Mit kellene tennem, ha nem engedi, hogy kidobjam azokat a ruhákat, amiket már nem akarok hordani, de nem enged újakat venni, mert sok ruhám van?

Gyűjtsd össze szatyrokba, és vidd el egy ruhagyűjtőbe amikor nem látja, vagy add le valami szervezetnél, ha van rá lehetőség. Esetleg hirdesd meg marketplace-n az egész pakkot valami jelképes áron, hogy egyben megszabadulj tőle.

Utána elmész, bevásárolsz, és ha már hazaérsz, úgy se tudja kivágni. Ha meg a pénz a gond, hogy nem akarja, hogy az egészet ruhára költsd, akkor Háda vagy más használtruhás, ahol igazából 20k-ból simán le lehet váltani egy ruhatárat, míg egy Árkádi kiruccanásból ez még a legolcsóbb New Yorkerből sem jön ki.

Miért kell az engedélye a vásárláshoz, ezt csak én nem értem?

Sosem szóltam bele, mit vesz a lányom a saját pénzéből. Amíg még én fizettem, de már egyedül vásárolt, akkor is az volt a kikötés, hogy nem költhette el a pénzt egyetlen darabra, és az évszaknak megfelelő legyen!

Tehát ha kapott pénzt, hogy vegyen pár nadrágot, pulcsit, akkor ne állítson haza egy drága kisestélyivel vagy egy bőrdzsekivel.

Abba meg végképp nem szóltam bele, mit selejtez ki, ha nem hordja, feleslegesen ne foglalja ki a helyét. Mondjuk én arra neveltek, ha jó állapotú a ruha, ne dobja ki azonnal, vagy adja el, vagy adja le olyan helyen, ahol még hasznát veszik.

Ha bevásárolt, mit csinál? Kidobja? Vagy téged dob ki? Hogy alakult egy hogy erre is engedélyt kell kérned?

Nem értelek.

Van pénzed, van két lábad, elmész a boltba és megveszed a ruhát.

"Idén egyetemre megyek"

Csak idáig olvastam el a kérdést, a többi úgyse lényeges. Aki idén megy egyetemre, az jó eséllyel már 18 fölött van, vagyis felnőtt. Egy felnőttnek nincs szüksége semmilyen családtag engedélyére ahhoz, hogy a saját holmijait kiselejtezze.