Fiatal párok, mikor végre úgy döntöttetek, hogy összeköltöztök, milyen apró problémákkal szembesültök, ami kihat a párkapcsolatotokra is kettőtök közt?

Amikor összeköltöztem az első barátommal a következőkkel szembesültem: teljesen más volt az életvitelünk, én nappal éltem, ő meg éjszaka, finnyás volt, nem evett meg mindent, amit főztem (pedig jól főzök!), szanaszét hagyta a cuccait, minden házimunka rám maradt, nem akart segíteni, ő szeretett tévére elaludni, én egyszerűen képtelen voltam. De nem ezek miatt szakítottunk végül...

Természetesen ez nem törvényszerű, a mostani párom teljesen más: segít mindenben, hamarabb fekszik le, mint én:), mindent megeszik, amit főzök, stb...szóval pont az ellenkezője. Neveltetés kérdése...

De mindenkinek vannak rigolyái, és meg kell tanulni szépnek látni a másik hibáit, akkor minden rendben lesz.

Mi eleve nem vártunk sokat, szóval nem egy nagy döntés volt, kollégisták voltunk, hely volt, egy szobába összecuccoltunk :) Kb. a második napon. Az elsőn csak azért nem, mert az január 1. volt és kissé másnaposak voltunk :)

Különösebb problémáink nem voltak. Nyilván különbségek igen, hiszen mindenki mást szokott meg otthon. De szerencsére akkor már mindketten lehúztunk 4-5 évet koliban, ott megtanulja az ember, hogy toleráns legyen. Nálunk az a módszer vált be, hogy ahol ilyen különbséget találtunk, ott azonnal tudatosan kidolgoztuk a mi saját szokásunk. Ilyenek voltak, hogy mivel mossunk fel, meg hogy csináljuk a borsófőzeléket, meg menjen-e a gép elalvásig vagy ne. Végül az lett, hogy mosogatószerrel mosunk fel (ő Domestos- és inkább tiszta víz-párti vagyok), a borsófőzeléket egy harmadik recept alapján csináljuk, ami mindkettőnél finomabb, a számítógépet meg kiraktuk a nappaliba (ja, most már lakásunk van hálisten), és ha ő elalszik előtte, akkor a kanapén alszik.

Egyetlen komolyabb problémánk a pénzzel van, ő inkább költekezős, én spórolósabb vagyok. De a mostani gazdasági helyzetben egyszerűen muszáj az én módszerem alkalmaznunk, különben hó végén nincs mit ennünk :)

az összeköltözés nem volt vészes, előtte már 1 éve ismertük egymást, és mikor hivatalossá vált a kapcsolatunk, akkor rövid időn belül azt vettem észre, hogy nálam vannak a cuccai :)

amikor új lakásba költöztünk még abban az évben, és ment a felújítás, akkor sok dolgon kaptunk össze, de ez betudható volt a munka lassú haladásának és az idegességnek.

kezdetben lefikázta a bútorokat, de elmondtam neki, hogy ha annyira nem tetszik, akkor vegyen másikat, nekem nincs rá pénzem. :) innentől nem volt más dolog, amin balhéztunk volna.