A dzsungelben a kígyók megtámadják az embert?

"De olyan nincs, hogy az anakonda kifigyel távolról, és nekem jön?"

Ezek inkább opportunista vadászok. Csücsül valahol, mint egy kupac iszap, és várja, hogy arra járjon valami ehető. Nincsenek nagy sietségben, az emlősökkel ellentétben csak nagyon ritkán kell enniük.

Azt nem tudom megmondani, hogy mennyire tudják felmérni, egy zsákmányról, hogy ehető méretű-e, de gyanítom, hogy egy igazán nagy kígyó nem sokat gondolkozik rajta. Ha lemegyel lemegy, han nem akkor nem.

Meg nem is túl okosak. Nagyon hálás hobbiállat tud lenni egy kígyó, de azért nem az eszükért szeretjük őket.

Sebet varrni csak a kockás piton kaliberű dolgoknál kell. Nem csak a méret miatt, hanem mert némileg mások is a fogaik/harapási stílusuk, mint mondjuk egy királypitonnak. Nem véletlen, hogy ez egy engedélyköteles kígyó.

Másrészt kinek mi a nagy kígyó. A kockás a világ leghosszabb kígyója, nyilván veszélyes egy ekkora állat. Egy mondjuk 10 kilós vörösfarkú boa(ami a hobbiban azért ritka nagy) jól meg tudja szorítani a harapott részt, le se szeded feltétlenül egyedül, de csak tűhegynyi, felületi sebeket és kék foltokat hagy. Nem is tartom jó dolognak, hogy simán reklámozzák első kígyónak, akár gyereknek is, mert "ez eszik, nem úgy mint a király".

De ha mondjuk egy 4 kilós királypiton tenyésznőstényt veszünk, ami faján belül szintén kivételes méret, az nem harap akkorát, mint a macskám puszta szeretetből.

A gaboni vipera meg társai simán átharapják az ember kezét, de ez lesz a legkisebb bajod, ha sikerül túlélned a mérgét. De állítólag ők is ritka nyugis, passzív kígyók, meg nálunk még engedéllyel se tarthatóak, szóval amíg nem mész afrikába nyaralni emiatt se kell aggódni.