Lehet azért vagyok boldogtalan mert ateista vagyok és amikor kicsit mégis elgondolkodom a létezésében, akkor is csak gyűlöletet érzek iránta? Ti ismertek boldog ateista, isten gyűlölő vagy istent ignoráló embert?

Az ateizmus nem ad igazi boldogságot.

Az ateisták és a keresztények is egyetértenek abban, hogy ha az ateisták életük végéig kitartanak a hitük mellett (vagyis hogy a túlvilágon nincs semmi), akkor nem vár rájuk örök boldogság.

Hát én "istengyűlölő" emberrel még nem találkoztam, egyházgyűlölővel annál inkább, és még néhány vallásgyűlölővel is. Ami még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy az általam ismert egyházgyűlölők kb. fele hívőként gyűlölte az egyházat (tulajdonképpen minden egyházat, persze a nagy történelmi egyházakat kicsivel jobban).

És szerintem hívő és ateista is ugyanúgy lehet boldog, nem hiszem, hogy mást jelent számukra a boldogság, még akkor sem, ha kérdésre másként fogalmazzák meg, hogy mit is jelent számukra. A hit igazából egy derűs nyugalmat tud adni, ami szerintem a legfontosabb alapja a boldogságnak. De sajnos nagyon kevés hívőnél (illetve magát hívőnek mondó embernél) látom ezt a derűs nyugalmat. Viszont néha ateistáknál is látom, bár igen ritkán. Sajnos a mai világban egyre kevesebb helye van a derűs nyugalomnak.

Túlreagálod a dolgokat, ami tök fölösleges! Az általam tartott boldogságnak (Ld.: Maslow piramis) alig van köze az ember világnézetéhez.

Vaskos közhely, de igen helytálló: "Ismerd meg önmagadat!" Aki tisztában van saját erényeivel, hibáival - pláne: lehetőségeivel! -, könnyebben elfogadja a "lét" örömeit, szarságait.

A létezés pedig olyan, amilyen! Se jó, se rossz, vagy mindkettő. Egész egyszerűen: VAN. Ha nem agyalsz rajta, fel sem tűnik.

#1. pedig az általa vizionált "örök boldogságával" pedig elmehet a víz alá száradni...

Az ateizmus önmagában valóban nem ad boldogságot, de nem is arra való.

A hit is csak álságos boldogságot ad: bárhol megkapargatod, kiderül, hogy az ott nem úgy van. De ugye a hívő nem kapargatja, inkább takargatja.

Ezzel együtt egy ateista simán lehet boldogabb egy hívőnél, mert nem aggasztják a hatalmas isten teljesíthetetlen elvárásai.

Az sem zavarja, hogy nem figyelik minden lépését, és azt is elfogadja, hogy nem ő a többi élőlény ura, ráadásul egyszer majd meghal, és akkor nincs tovább.

A boldogságot meg mindenki magának találja meg, ha tudja.

#7

Mondd már el, hogy milyen istengyűlölőnek lenni, mert ilyennel én még tényleg nem találkoztam! Azt, hogy egy hívő valami miatt esetleg megharagszik Istenre, azt én még nem nevezném istengyűlölőnek.