Padlón vagyok, képtelen vagyok talpra állni. Mit tehetnék?
Mindig is jó kedvű voltam, talpra esett, volt mivel lekössem magam. Örömöt leltem a hobbijaimban, az életben. De sosem voltam igazán boldog. Mindig ott volt bennem legbelül azaz örökös boldogtalanság, ami most kifakadt. Az utóbbi időben nagyon megváltozott a hangulatom...
Nincsenek barátaim, nincs senki akinek elmondhatnám a gondomat. 3 bátyám van, egyik szemétláda velem, másik szellemi fogyatékos, harmadik pedig már rég nem velünk él, vele sosem tudnám megbeszélni a gondomat. Szüleink elváltak, anyámmal élünk, de az én anyám nem olyan akivel meg lehetne beszélni a problémákat. Elmondom neki a problémámat és egyszerűen nem is próbál segíteni csak még jobban beletipor a sárba. Szerintem azt sem tudja, hogy mit kellene tegyen vagy mondjon, nem is ismer legbelül, alig beszélgetünk. Van egy nagyon jó ismerősöm akinek tényleg elmondhatom minden gondomat, MSN -en. Ő tényleg egy igazi barát, de 150km -re lakik. (Találkoztunk már személyesen is...) Őt nem akarom fárasztani a hülyeségeimmel, elmondtam már neki egyszer a gondom, ideiglenesen talpra álltam. Talpra állított, hogy volt kinek elmondani, talpra állított a válasza és a tanácsai. De megint szakadékba kerültem. Már egy ideje elvesztettem az örömöt a hobbijaimban, az életemben. (Szó sincs öngyilkosságról..) Elvesztettem a hitemet és reményt, hogy valaha is boldog leszek.
Annyira boldogtalan vagyok, hogy az leírhatatlan. Ami leginkább padlóra vágott, azaz, hogy egy szerencsétlen, balf.sz vagyok. Volt egy lány, akit érdekeltem, de elrontottam mindent. Nagyon gátlásos vagyok, nagyon könnyen zavarba jövök, önbizalom hiány, nehezen oldódok fel, emiatt még csak ránézni sem mertem, mert egy hülye barom vagyok. Most meg már késő, hiába próbálom keresni a tekintetét, rám sem néz. Ez az a dolog ami leginkább teljesen padlóra tett. De mindez mellett ott van a rengeteg gond. Az utóbbi időben egy lelki nyomor lettem. Nem hibáztatok senkit magamon kívül. Tudom jól, hogy magamnak köszönhetem, hogy idáig jutottam. Próbálok talpra állni, de nem megy. Mielőtt padlóra kerültem, előtte próbáltam ismerősöket keresni, de valahogy az emberek nem is foglalkoznak velem. Nem vagyok népszerű. Mindig is rengeteg gond volt a nyakamban, rengeteg teher, amiket cipeltem. Az örökös anyagi gondok, az állandó negatívumok az emberek részéről még inkább lelkileg tönkre tesznek. Iskola is egyre rosszabbul megy, néhány osztálytárs próbál jó kedvre deríteni néha, ami ha véletlen is sikerül, délutánra megint egy hatalmas szakadékba esek. Minden problémát meg tudtam oldani magam, szinte segítség nélkül, zajlott az életem, vigasztaltam saját magam, hogy ennél rosszabb nem lehet már, de folyamatosan lejjebb és lejjebb csúszok.
És még írhatnák magamról több száz sort, mert a probléma lényegesebben összetettebb, de úgysem olvasná el senki...
Mihez kezdjek már? Mit kellene tennem? Mit tennétek a helyemben? Akárhányszor talpra próbálok állni, egyre és egyre nehezebb talpra állni.
Van még egyáltalán reményem? Ha úgy gondoljátok, hogy nincs, írjátok meg nyugodtan, legalább őszinték voltatok velem.
Csak végre boldog akarnék lenni, vagy legalább a régi énemet visszakapni.
17F
válasza: válasza:Teljesen megértelek. Én is így vagyok. Én ilyenkor azt mondom hogy ,,minden és mindenki hiányzik" szar belegondolni, hogy a többiek a városban vásárolnak, röhögnek, és meg itt vagyok, én utakozom...
Ha szeretnéd, keresd fel a suli, vagy a rendes pszichológust, meg fgosz könnyebbülni.
válasza:Arról meg nem is beszélve, hogy beteg vagyok, és mivel nem kezeltetem (próbáltam, de az akaraterő egy nagy szar) mégjobban, napról napra süllyedek bele... :(
Nem kilátástalan, meglátod, tini vagy még. El kellene menned diszkóba, ha egyedül vagy, akkor is. Az is segít (2. válaszoló)
válasza:üdv barátom!
van egy jó hírem! talpra fogsz állni egy kis idő elteltével és kb egy fél délután alatt túlteszed magad az egész dolgon! a problémám teljesen ugyanaz volt mint neked. (19 éves vagyok fiú félfelnőtt:D ) 17 éves voltam amikor ilyesmi történt velem. volt egy lány akivel majdhogynem összejöttem de elszúrtam és nem jött össze a dolog...lehangolt befordult voltam hetekig aztán megint elkezdtünk beszélgetni és én beleéltem magam hogy lesz a dologból valami de pofára estem.. nah itt ömlött ki a bili... én ezután kerültem padlóra. nem volt életkedvem szinte semmivel nem dobtak fel, mindig rossz kedvem és hangulatom volt. befordultam depis lettem... én még az öngyilkosságot is megkíséreltem de szerencsére nem sikerült. egyébként bennem is gyűlt ez az egész mindenség akkor már egy jó ideje csak ez a csajos dolog hozta a felszínre. nem ecsetelem akkor milyen állapotba voltam mik jártak az eszembe mivel töltöttem a napjaimat mert szerintnem tudod miről beszélek :)
a lényeg hogy magaddal és magadban kell tisztáznod a dolgokat. mérlegelni a helyzetet, először is nem te vagy a hibás, ilyen mindenkivel megesik főleg ebben az életkorban, ugyanis nehezedik rád az élet súlya a felnőtté válás gondja. meg kell változnod, a lányt szeirntem hanyagold nem lesz könnyű verd ki a fejedből, ha nem vagy benne 100%ban, biztos hogy újra össze akar veled megint jönni, akkor nem foglalkozz vele ugyis találsz majd másik csajt csak most érzed ennyire fontosnak őt. a mindennapokban nehéz örömöt találni de azért meg kell próbálni :) egy jó beszélgetés egy jó pillanat vagy akármi más pozitív vagy kedves dolog fel tud dobni ha te is akarod:) ne fordulj magadba próbálj meg nyílt lenni az emberekkel, és hogy jön a jó idő járj el sportolni, add magadból a maximumot még ha úgy is érzed hogy gyenge vagy béna vagy:) mert ezt csak érzed igazából nem vagy az. hidd el hogy egy 'egészséges izzadás' csodákat művel, ilyenkor érzed hogy élsz:D jusson eszedbe hogy a külvilág semmit nem érez a te lelki örlődésedből, ha ezt tudod akkor erőt és önbizalmat adhat. tisztáznod kel magadban hogy te: te vagy, egyszer élsz, jó ember vagy, és ha kibékülsz végre magaddal olyan önbizalmad lesz hogy te sem hiszed el;) a népszerűség egy dolog, igazából a suli miatt érzed hogy ennyire fontos hogy 'népszerű légy' :) egyébként meg sokat segít egy kis megújulás: új frizura, néhány új cucc (nem muszály márkásnak lenni bemész a kínaiba és veszel egy pár új cuccot a lényeg hogy neked tetszen és jól érezd benne magad), a folytonos ápoltság (arra gondolok hogy adj magadra, ne legyen zsíros a hajad mindig borotválkozz meg stb..:D ). tűzz ki apró célokat magad elé (pl mittudomén megírni a töri tételt ötösre, vagy tesi órán gólt rúgni) ezek nagyon sokat segítenek az önbizalomban hiszen végre átérzed hogy könnyen elérheted a céljaidat! anyagi gondjaim nekem is vannak de amíg ilyen depis voltam mint te akkor még jobban megéreztem, spórólj egy kicsit vagy kérj kölcsön egy ötöst vagy 2ezret amit rucira vagy bulizásra költesz el. a lényeg hogy békülj ki végre önmagaddal! ha ez meg van akkor mindent máshogy fogsz látni:) és minél több ilyen élethelyzetet megélsz annál könnyebben fogod magad túltenni a jővőben előforduló kisebb-nagyobb dolgokkal, szóval valamilyen szinten még jó is hogy ez van veled legalább több élettapasztalatod lesz mint a többi korodbelinek :) a depresszió ott kezdődik hogy azt gondolod a jővőd végig úgy fog folytatódni és olyan lesz mint ahogy most vagy és ahogyan most állnak a dolgaid, egyszóval akarj megváltozni és ne hidd hogy végig ilyen sz'r lesz minden:) nekem segítettek a dolgok amiket most írtam, és ment a dolog jó irányba pedig zárkózott zavart srác voltam tele gátlásokkal és önbizalomhiánnyal, szerintem még durvábban mint te:)
u.i. ha esetleg úgy állsz anyagilag hogy összetudsz spórólni 3500at akkor ajánlom a Remotiv kapszulát, ez orbáncfű kivonatot tartalmaz, barátnőm szedte a téli depresszió és rossz hangulat miatt, én is kipróbáltam és éreztem hogy működik sokkal jobb kedvem lett és nem akadtam fennt mindenféle apró csiricsáré dolgon. 3500kb egy havi adag, receptnélkül kapható és kb 14nap után jelentősen érezhető a hatás. egyébként meg lassan itt a jó idő szóvel az természetes kedélyjavító hatású:)
válasza: válasza:Hali!
Tökéletesen leírod a mai fiatalok zömét: "Nagyon gátlásos vagyok, nagyon könnyen zavarba jövök, önbizalom hiány, nehezen oldódok fel"... Én is innen keltem fel, ezért olyan ismerős a történeted egy része a számomra igencsak. Magam is átéltem már a padlót, nem is egyszer. Azonban hol önmagamtól, hol néhány spanomra támaszkodva mindig felkeltem onnan, és sokat okultam belőlük.
Talán ezért is érzem annyira az emberek problémáit, mert tudom, hogy én hol rontottam el, így felismer7ő azok a gócok, ahol az emberek rossz döntést hoznak, vagy ahol elromlik az életük.
Röviden összegezve úgy látom, hogy te tisztában vagy a problémád forrásával, tudod is a megoldást, azonban ehhez kellene mégvalaki: AKI MEGHALLGAT!
A problémáid súlya számodra is jelentősen csökken7ne, ha lenne vki, aki felé szabad folyást enged7nél a problémáidnak. ennek érdekében léptél is (iskolaorvos), de ez kevés. Mivel belül feszült is vagy -- feltételezem --, fenntartom esetleg, talán van úgy, hogy úgy érzed sírni lenne jó, de nem tudsz, ezek a dolgok alapjaiban rontják a megoldóképességedet.
Igazság szerint számomra nem ez a fő témakör, ahová a legtöbb hozzászólást írom, viszont ahol írok, ott a Kérdezők problémáinakk alaptermészete olyan, mint a tiéd is: PSZICHÉS.
Vannak, akik úgy érzik, tudok nekik segíteni, ők megtisztelnek bizalmukkal, és rámírnak >>priviben. Akik eddig együttműködtek velem, azokat eddig ki tudtam segíteni ebből a melankólikus ill. depresszív állapotukból.
Ha úgy érzed, neked is tudnék segíteni, szeretnéd kibeszélni magadat, (webmikrofonon xtül akár verbálisan is,) úgy bátran keress meg >>priviben, majd írd meg benne SkyPE/MSN-címedet, és linkeld be ezt a topikot is, hogy emlékez7sek rád. Okés?
Nah,... FEL A FEJJEL, Pajtás!
Üdv: EE
válasza:>...
Korrekció: (2. bekezdés)
"Ennek érdekében léptél is (iskolapszichológus), de ez kevésnek bizonyult."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!