Mi a véleményetek arról ha az apa csúnyán beszél az új párjának az anyukarol?

Az semmiképp nem helyes, hogy ez hozzád is eljutott. Elítélendőnek tartom a gyerekek előtt a másik szülő becsmérlését, még akkor is ha az történetesen okot szolgáltatott rá és akkor is ha nem közvetlenül a gyereknek mondja de az meghalhatja. Sajnálom, hogy hallanod kellett, a szülők sajnos néha nagyon felelőtlenek.

Ez általában igy van,szapulják az exet,de a gyerekekt ki kellene hagyni,hogy ne jusson a fülükbe a dolog.

Azzal, hogy szidja az exet, akár okkal vagy ok nélkül nem lesz jobb ember. Bizonyos esetekben tárgyilagosan elmondhatja negatív véleményét, természetesen tisztességes szóhasználattal. Az indulatot meg lehet érteni, a bunkóságot nem.

Intő jel! Két ember kell egy rossz házassághoz.

Hát nyilván megvoltak az okok, amiért elváltak, és az apa még mindig nem tudta feldolgozni, nagyon haragos miatta. Nem szép, hogy panaszkodással vezeti le ezt a feszültséget, ráadásul az új párját terheli ezzel, mégráadásul gyerek jelenlétében. Nem egy okos ember, na... 🙂

Egyetértek az előttem szólókkal. Nem kellett volna a füled hallatára mondania. Ha belegondolok egyébként se kellett volna mondania, akár jogos, akár nem. Az új párja sem hallgatja valószínűleg szívesen, hogy az exéről beszél.

Attól függ miért szídja. Van hogy jogos. Pl. a qrva megcsalta őt stb.

OFF:Senki nem lesz attól .rva, ha megcsalja a párját, maximum gerinctelen és nem abban az esetben sem "jogos". ON: A gyerekeket pedig ki kell hagyni a történetből és amennyire lehet megóvni, ha majd felnőttkén kérdezik, őszintének lehet, sőt kell is lenni. Mocskolódni meg gyomorforgató, az új pár helyében nekem ez intő jel lenne a jövőre nézve, hogy aki felnőtt emberként ennyire nem tudja kezelni a vélt vagy valós sérelmeit és a gyereki lelkivilágával, pszichés fejlődésével nem törődve szidja a különélő szülőt (mindegy, hogy apát avagy anyát), az egy önző, torzult értékítéletű idióta, aki mellett nem lenne semmi keresnivalóm. A magam verzióját nem írom egészében le, mert hosszú lenne, elég annyi hozzá, hogy az én apám aztán elkövetett minden olyat amit lehetett, a gyerekei, anyám ellen. Mégsem szólt anyánk róla soha egy rossz szót sem. 9 éves korunk után felénk sem nézett, ezt próbálta anyu kompenzálni, elérni, hogy ne higgyük értéktelenek vagyunk, akik az apjuknak sem kellenek. Felnőttként 20 éves korom után tudtam meg, hogy tartásdíjat is csak az alatt a másfél év alatt fizetett, amikor a börtönből vonták neki, ahol tán csalásért, közokirat-hamisításért ült, odáig csúszott le, miután anyukám elvált tőle, mert rájött évről évre büdösebb a munka neki és még voltak hasonló finomságok a történetben, nem sorolom mindet fel. Na neki lett volna oka, mégsem mondott soha semmi rosszat, nem akart nekünk fájdalmat okozni, sokkal fontosabb volt neki a mi békénk, nyugalmunk, egészséges fejlődésünk, mint a sérelmek és nevetséges bosszú, hogy apánk szidásával vegyen elégtételt. 17 évesen láttam utoljára(szembejött az utcán, köszöntem és továbbmentem), már 40 múltam, azóta meg is halt, egyikőnk sem nézett feléje sem, mikor felnőttként szintén érdekből és némi anyagi támogatás reményében megkeresett(levélben). Még csak harag sem volt bennem, annyira megvetettem, elengedtem ezer éve és semmi lelkiismeret-furdalást nem okoz, hogy egyedül, magányosan halt meg, pont annyira kötődtem hozzá, amennyire ő hozzánk és azt kizárólag magának köszönhette. Szerencsére senki nem jött avval, hogy mégiscsak az apám és egyéb süketségek, mert miért is lett volna az? Biológiailag maximum.

Intő jel - de én se foglalkoztam ezzel sajnos mikor a már exem a gyerekei anyját szidta éveken át! Kiderült hogy exem súlyos nárci mindenkinek szidta az exeket, sokan pont ezért megsajnaltak (en is). Most mar pont ugyanazokért szid engem amivel anno az első gyerekeit anyját es amiről kiderült kesőbb hogy nem is igaz.