Lehetséges az, hogy valakit molesztálnak gyerekkorában, és nem emlékszik rá?

Az, hogy nem mersz lemenni otthonról és nem mersz társaságba menni, nem igazán függ össze egyértelműen a molesztálással. Ez inkább agorafóbiás, ill. szociális fóbiás jelenségnek tűnik. Ha nagyon konkrét okot akarnánk keresni (ami nem feltétlenül van egyébként), akkor ezekhez kapcsoló helyzetek. Megaláztatás, vagy vélt megaláztatás társaságban, sok ember között. Gyerekként elhagyatottság érzés - szülőkkel közös vásárlás a piacon, mondták, hogy várd meg őket ott, de te rettegtél az egyedül maradástól, csak ők ezt nem ismerték fel, vagy nem foglalkoztak vele-,stb.

A szorongásnak önmagában milliónyi oka lehet.

Természetesen ez lehetséges. De a kisgyermekkori elme érdekes. Ma már azt is tudjuk, hogy egy (betegség? önállótlanság? más?) miatt befolyásolható személy ún. kitalált emlékek miatt vádol egyeseket súlyos bűncselekményekkel.

Sajnos, ilyen esetben, hiába derül ki, hogy a vádlott ártatlan, és a vádló (finoman szólva) konfabulált, a megvádolt személyen rajta marad a bélyeg.

(Idáig az egyik a leggyorsabb és legkategorikusabb kiállás egy vízisport-edzésre járó, elmebeteg kislány hazug vádja alapján készült. Az antiszociális és elmebeteg, tolvajláson kapott kislány megvádolt két felnőtt edzőt (minden alap nélkül), hogy zaklatták őt.

Hiába volt mindenki számára egyértelmű, hogy a kislány (elme)beteg, a családja meg utazik az edzőkre, a netes forrásokat bújva csak annyi maradt meg ebből, hogy X és Y zaklatták a kislányt.

Noha nem. A kislány, a maga betegségének lefolyásában, ok nélkül vádolt két köztiszteletben álló férfiembert.

És a kislányt még csak el sem zárták, mint közveszélyest.