Éltetek át traumatikus "élményt" otthon az életetekben?

Apám egy alkoholista farok volt, minden napom egy traumatikus élmény volt.

De hogy egyet kiemeljek:

Jött hazafelé az úton, már messziről hallottam a hangját. Mindenkihez volt 1-2 kedves szava, jókedvű volt, tökre örültem hogy jó a kedve, már majdnem szaladtam elé.

Belép az ajtón, erre elkezd üvölteni, hogy "hol vagy te mocskos féreg". Szidott, mert csak alapon. Azzal jött, hogy takarodjak kifelé, meg "segíteni" neki ami abból áll, hogy én dolgozom, ő meg nézi, már ha nem épp bent ül a tv előtt.

Nemet mondtam. Nem azért mert egy lusta szar vagyok, aki nem segít apucinak. Hanem azért AHOGY hozzám szólt. Ha normálisan kérte volna, mentem volna szó nélkül.

Elkezdett velem üvölteni. Én az emeleten voltam, apám lentről ordított.

Annyi hallottam, hogy becsapta a szobaajtót. Majd kinyitotta és becsapta még egyszer, majd még egyszer, amikor végül már az üveg is kitört. Elkezdett üvölteni, hogy megmondja anyámnak, hogy idegbeteg vagyok, és hogy betörtem az üveget.

És már azt hallom, hogy anyámat hívja. Nyájas kedves hangon mondta, hogy "beszélj már a gyerekkel mert megint idegbeteg és nem akar segíteni és betörte az üveget".

Rohadt megalázó volt, hogy én voltam idegbetegnek beállítva, anyám is engem csesztetett telefonon, hogy segítsek apámnak. Undorító helyzet volt.

Hasonló, alkoholista szülők, veszekedések, üvöltözések, verekedések.

De valójában nem ez maradt meg bennem, túl tettem magam rajta.

Ami nagy trauma volt az a saját viselkedésem és azóta sem tudtam megbocsátani magamnak. Valami baromságon felidegesítettem magam és akkor összevesztem anyámmal, nagyon és ő megütött én meg visszaütöttem.

Bármennyire is nem volt helyes amit ő tett az nem menti fel azt hogy én megütöttem. Mindegy hogy alkoholista volt meg bármi, akkor sem volt helyes. Szerencsére megbocsátotta és később, amikor kikeveredett az alkoholizmusból és már én nekem is voltak saját gyerekeim, egész normális lett a viszonyunk. Jó nem lett csak normális.

Megvertek többször is, mert nem tanultam jól. Legalább is apám csak ezért, anyámnak elég volt annyi, hogy már féltem az ütésétől, amit minden apróságért kaptam. (Szó szerint elhangzott tőle, hogy ezt azért kaptad, mert annyira féltél)

A legjobb hogy apám ilyenre nem emlékszik, anyám meg szentül meg van győződve arról, hogy ő jó szülő és én vagyok az egyetlen, aki ezt nem akarja észrevenni (ezt is mondta többször, legutóbb a páromnak).

Apám 3 éves koromban meghalt.

4 éves voltam,mikor anyám összejött nevelőapámmal.

Kb 1 év után ki is mutatta a foga fehérjét. Megvert. Nem kicsit

Anyám szó nélkül végignézte.

Onnan ha nevelőapámnak problémája volt, vagy éppen részeg volt, én voltam a boxzsák. Rajtam vezette le. Olyan indokokért kaptam, mert pl 3 percel késöbb értem haza a suliból mint kellett volna. Vagy mert a szobámban 3 morzsát talált a földön.

Iszonyú sokat vert. Állandóan tele voltam kék-zöld foltokkal.

Anyám tényleg csak nézte mindig.

Aztán ahogy kamaszodtam, elmúlt ez a fizikális bántalmazás. (Anyám vette át a szerepet, ő kapott onnantól) De verbálisan ugyan úgy kaptam. Csak azt szajkózta, hogy semmire se leszek jó az életben, életképtelen vagyok stb...

18voltam, megerőszakolt. Anyámnak mondtam, ő meg lekevert egy pofont, hogy találhatok ki ilyet? Még1x szóba ne merjem hozni.

Dolgoztam suli mellett, azt a pénzt eltették. Megszabták kivel hova mikor metttől meddig mehetek.

Nyelvvizsgáztam, tanultam, dolgoztam, a kistesóimat én láttam el, és mégis kevés voltam. Ellehetetlenítettek. Lépni sem tudtam.

23évesen már öngyilkos akartam lenni, mert ez nem élet.

Akkor ismertem meg a mostani férjemet, aki kirántott innen úgy, hogy alig ismertük egymást. Úres zsebbel és 2 szatyor ruhával költöztem el hozzá 7 éve.

Azóta a férjem, családunk lett (2 gyerekünk van), saját házunk ami felső középkategóriás, 2 szintén ilyen kategóriájú autó. Ezt a 7év alatt ketten.

Nevelőapám a mai napig azt szajkózza, neki köszönhetem ezt, mert jól nevelt

Apám elől bezárkóztunk egy szobába, ő pedig fűrésszel neki támadt a zárt ajtónak.

Egy ilyen régebbi kizárós esetnél be akartam hívni a macskánkat az ablakon, de észrevette és fűzfa ággal arcon csapott.

Anyai nagymamáméknál laktunk egy rövid ideig, volt ott 2 idősebb gyerek (én 6 voltam, azok olyan 15-17, anyám testvérének a gyereke és annak a haverja) akik minden nap zaklattak. Ha kimentem az udvarra lelocsoltak vízzel, nem engedtek vissza be a házba stb. Teljesen elázva voltam kint órákon át is akár..

Volt olyan hogy este rémálmom volt, felkeltem és behánytam. Egyszer be us pisiltam, mondjuk szerintem lehet tüdőgyulladásom is volt a mindennapos locsolgatástól.

Nevelőanyám mosogató vizet itatott velem.

Folyton kizárt a sötét,hideg garázsba.

Sokszor ájulásig vert.

Vízbe folytogatott.

Regényt tudnék írni,hogy miket megcsinált velem...