Ez így jó? Egészítsetek ki légyszi ha nem.

Ha legelőn van, akkor este felesleges trágyázni. Az etetést bízd a lovászokra, mert azt nem lehet napi 1 alkalomra időzíteni, már csak az abrak magában minimum 3-5 alkalomra kell, hogy osztódjon, mert különben túlzabálhatja magát, az pedig instant halál (szétreped a gyomra, hacsak nem a műtőasztalon történik, akkor esélytelen megmenteni).

Különben ha nincs lenyírva, nyugodtan lehet kint este is karámban, semmi baja nem lesz. Ha legelőn áll, akkor a napi kétszeri trágyázás felesleges - szerintem, de nem látom, mekkora helyen áll esténként, stb.

szerintem a lótartásra a lehető legrosszabb konstrukció. mert ha otthon van a lovad, akkor oké, hogy suli előtt kirakod a legelőre, megabrakolsz, stb. de bértartásba napi 2-3x kijárni és ott tölteni minden délutánt... a bértartásnak pont az az előnye, hogy nem muszáj kimenni, csak ha ráérsz és kedved van, de ha nem érsz rá, beteg vagy, óriási témazáróra készülsz, rémes idő van, akkor nem kell kimenni, a lovad is el van látva.

én így nem tudnék otthon nyugodtan aludni, ha a te felelősséged az is, hogy vize van-e, hogy mi van a lóval, jól van-e, de nem tudsz kisétálni a kert végébe megnézni.

Gimis koromban nekem is úgy volt bértartásban a lovam, hogy csak a helyet adták, semmi mást. Én reggel ötkor mentem hozzá, megkapta az abrakját, aztán kiraktam karámba (sajnos akkoriban nem lehetett egész nap karámozni, csak addig lehetett kinn a ló, amíg a gazdája ott volt), amíg ő kinn volt, addig kialmoztam, bekészítettem a szénát, vizet (nem volt önitató, vödörből itattam), behoztam, leápoltam, go haza, zuhany, suli. Suli után (3 körül) visszamentem, leápoltam, lelovagoltam, utána kiraktam a karámba, én meg ültem mellette tavasztól őszig és úgy tanultam, télen meg a bokszában a takarójába burkolózva. Hat körül még leszedtem a trágyát, behoztam a lovat, leápoltam, megetettem, éjjelre jól megpakoltam a jászolt szénával, hagytam előtte egy nagy vödör vizet és mentem haza. Másnap kezdtem elölről. Hétvégén annyi volt a különbség, hogy reggel mentem ki a lóhoz és legtöbbször csak este mentem haza. Szerencsére aztán haza tudtuk vinni őt, csak egy jó évet kellett végigcsinálni így, de nem volt könnyű, meg neki se volt ideális, hiszen effektíve keveset lehetett karámban. Itthon más volt a helyzet, meg nem is volt egyedül, mert addigra vettünk még két másik pacit. Így már jól érezte magát és nekem is könnyebb volt, legalább annyival, hogy nem kellett állandóan 10km-t bicikliznem a lovardáig, meg nem csak akkor lehetett karámban a drágám, ha én ott ültem mellette. A szobám ablakából pont ráláttam, imádtam, hogy mindig láthatom, akkor is, ha épp nem ülök mellette.

A legjobb megoldás azért az volt, amikor kiköltöztünk tanyára, most már non-stop legelőn voltak tavasztól novemberig, most meg van egy nagy karámjuk (fél hektár per két ló)beállóval, ahová szabadon bemehetnek, ha akarnak (de sose akarnak, szinte nincsenek is benn).