Le kéne szoktatni ezekről a feltűnést keltő megnyilvánulásokról a férjemet?

Talán az elmúlt egy évben kezdődött hogy mikor mentünk egy elegáns étterembe akkor mikor zongorával kisért dalt adtak elő a vendégeknek akkor ő rákönyökölt a zongorára és amolyan vezénylő mozdulatokat végezve intonálással (mert a szöveget azért ne tudta) szintén kísérte a dalt. Ezt több alkalommal megcsinálta lévén rendszeresen járunk oda. Ezt elintéztem annyival hogy ismerősöknek meséltem "képzeljétek megint mit csinált a Dénes!". Aztán nyár elején esküvőn voltunk. Este a lagziban is volt élőzene meg dal, amikoris ő ilyen step-néptánc-diszkótánc egyveleggel vonta magára a figyelmét. Ezzel mondjuk sokat nem foglalkoztam hisz mindenki tök laza bulizós hangulatban volt ott. De most nyár legvégén ilyen csoportos utazáson voltunk és utolsó nap ilyen búcsúestés mulatságot rendeztek: táncverseny, illetve tánc úgy hogy két homloka közé szorítsák a felek a gyufásdobozt, plusz activity. Nos ezekben egyikőnk sem volt aktív de két játék közt az idegenvezető gondolta hogy énekel nekünk. Egész jól énekelte a hamu és gyémántot, csaképpen a férjem is kiperdült mellé kigombolt inggel és elkezdett rávokálozni vagy mi, hogy az utolsó egy-két szót hajlítgatva megismételte. Meg ilyet is közbevetett hogy "Hölgyeim és Uraim ! A színpadon (...) Erika feat (...) Dénes!" Persze huszonéves fiatalok vihogtak hogy " ki a ... ez a fószer?!.. Ja abból a kétgyerekes családból az apuka." Most ezt hagyjam, ne hagyjam? Végülis nem árt senkinek vele csak olyan érzésem van hogy ez nincs igazán rendben