Milyen már, hogy egy nő a gyerekeit elhanyagolja, de az unokáira igényt tart?

Nálunk a családban pont fordítva van.

Anyánk értünk kitette a szívét-lelkét, az unokáit (testvérem gyerekei) éppen csak elviseli.

Velem is ez történt. Az én anyám elhanyagolt minket. Anyagilag próbált mindent megteremteni, de érzelmileg nem. Nem szeretett minket. Sose ölelt meg minket csak úgy, sose mondta nekünk, hogy szeretlek, sose kérdezte meg mi volt az iskolába, vagy milyen jegyet kaptam. De az unokáit szereti. Viszi programokra, játszik velük. A legkisebb unokája 2 éves (tesóm gyereke), a legidősebb 8 (az én lányom). Sose vett nekik semmit, inkább szeretet ad nekik és közös élményeket, amiket nekünk, mint gyerekeinek nem volt részünk. Egyszer megkérdeztem tőle: "Anyu, miért nem voltál velünk is ilyen, mint most a gyermekeimmel?" Erre azt mondta:

"Az unokák arra vannak, hogy amit szülőként elb,,sztál, azt nagyszülőként helyretedd. Lehet hogy nem voltam jó anya a gyermekeimnek, de igyekszem jó nagymama lenni az unokáimnak."

Hát ezért.