Akiknek elviselhetetlenek a családtagjai: hogy kezelitek őket?

Az én apám alkoholista. Nem foglalkozom vele. Nem érdekel mit csinál. Nem szólok hozzá, nem beszélek vele, mintha nem is létezne. 20/L

Én 34 vagyok és még otthon lakom. Értem mi a probléma, gyerekként kezelnek. Én pszihológiával próbáltam elérni hogy javuljon a helyzet. Arra gondolok, hogy nyugodt hangnemben elmondanám hogy mit érzek, és választ nem várnék, később átgondolják, változni fognak. Elmondanám azt is hogy szivem szerint elköltöznék, ezért és ezért. A szülők biztos elgondolkodnak, még akkor is ha hirtelen haragjukban mást mondanak.

A nővérem egy r.ibanc. Én ugy kezelem h nem beszélek vele,kivéve ha nagyon muszáj,de akkor is úgy ahogy megérdemli,mint a kutyával

14:57: mintha én lennék. Én is ezt teszem. Nekem már csak ő él, és még nem tudok jó ideig lépni, mert rajtam élősködik...

Nekem is a nővéremmel van bajom, szerencsére már nem lakik itthon. Ha jönnek a barátjával, legtöbbször a szobámban maradok, néha anyum kedvéért lemegyek. Ilyenkor próbálom elkerülni azt, hogy hozzá kelljen szólnom. Sokszor direktbe engem kérdez, ilyenkor egy szavas válasszal leépítem, nem keveredek vele vitába. Elég nehéz elviselni, de sajnos muszáj.

a 15:07-es vagyok. Nekem az a bajom a nővéremmel, hogy folyamatosan gerjeszti a vitát itthon. Anyumék sokat dolgoznak, mikor kisgyerekek voltunk sokszor voltunk nagyszülőknél. Ő a legidősebb unoka, így mindig el volt kényeztetve. Ha itthon volt valami (például ha rossz jegyet kapott, vagy ki kellett porszívózni) rögtön fenyegetőzni kezdett, hogy akkor ő most megy a nagyszülőkhöz. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor 'költözött el'. Persze végül mindig visszajött, mert mamáéknál nem voltak olyan jó körülmények, mint itthon. Nem volt net, számítógép és nem is nagyon engedték el szórakozni. Nem azt mondom, hogy tönkretette a gyerekkoromat, de sokszor rám és a másik nővéremre is kihatottak ezek a hisztik, sokszor volt feszültség. 18 évesen összeköltözött a barátjával, így kevesebbet találkozunk.(Egyébként én most vagyok 18.)

21 éves lány vagyok. Én azt mondom, hogyha a helyzet olyan rossz, hogy gyakran kiborulsz tőle , nincs meg a mindennapi nyugalmad amire szükséged van ahhoz hogy teljesíts az iskolában vagy a munkahelyeden, csak az a megoldás hogy elköltözöl. Én 19 évesen költöztem egy másik városba otthonról és még ha nem is élek királyi körülmények között, a nyugalom számomra mindent megér.