Ti mit tennétek a helyemben?

Egyszer próbálj beszélni anyáddal erről négyszemközt higgadtan. Komoly baj, hogy édesanyád a takarítás stb. igazolásával és csak úgy simán nem áll ki melletted az új kannal szemben.

Utána, ha nincs változás, akkor költözz apádhoz vagy a nagyszüleidhez, esetleg kollégiumba!

Anyádnak a férj háta mögötti panaszkodása lehet tipikus, női, nemérdemi nyavajgás (előfordul) vagy csak a te ál-megértésed. Ez még nem jelent rokonszenvet. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.

- írj egy listát, hogy azon a napon miket csináltál meg, pl. x. helyen takarítottál, mosogattál, főztél, bevásároltál és amikor ordítozni kell, szó nélkül tett eléébe

- ha ez nem használ, majd legközelebb vedd el előle azt a vacsorát, amit te készítettél, csináljon magának ő is, ha már őszerinte nem csinálsz semmit

- ha ezek után sem áll le, akkor ne is csináld meg!!! és megmondhatod neki: no ettől kezdve jogosan ordít

Én arra lennék kíváncsi, hogy ha te ennyit segítesz otthon, akkor ő mennyit törődik a babával vagy mennyit segít édesanyádnak a házimunkában, esetleg éjjel hányszor kel fel a babához?

Ha azzal takarózik, hogy eljár dolgozni, ő tartja el a családot, és tőled vár el mindent akkor elmondhatod neki, hogy te meg suliba jársz és emellett még otthon is segítesz és este tanulsz. Felettem hozzászóló ötlete szuper, készíts listát, hogy aznap mit csináltál otthon és ha ordít akkor dugd az orra alá és kérdezd meg, hogy ő mit csinált otthon.

Szerintem teljesen jófej vagy, hogy segítesz anyukádnak, viszont igazán kiállhatna melletted, elvégre te gondolom hamarabb megvoltál neki mint az új férje és veled együtt fogadta el anyukádat.

Összetehetné az a pasi a két kezét, hogy egy ilyen mostohagyereke van és nem egy drogos alkoholista csavargó aki meglopja.

Vagyunk már itt 76 %-osak és mindannyian mást-mást javaslunk.

Én nem igazán vagyok híve az elköltözésnek, inkább talán le kellene ülni beszélni a szülőkkel. Egyrészt édesanyád miért nem szólal meg, ha valóban csinálsz otthon ezt-azt. Másrészt nevelőapádat is meg kellene kérdezni, hogy ha te egész nap iskolában ülsz, és még mellette ezt-azt csak megcsinálsz ott, mit vár még el tőled, és mutassa meg, hogy ő a napi munka után otthon mit vállal fel a házimunkából... valahogy közösen kellene a dolgokat megoldani, hogy mindenkinek jó legyen.

Az a baj, hogy hiába beszélsz anyukáddal.

A helyzet tipikus: a kan fontosabb, mint a gyerek.

Nálunk is ez volt/van.

Ha apukád szívesen fogad, szerintem inkább költözz hozzá. 17 vagy, még 1 év és nagykorú leszel, elmehetsz továbbtanulni, és akkor beköltözhetsz egy koleszba és nem kell ezt elviselned. Nagyon sajnálom, hogy ez történik veled! Kitartás!

Költözz apukádhoz, a saját érdekedben. Normális, hogy 17 évesen kivesed a részed a házimunkából, de nem a te dolgod mindenki helyett elvégezni, és kiszolgálni őket, meg lábtörlőként és boxzsákként funkcionálni a kisbaba miatti feszült légkörben.

A nevelőapád nyilvánvalóan nem szeret, és ha már a terhére vagy azzal, hogy ott élsz, legyél a cselédje. Hát nem. Nem kell magyarázkodnod, majd ha nem leszel otthn, meglátják, mennyire nem csináltál semmit. Oldják meg ketten!

Ha apukád nem valami lehetetlen alak, akkor költözz hozzá.

Persze jó kérdés, hogy neki van-e párja, és ha igen, ő hogyan fogadna téged. Lehet, hogy csöbörből vödörbe kerülnél.

Ha apukádnál sem lenne jó helyed, akkor összeszorított foggal bírd ki érettségiig, aztán utána munka+albérlet, anyukádnak meg mondd meg, hogy ha meg akar látogatni, egyedül (vagy a babával) nyugodtan jöhet, de a nevelőapádat sose akarod többé látni.