A házi macskák hajlamosak elpusztítani saját fajtársuk kölykeit?
Úgy jártunk, hogy egy nagy (eddig a házunk közelében sem látott színű) macska lefojtotta a 2 hetes kismacskát... Még sohasem történt ilyen nálunk.
Én is olvastam ezt a korábbi kérdést.: http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__macskak__903374-mikor..
Csak le vagyok döbbenve a történtek előtt, köszönöm, ha ír valaki! Lehet az az oka, hogy 3 nőstény is van nálunk és nincs kandúr (ennyi nősténymacskánk még sohasem volt)?
(Egyébként fogamzásgátlóval megakadályozzuk a túlszaporodást, eddig sikeresen. A fenti fiatal nőstény macska volt, még nem gondoltuk, hogy lesz kölyke.)
Lehetséges, hogy a környékünkre keveredett egy különösen agresszív kandúr?
10.: Köszönöm szépen a választ!
(Azt hiszem, a probléma lehetséges megoldásait sikerült is felvázolnunk.)
Ennek megértéséhez nézzünk szét kicsit Evolúció bácsi vegykonyháján.
A nőstény macska párzási időben minden hímmel párosodik, így biztosítja a termékenyülést, és azt, hogy életképes, erős utódok IS legyenek az alomban. (A gyengék elpusztulnak.) A hím macskának viszont elemi érdeke, hogy csak az ő génjei jussanak tovább. Ezért tehát elpusztítja a kölyköket, mert nem tudhatja, hogy az övé is köztük van-e, és befedezi a nőstényt újra. Az állatvilágban nem ritka jelenség ez, sőt egyes etológusok a gyermekgyilkosságok alapvető okait is ezzel magyarázzák.
És ezért van az, hogy a nősténynek elemi érdeke, hogy minnél több kandúrral párosodjon, mert így azon a sajátjuknak gondolják a kölyköt, és ha védeni nem is, de legalább nem ölik meg őket.
Ez egy jól működő evolúciós túlélési stratégia a "közösségben élő" macskáknál.
(Az egész kölyökgyilkolás dolog hasonló ahhoz, ami a oroszlánoknál is megfigyelhető, ott is van, hogy két-három hím uralja a falkát, vigyázva a másik kölykére is, mert nem tudja, pontosan csak melyik az öve. (És ott sem mindig rokonok a hímek.))
Érdekes, hogy van, aki azt írja, hogy a kandúr macskák felismerik az általuk nemzett kölyköket és azokat nem bántják, de olvastam olyat is, hogy minden macskakölyköt bánthatnak. Nyilván statisztikailag is működik a természetes szelekció a nagy számok "törvénye" szerint.
Nálunk nagy valószínűséggel nem a nemző kandúr pusztította el a kölyköt, hanem egy idegen kandúr (máshonnan is származnak, más tanyából, a nemző cirmos, az agresszív pedig fekete).
"Érdekesség", hogy az agresszív kandúr sosem volt itt, először láttuk és egy épület helyiségébe ment be a kölyökért (még annyit sikerült meglesni, merre megy haza, innen tudjuk, kb. hol lakik). Gyakorlatilag úgy tűnik, célzottan jött és célirányosan megkereste a kölyköt.
Valószínűleg egy igazi kóbor volt (olyan, amelyiknek nincs saját területe, egyik helyről a másikra vándorol, és ott hinti szét a magját, ahol tudja.)
A másik dolog:
Az urbanizált területen (emberek között, btw) élő macskák ismerik egymást, és azért tudják, hogy melyik melyikkel párosodott. (mármint az a kettő, amelyikre tartozik.) Szóval, nem a saját kölykeit ismerik fel, hanem annak nősténynek a területén lévő kölyköket, amelyikkel párosodott. Amik esélyesen a saját dns-ét is hordozza, szóval békén hagyja.
És akkor ott vannak a lakásban tartott állatok, vagy ahol egyértelműen "macska pár" van a játékban, és a végén ott vagyunk, hogy rájövünk, a macskák olyan állatok, ahol a szemelyiség legalább ha nem jobban számít, mint a genetikai program. De ebből már disszertáció is lehetne írni.
Ez sajnos nem így van. Tudom, nem könnyű ennyi rosszat feltételezni az ölbéli kis kedvencünkről, de ne feledjük; valójában ragadozó állat. Vérengző gyilkos.
A hímek nem ismerik fel a saját kölykeiket, és akkor is elpusztítják valamennyit, ha a nőstény csak vele párzott.
Miquel,
Simán ellent mondasz a logikának, és a tapasztalatnak.
Hatalmas mennyiségű dokumentált eset van arra, hogy _nem_ pusztítják el a hímek a kölyköket.
És nem kevesebb van ennek a cáfolatára.
Tehát, nem jelenthetjük ki azt, hogy "de, elpusztítja, a sajátjait is" sem azt, hogy "minden kandúr csodaapa".
Azt, hogy felismeri a saját kölykeit, még én sem írtam soha, a vele párzott nőstény kölykeit ismeri fel.
(Itt hallgatólagosan el kell fogadni, hogy a macska egy eléggé értelmes állat ahhoz, hogy emlékezzen a múltra - ami egy érdekes kérdés, hogy megteszi-e.)
Szerintem etológust kellene megkérdezni.
Bár a házimacskáknál tudomásom szerint a hímek nem tartanak "háremeket".:
"Néhány fajnál (ahol a hímek háremet tartanak) az intraszexuális szelekció gyakori velejárója a kölyökgyilkosság (infanticiditás) jelensége. Ez azt jelenti, hogy ha a „hárem ura” megváltozik, akkor az új hím megöli az elüldözött vetélytárs fiatalabb kölykeit. Ennek oka, hogy ilyenkor a nőstények előbb fogamzóképes állapotba kerülnek és az új hím számára hamarabb fognak kölyköket szülni (mivel az új szultánt is szorítja az idő – a „trónkövetelő” vetélytársak azonnal jelentkeznek). Ez a jelenség megfigyelhető például az oroszlánok, a vízilovak, a gorillák, páviánok, a makákók, a hulmánok és néhány rágcsálófaj között." forrás: [link]
Szerintem, egyébként, mint írtam, statisztikai alapon is működik az, ha az állatvilágban egy hím, időnként a lakhelyétől távol eső helyen saját fajának kölykei közül elpusztít párat. Mi a valószínűsége, hogy a saját kölykeit pusztította el (biztosan lehetne modelleket, becsléseket alkotni)?
Egereknél:
"Nem csak az anyaméhen belüli történések lehetnek jelentős hatással a felnőtt egyed viselkedésére, mint azt az előző bekezdésben láthattuk, hanem magával az anyával történtek is befolyásolhatják a kifejlett utódok viselkedését. Ingeborg Ward és munkatársai kimutatták pl., hogy ha a vemhes nőstényeket a nap folyamán többször erős fényhatásnak kitéve stresszelik, akkor hím utódaik
viselkedése eltérő lesz a nem stresszelt nőstényekéhez képest: A különbségek már kölyök korban megnyilvánultak, a stresszelt hímek kevésbé vettek részt a durva kölyökkori verekedésekben (4.20. ábra). Felnőtt korban további különbségek jelentek meg:
A méhen belül stresszelt hímek párzási viselkedése torzult, kisebb mértékben vettek részt kölyökgyilkosságokban, jobb apák voltak, és csökkent az aggresszivitásuk [ward92]."
De pl. rágcsálóknál, egereknél, patkányoknál a méhen belüli pozíció, tehát, hogy két hím testvérük (2M), vagy két nő ivarú testvérük (0M) között helyezkedtek-e el [Altbacker, 2002].
Azok a hímek, akik az egereknél 2M-esek, a következő jellemző rájuk.:
szexuális aktivitás: alacsony, szülői gondoskodás: gyenge, agresszió: magas, kölyökgyilkosság: alacsony
Míg a 0M-es egér hímekre ezt találták jellemzőnek.:
szexuális aktivitás: magas, szülői gondoskodás: erős, agresszió: alacsony, kölyökgyilkosság: magas
forrás: Barta Zoltán, Etológia: a viselkedés biológiája, DE, 2010.
Kérdés, házimacskákra vannak-e hasonló tanulmányok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!