Baj, hogy így látom ezt a dolgot?

De minden véget ér. Ez az élet lényege.

Szerinted ha valakivel huszonévesen jársz, annak nem lesz vége? Az életnek is vége egyszer, mégis mindenki boldogan akar élni.

Szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a kapcsolat eszméjének. A tökéletes vagy a semmi. Ez nem jó. Át kell élned a rosszat is, hogy édesebb legyen a jó.

A tapasztalatszerzés fontos. Gondolj bele, ha neked mondjuk 23 évesen jön el az igazi, ő lesz az első, nem fog-e vajon érdekelni, hogy mással milyen? De igen, fog.

Nekem van olyan barátnőm, aki 10 éve van együtt a pasijával, ő volt neki minden téren az első, és most, tíz év után kezdett el őrlődni, hogy vajon az, amit ő jónak gondol, az tényleg jó-e? Olyannak kell-e lennie? Milyen lehet mással?

Ez előbb-utóbb megmérgezheti a kapcsolatukat.

Nem azt mondom, hogy állj le fűvel-fával. De légy egy kicsit nyitottabb, és ha valaki felkelti az érdeklődésedet, adj neki egy esélyt, és ne az lebegjen a szemed előtt, hogy úgysem ő lesz az igazi, és felesleges kör. Nincsenek felesleges körök, a tapasztalat nagy kincs.

És akkor arra gondolsz, hogy akivel majd 20 évesen elkezdesz járni, ahhoz mész majd egyből feleségül és életed végéig vele maradsz?

Az odáig oké, hogy 16 évesen még nem akarsz pasizni, ráérsz még vele, foglalkozz most csak a tanulással és a sporttal.

De valamikor úgyis elkezded majd és ahhoz, hogy értékelni tudj majd egy jó kapcsolatot és egy igazi férfit, mindenféle tapasztalatra szükség van, a rosszakra is! Különben honnan tudnád, hogy az, amit majd a későbbi férjed tesz és ahogyan viselkedik, az jó vagy rossz, ha nincs viszonyítási alapod?

Nem törvényszerű az sem, hogy ha valakivel jártál egy ideig, azzal rosszabb lesz a kapcsolatotok. Kulturáltan is lehet ám szakítani, sőt mindig úgy kellene.

Én kifejezetten örülök, hogy sok pasival jártam már a párom előtt (5,5 éve vagyunk együtt, van 2 gyerekünk), mert így nincs hiányérzetem és nagyon tudom értékelni a jó tulajdonságait, amik jó pár pasiból hiányoznak... :)