogy minél jobban közelíts a bűntelen életmódhoz. És amikor úgy érzed kész vagy, akkor próbálj másokon segíteni.”:

Mert nem így szól az isteni parancs! Amikor megtérsz, a gondolkodásmódod teljesen megváltozik. Az életed hátralévő részében ennek az új gondolkodásnak kell cselekedeteidben egyre inkább megnyilvánulnia. Ez a megszentelődés folyamata. A másokon való segítségnyújtás ezt a folyamatot erősíti. Nem a tökéletesek segítik az embereket, hanem azok, akiket Isten indít, a szeretet által munkálkodó hit megerősítésével. Ha sokra nem is jutok veled előbbre, mégsem pazarlok energiát itt, mint ahogy te hiszed, mert sokan elolvashatják a gondolatainkat, vitánkat, elvi küzdelmünket, és ki-ki eldöntheti, hogy melyikünk által nyilvánult meg az igazság, és ki fordítja az olvasót Isten felé. Ki az, aki nem egy egyházat véd, hanem minden mércéjének az Isten kinyilatkoztatását tekinti: a Bibliát. Szerinted ez „elcsépelt energia”? Szerintem nem.

„…lékeken szivárog a víz az elkereszteletlen csónakodba”:

Ezt nem értem, nem tudom hova tenni! Megmagyaráznád, hogy mire gondolsz?

„Mit kezdene veled egy hozzáértő?”:

Mit kezdtek az apostolokkal az írástudók és farizeusok, akik szinte szóról szóra ismerték az Írásokat (Tehát igen csak hozzáértők voltak.)? Nem tudtak az apostoloknak ellentmondani, megtiltották a tanításukat, megfenyítették őket. Üldözték és megkövezték azokat, akik az általuk hirdetet igazságnak engedtek. Mindenkinek ebben van része, aki az igaság mellet kiáll. Egy „hozzáértő” vagy egyetértene velem, vagy ellentmondana. Egyelőre másra nincs lehetősége.

„A saját házad táján sertepertélj…”:

Ezt a „sertepertélés”-i felszólítást át kellene gondolnod! Az általad nyitott kérdésed így hangzik: „Egy Jehova vallású ember bemehet római katolikus templomba, illetve részt vehet-e egy római katolikus temetésen, ehhez kapcsolódó szentmisén?” Nem a saját egyházad dolgaival foglalkoztál, amikor ezt a kérdést megfogalmaztad, hanem más egyház előírását és annak jogosságát kezdted el firtatni. Amikor tehát arra szólítasz fel engem, hogy ne más egyházakkal foglalkozzam, hanem csak és kizárólag a magaméval, akkor olyan dolgot akarsz nekem előírni, amit te magad sem követsz. Nem elfogadható tehát a felszólításod, mert nem igazságos mércével van megalkotva.

„…én sem próbálom meggyőzni a más hitűeket arról, hogy az enyém a biztos tuti!”:

Miért nem? A jézusi parancs erről szól! Miben hiszel, hanem abban, hogy amit megértettél Isten üzenetéből, az biztos és mindennél jobb? „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt. 28:19-20.)

„Arról meg főleg nem, hogy az enyém hibátlan, vagy bűntelen.”:

Egy hitvallás nem lehet bűnös vagy bűntelen, csak igaz vagy hamis. Én sem vallom, hogy amit én ismerek az hibátlan, vagy hogy teljes. Vannak olyan részek a Bibliában, amit nem értek teljesen. Ezekről gondolkodni kell és nem hirdetni. Lesznek olyan dolgok, amelyeket ebben az életben sohasem fogunk tudni megérteni, de vannak olyan dolgok, amelyek megérthetőek, ha utána jár az ember és gondolkodik rajtuk. Ezt ajánlom neked is!