Mit gondoltok az olyan anyukákról akik nem világosítják fel a lány gyereküket? Pl: szex, menstruáció?

manapság? előbb világosítják fel magukat a gyerekek. szerintem annál nincs gázabb, mikor a szülőd erőszakkal felvilágosít és neked hallgatni kell.

ha kérdez, akkor oké vagy ha látja, hogy igénye van ilyen jellegű beszélgetésre. szerintem ha egy anya ezt ráerőszakolja a gyerekére, az rosszabb.

Sajnálom a dolgot, mert nagyon fontos lenne, de nem ítélem el őket, mert valószínűleg ők maguk sem voltak felvilágosítva.

Pl. nálunk még a menstruáció is tabu volt, beszélni sem mertünk róla, mert anyánk sem tette. Nem vett tudomást a dolgainkról, az sem tűnt fel neki (legalábbis úgy tett), hogy elkezdtünk nemi életet élni. Semmi. A lányom most 5 éves, és a saját tapasztalataimból okulva már most beszélek neki a dolgokról, persze a saját szintjén. Szeretném megtörni a családi "hagyományt", hogy bizonyos dolgokról nem szabad beszélni.

Engem nem anyum világosított fel, mert Mamám védőnő volt, így az egyik első könyv, amit olvastam, egy diákoknak szóló felvilágosító könyv volt. Utána Mama mondta, h ha valami érdekel, nyugodtan kérdezzem meg, és megbeszéltünk mindent. Nálunk ez nem volt tabu sosem, de ismerek olyat, akinél teljes és tutális tabutéma a női biológia, a szexről már nem is beszélve. Mikor a suliban kaptunk betétes-tamponos csomagot, meg mindenféle ismeretterjesző anyagot, nem merte hazavinni, hanem a suliszekrényben hagyta. Amikor megjött neki, csak wc-papírba tekert vattát használhatott.:( Rossz volt látni, hogy mennyire szenved ezek miatt.

21/l

Hogy nem nőttek még fel... Anyám egy tipikus példánya a fent nevezettnek.

Sosem tudtam vele beszélgetni, nemcsak erről, más egyszerűbb témákról sem. Mindig mindenféle titkaim voltak, mert nem volt kivel megbeszélni. Azt hittem gyerekkoromban, mikor barátnőim meséltek az anyjukkal való kapcsolatukról, hogy egyszer majd az én anyám is leül velem beszélgetni, és csak türelmesen vártam és titkolóztam. De hiába. Ha én nem kérdeztem, ő nem beszélt olyanról, amiről nem tudtam elvileg. Sőt ha bármiről kérdeztem, pl családunk története, nagyszüleim élete, stb, még arról sem mondott sokat, mert az elméjében az volt, hogy amit ő tud, azt én, a gyereke is tudom. Csak azt nem tudom honnan... Folyton leszólt, hogy hát ezt tudnod kéne, stb. Kritizálni mindig tudott, értékelni sosem.

Iszonyatos gátlások alakultak ki bennem.

Anyám egyszerűen az a fajta, aki a gyereket nem tekinti önálló lénynek, hanem inkább a tulajdonának. És senki nem rendszabályozta meg, mert a nagyszüleim korán meghaltak, nem szólhattak bele a nevelésbe. Apámmal meg elváltak.

Ezért anyám a saját feje után ment, és tökéletesnek tartja magát mind a mai napig, hisz senki nem koppintott a fejére. Ha én reklamáltam, az meg ugye csak egy kölök hisztije...

Talán ha apámat nem üldözi el, akkor alakulhatott volna egy normális családi kapcsolat, beszélgetésekkel. De nem, anyám csak a saját feje után...

Jó lenne, ha a nők akkor vállalnának csak gyereket, ha nem csak korukat tekintve, hanem értelmi szintjüket nézve is nők... De sokan sose nőnek fel, és csak az ösztön hajtja őket, a gyerekkel való beszélgetés, tanítás, a gyerek megismerése pedig elmarad. A "természet megoldja valahogy", vagyis ezek a gátlásos kis gyerekek valahogy felnőnek és az okosabbja sosem fogja megismételni a szülei pancserságát. A butábbak meg megbosszulják saját gyerekükön, de talán ők vannak kevesebben.

Sosem világosítottak fel szemtől szemben. Szexről, szeretkezésről, szerelemről abszolút sosem beszélt nekem. Az iskolában a felvilágosító órán, barátoktól, osztálytársaktól, később netről szereztem be az infókat.

Természetesen más dolgokról sem tudok vele beszélni. Az érdekli, mi volt a suliban, mennyi ösztöndíjat kapok. Más nem igazán.

Emlékszem mikor kb. 11 éves múltam, elkezdtem kérdezgetni a menstruációról, mit hogyan miért? Azt mondta, majd ha idősebb leszek, és megjön, akkor elmondja. Na, félév sem telt el és megjött. Szerencsére nyáron, itthon. De attól még nem tudtam semmit. (mármint azt tudtam, hogy igen, a nők véreznek és ez előfordul jobb esetben mindenkivel.. az alappal tisztában voltam. De azzal, hogy nekem ettől fájni fog a hasam, meg kényelmetlen lesz az egész. stb. stb. azt nem. Csak betétet használhattam, mivel azt mondta, csak azok a nők használhatnak tampont, akik már szültek, szóval már szexeltek. (Értsd: akik szexelnek, azok azért szexelnek, mert gyereket akarnak szülni.) Fantasztikus módon rászoktam a betétre, nagyon nehezen tudok átszokni a tamponra.. Több mint két éve már nem vagyok szűz.. de ezt sem tudja, el sem tudja szerintem képzelni, hogy én valaha valakivel lefeküdjek a házasság előtt.

Szóval elég nehéz így felnőni. Rengeteg titkom van nekem is... Amiket úgy szeretnék megosztani az anyámmal. De nem ezzel, aki most van, hanem egy másikkal, egy másik életben. Nekem ez jutott.. A saját lányomnak milliószor jobb élete lesz.

Nehéz ügy. Vannak prűd emberek,nem biztos,hogy a saját hibájuk, ha őket is így nevelték, és szégyellnek ilyesmiről beszélgetni a gyerekkel. Persze manapság már van olyan olvasmányos szakirodalom, a gyerek nyelvezetén,hogy nyugodtan oda lehet adni a gyerek kezébe 8-9 évesen, és az ő szintjén szakember mondja el neki,amit el kell mondani. Utána ,ha kérdése van,úgyis anyukát zaklatja(vagy a suliban a haverokat,vagy a google-t, ami a rosszabb variáns, de jobb mint semmi). Úgyhogy előbb-utóbb felvilágosul a gyerek. Persze nem mindegy,hogy hogyan.

Anyukát is próbáljuk megérteni.