Elköltözés, de félek a reakcióktóL?

Hali.

Pár hónap múlva szeretnék albérletbe menni egyedül. Eddig itthon laktam a családdal. De mostanában rám jött az önállóság érzet. Nagyon nem tetszik, hogy mindig el kell mondanom mikor érek haza, hova megyek stb. Itthon ezeket ilyen "szabályoknak" mondják, mivel én is itt élek, de már rég felnőttem. Eléggé cikinek érzem ezt már. Tudom, hogy azért teszik, mert csak aggódnak, de akkor is kell már nekem saját tér, saját napi beosztás, nem kellene elszámolnom minden lépésemről, mikor elmegyek itthonról. Barátnőm albérletben lakik és ő is támogat ebben. Sőt ő vettete fel nekem. Csak félek a reakcióktól. Itthon sokszor felvetettem mint ötlet, de szerintem nem vették komolyan még. Nagyim teljesen oké vele, míg anyám hát kicsit idegbejötten mondogattja, hogy " már én is elköltöznék ahogy te is akarsz"..mikor kicsit mérges. Szerintem őt megviselné mivel egyedüli gyereke vagyok és születésem óta itthon lakok. De nagyim meg azt mondja mindig,hogy "ez az élet rendje és előbb utóbb meg kell szokni". Meg rokonom reakciójától is félek, bár ő alig van itthon és alig látogat, de sokszor beszélünk mobilon, elmegyünk valahova vásárolni stb, és félek, ha elmennék akkor megszakadna a kapcsdolatom mindenkivel. Tudom hülyén hangzik de ez a félelem van benne, mikor már költöznék el. Sokszor voltam barátnőmnél és kifejezetten tetszett ahogy önllóan elboldogul. Volt, hogy egy egy napot is voltamnála, hogy megtapasztaljam és nem lenne gond nekem. Csak a környezetválzotás lenne az. 23 évig egy lakásban lakni és valamikor csak úgy elmenni és teljesen egyedül. Kicsit félek, de egyszer el kell költözni tőlük. Sokszor érzem, hogy nekik is csak a nyűg vagyok már, pedig szeretnek és szerintem eszük ágába se lenne soha kitagadni, kirakni itthonról. Most is lassan 1 éve nincs munkám, mert találok de emiatt se tesznek ki, se amiatt hogy nem tudok nekik adni közösköltségbe. De én ha tehetném és lesz majd elég pénzem akkor mennék. A héten kezdek új munkában és előtte még tervezek gyűjteni kis tartalékot. Utána mennék el. Mit gondoltok? Alaptalanok a félelmeim vagy vágjak bele és csak a magam útját kövessem?