Szerintetek mit tegyek?
A barátommal 3éve vagyunk együtt.Nagyon szeretem,vele tervez(t)em az életem.Egy városba lakunk,azt terveztük,hogy jövőre együtt megyünk a fővárosba tanulni,közös albérletbe.
Ő még egy-két évet dolgozni akart elötte,én addig elkezdtem a városunkba egy felsőfokú szakképzést.Bennem végig az tartotta a lelket,hogy majd megyünk,szeretnék főiskolára menni,idáig ő is akart.
Erre pár napja,csak úgy mellékesen,de tényleg olyan hangnembe mintha az időjárásról beszélne,közölte úgy döntöttek egy barátjával(akit csak pár hónapja ismer),hogy jövőre kiköltöznek külföldre.Úgy döntött nem tanul tovább,hanem kimegy és nagyon szeretne kinnmaradni vagy 10évet!,de ha minden összejön,nem is akarna hazajönni többé.
Teljesen földhöz vágott,kérdeztem,hogy akkor velem mi lesz,erre megint tök egyszerüen,hát gondolta én is jövök.
Nagyon jól tudja,hogy én itt szeretnék maradni továbbtanulni...
A dologba az még a pláne,hogy egy hónapja kidobott másfél hónapig.(mint kiderült akkor pattant ki a barátjával ez az ötlet a fejéből).Aztán újra akarta velem kezdeni,én meg visszafogadtam.Kérdeztem miért nem akkor mondta,akkor inkább ki se békültünk volna, erre kiderült direkt nem mondta,mert visszaszeretett volna kapni.Most,hogy visszakaptam,nem akarom újra elveszteni,de az álmaimat se szeretném se feladni.Teljesen átvágva érzem magam,nagyon jól tudja,hogy mennyire beleéltem magam a tervezgetésbe.
Most meg nem érti miért buktam ki ezen ennyire...
Amúgy is annyira hülyeségnek tartom,egy érettségivel,szakma nélkül csak úgy nekivágni külföldnek .Nagyon okos srác,úgy volt mérnökire megy,most meg inkább itthagyna és elmenne 10évet mosogatni.Aztán azt mondta talán hazajön.Idáig olyan nagyratörő volt,rá se ismerek. Mérges és csalódott vagyok fogalmam sincs mit csináljak.=(
Reménykedjek hátha meggondolja magát?
Amúgy 20évesek vagyunk.
Hát nekem ebből a "hangnemből" és viselkedésből nem sok jó jött le... Ő vágyik már valami újra, talán így akar elszakadni tőled, hogy ő kimegy külföldre és abban reménykedik, hogy te maradsz itthon. Tény, biztosan sok és jobb lehetőségek vannak külföldön, de az is biztos, hogy ennyi képesítéssel elég nehéz lesz jó állást kifognia...
Én azt javaslom neked, hogy ne add fel az álmaidat, először megpróbálhatjátok mondjuk távkapcsolatban, ha megengedhetitek magatoknak, akkor tudnátok találkozni néha.
Viszont ha én kerülnék ilyen helyzetbe, én nem mennék vele, és akármilyen nehéz, megpróbálnék továbblépni. Hidd el, ha majd új életet kezdesz Pesten, a fősulin a rengeteg új élmény enyhíti majd a fájdalmat. Egyébként pedig nem tartom túl szépnek azt, hogy a barátod ennyi év után, mindenféle megkérdezés nélkül, csak úgy bejelenti ezt. 3 év után, főleg ha tervezgettetek együtt, szerintem az a minimum, hogy előtte részletesen átbeszéltek egy ilyen komoly kérdést...
Kitartást neked, nem egyszerű a helyzeted, de sok sikert kívánok :)
Te semmiképpen ne menj vele, mert ebböl a kapcsolatból nem lesz már semmi értelmes.
De azért azt sem úgy van, mint ahogy a barátod meg a haverja gondolja - nyugaton van épp elég szakképzetlen, tanulatlan ember, nem föltétlen rájuk várnak. Ilyen "képzettséggel" legfeljebb valami segédmunkát találnak, de azzal nem igazán fogják meg az isten lábát, szerintem hamar rájönnek, hogy nyugaton egész máshoigy kell dolgozni (nem lehet lazsálni, a müszak alatt legtbb helyen KÉT WC-szünet van, közben meg hajtás) és a fizetés sem annyira jó, mint ahogy sokan gondolják, különösen ha OTT kell belöle megélni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!