Disznók megélnek csak makkon? Rendesen felnőnek, ha csak azt eszik?

Gyermek koromban, a településen, ahol lakom, még volt csürhe, ami abban különbözött a kondától, hogy reggel kihajtották a disznókat, anya kocákat, de késő délután be is hajtották, az állatok otthon éjszakáztak, majd hajnalban ismét mentek ki a csürhébe.

Este kaptak némi moslékot, de egész nap azon éltek, amit találtak.

A makk szezonális eleség, ősszel hullik, és nem is voltak mindenhol kiterjedt tölgyesek, bükkösök, ahol valóban lehetett makkoltatni, de ahol voltak, a makk valóban hasznos tápanyag forrást jelentett, de nem egész évben.

A sertés mindenevő, növényi, és állati eredetű táplálékot is megeszik.

Legelnek, a "sovány" fűféléktől kezdve a tápanyagdúsabb növényekig sok mindent megesznek, pl egyik kedvencük a csalán, de megművelt nezőgazdasági területre beszabadukva hatalmas tarolást tudnak művelni.

A táplálék megszerzéséhez van hatékony eszközük, az orruk...

Elég jó a szaglásuk, és a földben rejtőző élelmet ki tudják túrni, és túrnak is szorgalmasan.

Növények gyökerei, rovar lárvák, élő, vagy elhullott állatok tetemei mind-mind élelem lehet a sertéseknek.

Dagonyázáskor a mocsárlakó állatok is terítékre kerülhettek, kétéltűek, hüllők, akár halak is.

Nem egyforma eséllyel, a nomád, félnomád tartásban az ügyesebb, okosabb, rutinosabb példányok lehet jobban érvényesültek.

A makkoltatás lényege, hogy az ősszel kezdődött, néhány hónappal a hagyományos disznóvágások ideje (tél) előtt, ahol volt bőségesen makk, plusz befektetés nélkül "hússá változott"

A mezőgazdaság iparosítása előtt, a legeltetés, a pásztorkodás is része volt a gazdálkodásnak, és a haszonállatok tevékenysége, megfelelően koordinálva a természetben is hasznos volt.

Pl a növények túlszaporodását legeltetéssel tartották kordában, az állatok takarmányozása pedig természetes táplálékkal történt.

A sertések is a rendszer részét képezték, kizárólag csak makkon viszont azért sem tarthatták, nert makk nem volt egész évben, de tavasztól késő őszig mindíg találtak táplálékot a megfelelő helyeken.

A konda kint volt tavasztól késő őszig, a településektől sokszor távol, a csürhe minden nap haza járt, ezért a települések közelében legeltették.

[link]

Egy másik gyermekkori emlék a kecsketejjel kapcsolatos.

Vidéken a tejet akkoriban sokan vásároltak háztól azok is, akiknek nem volt tehén.

A kecsketej akkoriban kevésbé volt népszerű, elég markáns íze volt, ami változott is annak függvényében, hogy mit legelt a kecske.

Ezen akkoriban nem elmélkedtünk, egyszerű megállapításig jutottunk el: a kecsketejnek fű íze van.

Sok-sok évvel később, talán már a XXI. században kapcsoltam össze ezt az emléket egy teljesen másik történelmi, vagy lehet csak misztikus információval, ami a viking berserkerekről terjedt el.

Azt mondják, a berserkerek őrjöngéséhez a drogot gombákból nyerték ki, de nem ők fogyasztották el a gombákat, mert úgy erősek voltak a kellemetlen mellékhatások.

Mások fogyasztották el a gombákat, a berserkerek a gombafogyasztók vizeletéből ittak...

Csupán feltételezés, de nem lehet, hogy régen azért volt kevesebb az allergiás, mert természetes forrásól származó antiallergén összetevőket is elfogyasztottunk?

Pl a házi tejjel.

Ez csak egy feltételezés, de nem emlékszem, hogy az idősebbek akkoriban allergiára panaszkodtak volna. Arra emlékszem, hogy a gyerekek asztmás betegségéről beszéltek, a mezőgazdaságban dolgozóknál a "népbetegség" az volt, hogy elővigyázatlanságból leégtek a napon