Ki mit tenne, ha összeférhetetlennek érzi a testvérét, közvetlen rokonait?

A testvéremtől már olyan sokszor megkaptam, hogy fölényes, leereszkedő vagyok velük. Mármint vele és a sógorommal. Az igazság az, hogy valóban magabiztosabb, határozottabb habitusom van, mint bármelyiküknek, de soha nem volt olyan indíttatásom, hogy megalázzam őket. Sőt, igazából én nem is nagyon kezdeményezek velük semmit, bárminemű érintkezésem velük általában munka természetű, vagy olyan, amit ők kezdeményeznek. Érdekes, hogy rajtuk kívül soha, senki nem tartott leereszkedőnek, fellengzősnek csak ők.

Én azért is nem szívesen kezdeményezek velük semmit, mert hamar kiforgatják az ember szavait, tele vannak sérelmekkel és kisebbségi érzésből fakadó frusztrációkkal. Épp ma gondoltam végig, hogy az elmúlt években egyetlen vitát nem én robbantottam ki, hanem ők. Én, ha békén hagynak akkor én nem froclizok senkit, nem kezdeményezek konfliktust. Ugyanakkor tőlük már kaptam annyi vádaskodást, olyan dolgokért hibáztatást, aminek semmi valós alapja. Rögeszméjük, hogy figyelem őket, hogy mit csinálnak, pedig őszinte legyek: full leszarom őket. Régebben volt sok próbálkozásom, de pont a sok vádaskodás és idomítás miatt ment el a kedvem velük kapcsolatban mindentől. Ha netán figyelmetlen vagyok, akkor azt évekig (!!!) megemlegetik, ha netán ők viselkednek hülyén, akkor meg mindig megmagyarázzák. A gondom az, amiért nem tudom őket kiiktatni az életemből az az, hogy egy rakáson is lakunk. Külön lakásokban, de egy helyen és közös a családi vállalkozás, amit csinálunk. Munkahelyet találni, vagy külön lakóingatlan venni manapság, válságban?