Egy kaméleon mennyire szeretheti meg a gazdáját, új környezetét?

Szeretni lehet, simogatni nem. Ő egy vad állat. Nem egy háziasított embertől függő faj. Nem igényli, sőt nem is viseli el a babusgatást, csak a megfelelő élőhelyet, körülményeket, és a kaját. :)

Ezek az állatok nem erre valóak, ha neked ilyen állat kell akkor marad a kutya, vagy a macska, vagy egy csüngőhasú vietnámi törpe malac.

Nekem van törpekaméleonom, az olyan, hogy leraktam asztalra, elindult, aztán továbbment mint az asztal, majd leesett a szélén, és beesett a kezembe. Nagyon kis buta.

Csak megy, mendegél, nem érdekli semmi, azt sem tudja hol van.

Egyébként meg olyanok, hogy terráriumba egész nap mereven kapaszkodnak a faágon, nem csinálnak semmit sem.

Ha lespriccelem őket vízzel, hogy legalább igyanak, vagy ébredjenek fel, (esőt szimulálok nekik) akkor falevélnek álcázzák magukat, kilapulnak, és elkezdenek ringatózni a fán, mintha fújná őket a szél :)

Egyébként Mari néni a nevük, mert olyanok mint egy öregasszony.

Kis tücsköt szoktam nekik adni, dobozból beengedek nekik párat, és mint egy lajhár úgy indulnak vadászni, majd ha odamegy hozzájuk a tücsök, akkor kinyújtják a nyelvüket lassan, becélozzák az irányt, és egy hirtelen mozdulattal nagyon hosszúra nyújtják, és már a szájukba van a tücsök, és majdnem egyben le is nyelik egyből.

A környezetét szerintem szereti, és attól függően, hogy hol van, hasonló színűre színeződik, az poén :)

Ha kaját kap, akkor pedig már készül, nagy lassan elkezd mozogni, elindul, aztán várakozik és néz a kis hülye szemeivel.

Ha teljesen háttal áll neked, akkor is annyira hátra tudja fordítani a szemeit, mintha szembe nézne veled :)

Ez a törpekaméleon, a nagy az nem tudom miket művel, de az is hasonló lehet szerintem.