Tagadta már ki valaki a szüleit? Milyen feltételei vannak ennek?

Szerencsére nem a saját szüleimről van szó, velük minden rendben, nagyon szeretem őket. Szegény férjemnek viszont az apjával nem volt ilyen szerencséje. Az apja férjem gyerekkorában ütötte-verte a feleségét és a gyerekeket, minden pénzt elivott, a felesége a két kisgyerekkel gyakorlatilag "elmenekült" tőle otthonról a nagyszülőkhöz. Persze mindenből kiforgatta őket, lakás, kocsi. A munka nem volt az esete, amíg a feleségétől el nem vált, vele tartatta el magát is, a gyerekekre félretett pénzt is lenyúlta. Annyira sem volt képes, hogy a gyerekeket az iskoláig levigye (szembe laktak), mert nem akart felkelni. Szegény felesége meg reggel hattól késő estig dolgozott, hogy eltartsa őket, nem is tudott róla, hogy a gyerekek két hónapja nem voltak suliban... Mióta elváltak, hajléktalan, az utcán csövezik. Tartásdíj persze 0, ő kéregetett ehelyett anyósomtól. Egy ideig anyósomnak megesett rajta a szíve és elég durva összegekkel támogatta, de mind elitta. Sajnos tudja azt is, hogy a férjemmel hol lakunk, és a nyakunkra jár kéregetni, a múltkor még a gyereket is látni akarta, én pedig nem fogom egy olyan embernek még megmutatni sem, aki hónapok óta nem tisztálkodott.

Szóval nem akar leszállni rólunk, nekünk pedig betelt a pohár. Félünk attól is, hogy ki tudja, hogy élt, mint élt az elmúlt 20 évben, milyen adósságokat halmozott fel, amit esetleg rajtunk akarnak majd leverni, ha ő meghal. A férjem ki akarja tagadni, amit nem csodálok... Mi ennek a menete, illetve milyen feltételei vannak?