Mi tennétek, mondanátok a helyemben?
21 éves lány vagyok, 2 éve van párkapcsolatom, a párommal nagyon jól megvagyunk, tervezzük a közös jövőnket. És most jön a DE. Nem mondhatnám, hogy összetartó család vagyunk, megvan ennek az okai is, de a páromék családja az. És ez ami nagyon hiányzik nekem.
Legszivesebben náluk tölteném a mindennapjaimat. Tudom, hogy a szüleim szeretnek, de mikor veszekednek akkor nem szólnak egymáshoz 2-3 napig, és ilyenkor színte engem sem vesznek észre, hogy vagyok. Igénylem az olyan családi háttért mint amilyen pároméknak van. Nincs veszekedés, ajtó csapkodás, megtudnak mindent beszélni. De a szüleim nem.
Próbáltam velük erről beszélni, de süket fülekre találtam. Mit csináljak Velük?
Az a baj, hogy ők észre sem veszik, hogy ez mennyire fáj nekem.
Köszönöm a válaszokat.
válasza:
válasza:Teljesen egyetértek az első válaszolóval!Örülj,hogy a párod családja ilyen,valószínűleg szeretnek is ott Téged,persze a szüleid is biztosan
szeretnek téged és egymást is de ők így élnek együtt így szokták meg egymást.
szóval légy boldog a pároddal és alkossatok ketten olyan családot amilyenre vágytok :-) Amúgy én is jobban szeretem a párom családját hasonló okok miatt,persze ez nem azt jelenti,hogy nem szeretem a szüleim.:-)
21/N
válasza:Nem egészenertem, hogy a párkapcsolatodnak mi köze a saját családodhoz. Az érthetö, hogy a másik családnál jobban tetszik, igyekezz a sajátodét hasonlóan alakitani majd.
De a nálatok lévö helyzet részben lehet temperamentum kérdése is, vannak, akik csönben is meg tudják beszélni a problémákat, másoknak meg kell a veszekedés a feszültség levezetésére.
A szüleidet nem tudod megváltoztatni - felnött embert nem lehet, de szerintem eleve nem várható el, hogy valaki 40-50-60 évesen változtassaon magán.
Két dolgot tudsz csinálni, vagy elviseled, vagy elköltözöl tölük máshová - más megoldás nincs.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Hasztalannak találom azt, hogy mind az én szüleim és az ő szülei és mi leüljünk beszélgetni. Elsősorban anyáék ebbe nem mennének bele. Úgy gondolná, hogy ez a mi dolgunk, de igaz is.
Elköltözni még nem tudok, sajnos nincs annyi pénzünk a párommal, hogy összeköltözzünk már idén. Hozzájuk pedig megint nem szeretnék, mert úgy érzem rajtuk élősködök, mivel nem keresek annyit, hogy betudjak szállni a rezsibe, a fizetésem is ép, hogy elég, hogy magamra költsek, azokra a dolgokra amire szükségem van, félretenni meg ennyiből nem tudok. Itt nem arra értem, hogy új ruhákat veszek magamnak, mert nem, csak olyan dolgokat amire egy 21 éves lánynak szüksége van.
Ahol dolgozom az is csak 4 órás meló, de ez is jobb a semminél.
A párkapcsolatomnak csak annyi köze van ehhez, hogy attól félek az itthoni stresszt rajta fogom levezetni mert magamba tartom. Szerencsére a párommal mindent megtudok beszélni ha valamiben más elképzeléseink vannak a dolgokról. Csak attól félek, hogy később én is ilyen leszek.
Köszönöm az eddigi válaszokat, várom a továbbiakat.
válasza:Nem egyszer volt már összejövetel,bográcsozás, de ott is képes apa olyan dolgokat mondani ami anyára nézve megalázó, ilyenkor már én érzem kínosnak a dolgot, és ilyenkor csak bemegyek a házba és ott sírom ki magam.
De milyen apa az olyan aki még rám is képes azt mondani, hogy "ha lenne egy kis eszed, ami nincs". :((((
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!