Azért szereti jobban anyát a cica, mert ő csak simogatja, eteti?

Azért én csinálom a piszkos munkát, mert én erősödtem, hogy tartsuk meg, mert nem akarok megválni tőle. Úgyhogy én cicám, én gondozom, de amíg én dolgozok, addig a cica magányos és elkezdett anyumhoz menni bújni és ugye sokszor eszik keveset, és olyankor ő ad neki enni is. Amikor otthon vagyok, akkor teljes egészében én gondozom, de ilyenkor is sokat megy inkább anyumhoz, mint hozzám, pedig akkor otthon vagyok, jöhetne hozzám is.

És bár ez hülyén hangzik és tudom, hogy a cica nem így működik, de szerintem úgy lenne fair, hogy velem van, amikor ott vagyok, anyummal, ha én nem, hisz amikor én nem vagyok, akkor nem tud hozzám jönni, anyumhoz meg bármikor, szóval akkor amikor ott vagyok, jó lenne, ha akkor hozzám jönne.

Azért vagyok szomorú, mert kiskorában sokáig ellenezte anyum, hogy megtartsuk, csak a gond lesz vele stb és nem is foglalkozott vele semmit, kb 1 éves koráig biztos, ha nem tovább. Akkor kezdte megszerezni, amikor dolgozni kezdtem és ő nyugdíjas lett. Meg a cica 4 hónapos koráig csakis az én ölemben tudott aludni, szó szerint állandóan rajta csimpaszkodott, ha mosogattam, ült a nyakamban, ha wcre mentem, addig kotort, nyúlkált az ajtó alatti résen, míg ki nem jöttem és ha tusolni mentem, kinyitotta a fürdőszoba ajtót és ott ült a mosogépen, míg tusoltam. Egy percre nem lehetett lerázni és nem is akartam, most meg kb annyiban kimerül a kötődés kimutatása, hogy amikor hallja a lépcsőházban, hogy jövök, akkor elkezd kaparni nyávogni és ha bejövök, akkor elkezdi kaparni a lábtörlőt, meg kicsit mond valamit és már ott is hagy.