Hogyan mondjuk meg apósomnak, hogy nem vagyunk kíváncsi a rokonára, ne hozza mindig magával?

Párommal huszonévesek vagyunk, és együtt vagyunk pár éve stabil kapcsolatban. Nem költöztünk még teljesen össze anyagi okok miatt. Nekem alakítottak ki szüleim különálló lakrészt egy nagy családi házon belül, viszont nem akkora, hogy két ember életvitelszerűen minden cuccával elférjen. A barátnőm a szüleivel él, és az a megállapodásuk, hogy valamekkora összeget hazaad a fizetéséből, cserébe hogy ott lakik, energiát fogyaszt és eszik-iszik. De szinte minden nap hol nálam, hol a barátnőmnél alszunk. Ez nincs kimondva, de én ingyen eszem-iszom a barátnőméknél (akkor is, ha étterembe megyünk), barátnőm viszont ingyen eljön az én családommal nyaralni, aminek az összege egy főre elosztva is több százezer forint, így én kvittnek érzem dolgot.

(Tudom, hogy más ennyi idősem már a három gyereket nevelt saját családi házban, a szülőkhöz képest az ország másik felében, de mindegy, kérem ne ezen rúgózzunk!)

A barátnőm apjának van egy nagynénje, akihez érthetetlen okokból nagyon ragaszkodik. Viszont egy elég morgós meg bunkó néni, akit a barátnőm gyerekkora óta utál, és nem is csodálom, hogy utálja. Barátnőm apja a nénit minden családi eseményre hívja (ez havonta kb. 1 alkalmat jelent), és mindig tiszta ideg készülődésnél, hogy jön a néni, meg b-sztat mindenkit. Meg hogy ki megy el kocsival a néniért, ki viszi haza, mit fog enni a néni. (Én próbálom mindig megúszni, hogy ne én cipeljem az ő rokonát, de mindig rám akarja sózni.) Persze nem szeret semmit a néni, csak a pofákat vágja minden étteremben, hogy ez túl száraz, az túl sós, az túl mit tudom én mi. Megjegyzem, kisnyugdíjasként mondjuk magától nem jutna el soha étterembe.

Most lesz a barátnőmnek születésnapja, és nem akarja, hogy ott legyen a néni, és feszkó legyen megint, mert jön a néni, és hogy jön, hogy jut haza, mihez mit fog szólni, stb. Én "kívülállóként" mondtam neki, hogy az ő születésnapja, felnőtt ember, és az apjának mondja meg, hogy nem érdekli a néni, nem akar a nénivel foglalkozni, nem kell a szülinapjára. De fél megmondani az apjának, mert valóban egy erőszakos jellemű ember, aki a legapróbb dolgokban sem bírja elviselni, ha nem az ő igaza érvényesül (fizikálisan nem bántana senkit, csak óbégatna). Az anyja a mi pártunkon áll, de ő sem akar konfrontálódni. Én meg mégiscsak vendég vagyok ott, tehát nem biztos, hogy nekem kéne ezt felvállalni.

Én itt mit tudnék csinálni, vagy mit javasolnátok?