Mélyszegénységből lehetséges kitörni?

Én 2014-ben végeztem mérnök infon.

Szerencsére államira felvettek de még így is sokba került az élet.

Suli mellett amikor csak tudtam diákmunkáztam. Főleg a vége felé volt lehetséges, mert akkor tudtam jobban 8 órákat vállalni. Diákhitelt is felvettem 4 alkalommal. Szerencsére könnyen el tudtam vele helyezkedni. Emlékszem első 1 évben kerestem nettó 150-et de örültem, hogy találtam munkát. Most már 7 év tapasztalattal 500 nettó is megvan vidéken. Így nem okozott gondot kifizetni a hitelt.

Orvosi egyetem teljesen esélytelen normális szülői háttér nélkül.

Akinek ez a célja és tesz is érte, az meg tudja oldani. Kevesen törnek ki, de kevesen is tudják ezen célukat megfogalmazni és tenni érte. Nem minden a pénz, sőt, elsősorban nem a pénz számít, persze megkönnyíti a dolgokat ha van, de ha nincs azon is túl lehet lenni.

Nem gondolom, hogy ha valaki szegény, akkor annak orvosnak vagy mérnöknek kellene mennie. Nem azért mert nem képes rá. Nagyon is képes, sőt azok talán a legjobbak, akiknek nincs pénzük mással foglalkozni és maga a tanulás a kikapcsolódás. Ezzel együtt kockázatos is, ezekről a szakokról a legkönnyebb kiesni.

Bár sokan középiskola után egyetemre mennek, de ez nem kötelező, nem egy nagyszerű szakembert ismerek aki 30 éves korában ment egyetemre, addigra lett megfelelő háttere.

Meg kell találni az önképzés lehetőségeit, ha iskolában, könyvtárban, ismrősnél van lehetőség számítógép, internet használatára, akkor már lehet információhoz jutni.

Vannak hiányszakmák, kétkezi munkák, de napi 15-25e ft-ot lehet keresni festéssel, villanyszereléssel, hidegburkolással. Ezt ki kell tanulni megfelelő mesterektől. Annyira hiány van, hogy ha elmegy valahová, hogy segíteni akar, akkor jó eséllyel kap majd lehetőséget. Első napokban ingyen kell dolgozni, majd később zsebpénzért. Nem csak ezekben a szakmákban, informatikában és egyéb helyen is. Amikor stabil és minőségi munkát tud az ember a kezéből kiadni, akkor lehet többet kérni, kellő gyakorlat után lehet egy-egy kisebb munkát saját szakállra elvállalni. Később pedig lesz annyi munka és pénz, hogy az aki segédkédként ingyen kezdte, maga mellé vehet olyat, aki akkor van ilyen helyzetben.

A kulcs a minőségi munka és a folyamatos önképzés, új technológiák megismrése (építőiparban új anyagok, informatikában új eszközök, programok). Nagyon fontos a pozitív hozzáállás, de munka értékének ismerete. Segíteni mindenkinek, akinek lehet és megérdemli, és idővel jön a segítség vissza.

A legfontosabb: bármit is szeretne csinálni, foglalkozzon vele, legyen naprakész, és bárhol van, beszéljen róla, mit csinál, mihez ért mit fedezett fel. Jönnek idővel a megkeresések.

Lehet ám járni egyetemre úgy is, hogy nem hallgatója az ember. Az előadások nyilvánosak. Be lehet ülni (amikor nincs járvány), és lehet tanulni. Ami a legfontosabb, ismerősöket, barátokat szerezni. Ez persze azoknál lehetőség, akik egyetem közelében laknak és nem 100km-re, utóbbi esetben komoly feladat és költség eljutni.

Vannak pályázatok. Ha valaki vállalkozó akar lenni, és megfelel a feltételeknek (ez jellemzően a nagyon szegényeknél adott), akkor kap pár millió forintot a kezdéshez. Ez persze veszélyes, mert el kell vele számolni, akármire nem lehet elkölteni, de lehet adni az embernek saját magának fizetést belőle, illetve vehet eszközöket a munkához.

Sok lehetőség van, de egyik sem könnyű. Ha könnyű lenne, nem lenne mélyszegénység. Lényeg az, hogy sok emberrel kell találkozni, és hasznosnak kell lenni, a többi jön magától.

Ha a mélyszegénység olyan háttérrel párosul, ahol a tanulás nem érték, ahol az a minta, hogy inkább segély mimt munka, onnan gyakorlatilag lehetetlen.

Ha a mélyszegénység tényleg csak mélyszegénység, tehát csak az anyagiakat értjük alatta, a szülők legalább erkölcsi támogatást nyújtanak, onnan lehetséges, de nagyon nehéz.