A feleségem és az anyám utálják egymást. Mit tehetnék?

Kivel szeretnél együtt élni a továbbiakban?

Amennyivel anyáddal, akkor természetesen neki! Ha mégis a feleségeddel, akkor gondold át, hogy milyen érzés lehet neki, ha anyád turkál a konyhában, vagy azt, hogy a gyerekeddel anyád nem a ti elvárásaitok mentén viselkedik.

Lehet az anyád jóindulatú, de nem ő van otthon, tehát határt kell szabni neki, és ezt neked kell megtenned!

Szerintem, beszélhetnél anyáddal... kérdezd meg, van-e baja a feleségeddel, és ha igen, mi, mert TE úgy látod, hogy van valami (nehogy azt mond, hogy a feleséged panaszkodott neked!) és ha igazságtalan dolgokat mondana, mindenképp védd meg a feleséged, állj ki mellette.

Igaza van amúgy az elsőnek, nem az anyád van otthon, ő vendég, neki kell alkalmazkodnia hozzátok. Igazgassa a saját háztartását, és igenis tartsa tiszteletben, ha ti másképp nevelitek a gyerekeket, mint ahogy ő szeretné.

Egyébként engem is zavarnának ezek a dolgok a feleséged helyében..

36/N

Tipikus anyuci pici fia lehetsz.

" Már nekem is feltűnt, pedig a feleségem mindig megkérdezi tőle. Úgy érzi hogy semmibe veszi a saját házában. Pl : nem szereti azt sem ha az anyám turkál a konyhában" - tedd fel magadnak a kérdést, hogy normális-e az, hogy az anyád más konyhájában turkál? Segítek: nem az! Én is zabos lennék, ha anyósom ilyeneket csinálna. Neki oda gyakorlatilag nincs köze.

Volt anyósom is ilyen volt. A fia szerint jót akart mindenkinek, de egyébként mindenki ezen áskálódott. Egy barátnőm volt anyósa meg a fia előtt szépen beszélt, a háta mögött fúrta a barátnőmet. Ott se akarta a gyerek elhinni, mekkora gennyláda az anyja. Szóval nem biztos, hogy a feleséged a hibás.

Semmit.

Felnőtt emberek, oldják meg nélküled. Én huszonéve anyóssal (illetve ő velünk) élek, elásnám magam, de ő is, ha bármikor próbáltuk volna a személyes vitánkba belevonni a férjemet, és azzal zsarolni, hogy de én vagyok az anyád, vagy én vagyok a feleséged már.

Ultesd le őket, mondd meg, hogy mindkettőt nagyon szereted és nem fogsz állást foglalni, legyenek felnőttek.

Finoman leszerelhetnéd anyukádat, hogy köszönjük a segítséget, de megoldjuk egyedül, mama inkább pihenjen, mert itt vendég. Ugyanezt persze a feleséged is megteheti, de udvariasan. Lehet, hogy jót akar, de ahogy mondják, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Önálló felnőttek vagytok. Képzeld el, ha a te apósod jönne oda, hogy összehajtogassa az alsógatyáidat, mert ő csak segít. Nem segítségnek fognád fel, hanem kritikának, hogy milyen életképtelen vagy, hogy ez se menne nélküle vagy nem olyan jól, mint neki. Azon kívül ez a ti családi fészketek, ne rendezkedjen benne más, ne takarítson, ne mosogasson, ne főzzön, ne legyenek ötletei, mit kellene másképp csinálni és ne nálatok valósítsa meg. Ha kérik rá vagy megkérdezi, segíthet-e bármiben, oké, nagy hála érte és az tényleg segítség, ha azt csinálja, amire szükség van, de önkényesen, kéretlenül belemászni más aurájába, nem oké.

A gyerek másik sarkalatos pont, gondolom még kicsi. A feleségednek van egy csomó elve, elképzelése, hogyan szeretné igazán jól csinálni. Ezeket elég, ha ti ketten egyeztetitek. De amikor a mama jön és szeretné megmutatni, hogy ő mennyire szereti és ad neki mittudomén csokit vagy nem hagyja aludni vagy pont ráerőlteti az ő elképzeléseit, akkor keresztülhúzza ezeket. És ez is irdatlan "bezzeg" kritika tud lenni, ami vérre menő versenyzésbe mehet át.

A mamának már volt lehetősége felnevelni minimum egy gyereket, téged, köszönitek is szépen, a tiédet viszont nektek kellene.

Persze teljesen más ha együtt laktok, vagy ha sokat átjár, mintha kéthetente egyszer "elrontja" a gyereket. Ha néha átjön, rá lehet hagyni, nem gáz. De ha napi szintű, nagy rá a befolyása és folyamatosan beleszól, az káros a gyerekre is, megkérdőjelezi, hogy kire hallgasson. Egy jó játszmás gyereket lehet így nevelni, aki hamar megtanulja, kit mire "használjon", hogy kijátssza a szabályokat. Ezért jobb egyeztetni és mivel a ti gyereketek, a mamának kell elfogadnia a te gyereknevelési elveiteket. Erről pedig akkor lesz könnyebb meggyőzni, ha a feleségeddel egy csapatként tudtok vele elbeszélgetni erről. Különben joggal hiheti, hogy téged nem érdekel vagy neki adsz igazat. Ebből pedig akár válás is lehet. Ami szintén nem a gyerek érdeke.

Tehát beszélj a feleségeddel, mi zavarja és mit szeretne, gondold át, te azzal miben értesz egyet, beszéljétek meg, jussatok kompromisszumra. Utána pedig ezt az egységes álláspontot képviseljétek mindketten a mama felé.

Az én anyósom is a szemembe, a fia jelenlétében kulturálja magát (általában) viszont ha négyszemközt vagyunk beszologat, mikor mondom a férjemnek azt mondja, hogy biztos nem azt mondta az anyja, vagy én értettem félre, kedvencem mikor azt mondja, hogy ő csak viccelt...mikor elmentünk náluk a 3 hetes újszülött gyermekunkkel legalább 8x elmondta nekem viccesen, hogy"milyen csúnya kisfiú" ha valakinek az utcán mondja biztos szájba rúgnák érte!

Gondolod bele magad a feleséged helyzetébe: mi lenne ha aposod elmenne nálatok és atpakolna neked a műhelyben ezt azt, mert ő neki úgy esne kézre...

Vagy a gyermekneveléssel kapcsolatban a barátnőm úgy járt, hogy ott sem volt jó, ahogy ők neveltek és mikor 2-3 éves volt a gyerekük anyósom megütötte, mert nem hallgatott rá a gyerek, hogy szerinte ne koszolja magát össze a homokozóba! Ő megmondta!

Az ilyen "jót akaró" mérgező anyosokat likvidálni kell!

Miért kéne egymással lerendezniük? A kérdezőnek ki kéne állnia a felesége mellett! Persze, védje meg magát a feleség is, de az anyósok miért nem bírnak magukkal? 8-asnak is igaza van.

Le kell ülni megbeszélni, ha nem megy, akkor radikálisabb eszközökhöz folyamodni!