Jogosak az érzéseim?

Anyád egy pszichopata. Írtad, hogy egyetemre jársz. Add be a koliba a jelentkezést, mondd meg, hogy anyáddal rossz a kapcsolatod és nem látsz más kiutat. Aztán ne menj anyád közelébe csak félévente 1x pár órára.

A koliból is lehet menni dolgozni+ösztöndíj és minden bajod megoldódik.

Ha egyébként is problémása kapcsolat, akkor nem lesz most jobb. A "bár ne szült volna meg" azt jelenti, beléd van kódolva, hogy sosem fogsz neki megfelelni, de azt is, hogy ez nem a Te hibád. Ezért ne is próbáld.

Nem csinálj semmit azért, hogy neki bizonyíts, mert úgyis kudarcra van ítélve. Keress embereket, akik tényleg támogatnak.

Jól haladsz az életben, de egy fontos dolgot talán még nem tanultál meg: le tudsz mondani. Bármiről. Akár édesanyádról is.

Ami a konkrét példát illeti, ismerős a helyzet: nekem sem felhőtlen a kapcsolatom édesanyámmal, ő is sokszor magyarázta úgy a dolgokat, hogy amit elérte vagy kevés, vagy nem is igazán az én érdemem.

Gimnazista koromban meghalt a nagyapám, az ő édesapja. Persze nem volt jó. Valamivel kapcsolatban pár hónappal később elmondtam, hogy nem tudtam foglalkozni vele, mert nehéz volt az elmúlt időszak. Erre visszakérdez: volt valami az iskolában? Na, innentől nem forszíroztam a lelkizést.

Nálunk az a különbség, hogy aztán értékolyan dolgok, hogy sokat változott, bár a tüske mindig megmaradt.

Bármilyen diplomákat is szereznél meg vagy akárhány nyelven is beszélnél, megfelelni sose fogsz neki, a megfelelési kényszert engedd el.

Kolesz lenne a legeslegjobb és érdeklődés mentén keress barátokat akik támogatnak, empatikusak, elfogadóak.

Kizárólag megfelelésből ne szerezz különféle képesítéseket, csak ha nagyon szereted amit csinálnál.