fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » SOS, Ezt hívják depressziónak?

SOS, Ezt hívják depressziónak?

Figyelt kérdés

Tudom hogy én vagyok a hunyó, de mégsem értem. 8 éve vagyok a párommal, most át kellett esnem egy terhesség megszakításon 1 hónapja. Kb. 3 hete, nem bírok magammal. Nagyon hiányzik a párom ha nincs velem, alig várom, hogy lássam, de amikor találkozunk, akkor minden egyes lépése idegesít, felkapom a vizet hamar, úgy érzem bármit mond, csak támad.

A barátnőimmel ugyanezt csinálom. Mármint nem keresem őket, ezt szóváteszik én meg kontrázok, hogy de én nem...

Most már a második barátnőm mondta ugyanazt. Felhúztam a falat magam köré, és még nekik sem vagyok hajlandó megnyílni, bezárkóztam teljesen. És vágyom rájuk, de nem jön hogy tegyek értük valamit. Egyszerűen nem tudom kimutatni az érzéseimet. Itthon ülök a 4 fal között, ki sem mozdulok, unatkozok, de mégsem jut eszembe, hogy felhívjam őket. Régen nem telt el nap, hogy ne hívjam fel őket, hívtam hogy találkozzunk, nagyon kerestem a társaságukat. Depressziós leszek, vagy mi ez? Mi erre a megoldás? Kérlek adjatok tanácsot, hogy mit csináljak, mert szép lassan mindenkit elmarok magam mellől. Nagyon szeretnék olyan lenni mint régen!

23/L


2011. máj. 31. 22:12
1 2 3 ❯
 1/22 anonim ***** válasza:
Valószínű, hogy a pszichés fájdalom okozza, amit az abortusz miatt elszenvedtél. Ki kell heverned. Tulajdonképpen ez is egy gyász/reakció. Egy embert keress, aki közel áll hozzád, türelmes veled, meghallgat. Amikor úgy érzed, sírd ki magad neki, mondd el a problémáidat. Ha kell, többször is, amikor csak kell.Meglátod, egy idő után egyre jobb lesz. Fel a fejjel!
2011. máj. 31. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 A kérdező kommentje:
Tudod, amikor kijöttem, éreztem a fájdalmat, nem tudom leírni azt az ürességet, amit akkor éreztem. Éreztem, hogy már nincs ott..... Ezt akkor ki sem mondtam, és azóta sem. Egyszerűen nem megy. A fizikai részét is nagyjából meséltem el, úgy gondoltam úgysem érdekli őket, a lelki fájdalmamról senkinek nem beszéltem. A páromat látva, úgy látom, ő pontot tett, de mondtam, hogy annak nem akkor van vége, amikor kijövök a kórházból, az még csak akkor kezdődik. Nem tudok a lelkemről beszélni, mert azonnal elkap a sírás. És minthogy meglássa valaki, mennyire gyenge vagyok, inkább magamba zárom. Soha nem sírok senki előtt. De érzem hogy belülről őröl.
2011. máj. 31. 22:26
 3/22 anonim ***** válasza:
Pedig beszélned kéne, sírnod és toporzékolnod, és őszintén kiordítani magadból, hogy mit éreztél/érzel. Ezért elmehetsz szakemberhez 8ingyenes lelkisegély is van), kereshetsz valamilyen csoportot, vagy választhatod valamelyik ismerősödet, ebben te döntesz. De ezt nem nyelheted le.
2011. máj. 31. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/22 anonim ***** válasza:

Szia. Ez teljesen "normális" lelki állapot egy terhességmegszakítás után. Én egy nagyon vidám, nyitott nő vagyok, de mikor sor került nálam is egy terhességmegszakításra (ráadásul 30 fölött voltam), hát azt a pár hónapot az ellenségemnek sem kívánom. Mi akartuk a babát, csak nem volt szívhangja, így el kellett vetetnünk :(


Utána mindenféle nagyon csúnya gondolat jelent meg a fejemben, amiben az is gyakori volt, hogy bárcsak meghalnék, vagy elütne egy autó, vagy rámdőlne egy ház. Nem kívántam embereket látni, senkit! Ha rámszólt valaki, már sírva fakadtam... Ez nagyon nehéz és hosszú folyamat. Engem csak az "gyógyított" ki ebből, mikor újra terhes lettem.


Tudnod kell, hogy a gyász egy folyamat, amit mindenkinek végig kell élni, végigcsinálni. Szóval a fájdalomban előbb el kell merülni, hogy utána ki tudj belőle emelkedni. Szerintem nálad most a merülés van épp... :(( De el fog múlni!!

2011. máj. 31. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 anonim ***** válasza:

Próbáld magadat megtalálni. Elveszett belőled valami.


Figyeld csak mit írtál: régen mindig felhívtam őket, de most nem, pedig vágyom rájuk...stb. Te magad hol vagy? Te nem vagy? Csak a barátnők, meg a párod által létezel?

Ezen változtatni kell. Saját magad által létezzél. Magadat becsüld meg. Mond ezt: Kiváló társaságban vagyok: saját magammal. Erősítsd magad ebben: "magamnál vagyok" . Becsüld meg magad. Tegyél meg mindent, hogy megbecsülhesd azt, aki vagy. Belül üres vagy? Kopogtasd meg a bordáid között a csontot, és kérdezd meg: "Ki van odabent?"

Ott lakik az "Inner Chaild", a "Belső Gyermek"…, aki te vagy.

2011. máj. 31. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/22 anonim ***** válasza:

Ezt ne tedd!!!Kell valaki, akinek elsírod a bánatod!! Ezt nem gyengeségnek hívják, mint írtad, hanem fájdalomnak. Ha sírsz, azzal emberi mivoltodat mutatod ki. Ezt soha ne szégyelld! Mondd: ki előtt kell magad szégyellni? Az abortuszra biztos okod volt, senki el nem ítélhet ezért!!!

Hidd el: ha megpróbálsz úgy tenni, mint javasoltam, az csak jó lesz neked, a lelkednek. Mellesleg, ha a párom ennyire nem lenne megértő velem, elgondolkodnék a közös jövőnkön...

2011. máj. 31. 22:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/22 anonim ***** válasza:
3. vagyok. Nem kell a párját emiatt elhagynia, vagy elgondolkodni a jövőjükön. A pasik teljesen másképp élik meg az abortuszt, mint a nők (most bármilyen okból is történik meg az). Az én férjem egy szuper pasi, nagyon jó férj, első osztályú "emberanyag", mégsem tudta átérezni azt, amit én, hiszen tőlem vették el a halott gyerekünket, és nem tőle. Ezt csak az tudja átérezni, akitől már vettek el babát... Emiatt nehogy elhagyd!!!
2011. máj. 31. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/22 A kérdező kommentje:
Nagyon nehéz. ;( Olyan, mintha saját magam előtt is elzárkóznék. Igyekszem nem gondolni rá, és próbálok úgy tenni, mintha meg sem történt volna.
2011. máj. 31. 22:36
 9/22 anonim ***** válasza:
Ezt se tedd, mert (sajnos) igenis megtörtént. Ne dugd a fejed a homokba, mert a probléma attól még ott van. Édesanyáddal milyen a kapcsolatod?
2011. máj. 31. 22:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 A kérdező kommentje:
Nem akarom elhagyni, csak az a kérdés, hogy ő mennyire lesz türelmes, és elnéző. A mai nap után páros lábbal rugtam volna magam fenékbe az ő helyébe. És ő csenben tűrte a hülyeségem. Kértem, és előre figyelmeztettem egyébként, hogy nehéz lesz, és figyeljen oda rám egy kicsit, hogy ne menjen a kapcsolatunk rovására. Próbáltam vele erről beszélni, és igazatok van, tényleg férfi, és nem érti.
2011. máj. 31. 22:39
1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!