Miért nem érti meg anyám, hogy nem vagyok "szerelmes" az ő pasijába?

Szüleim elváltak már több, mint 10 éve, apukám azóta meg is halt már. Anyám azóta zsinórban szedte össze a nem normális pasikat, de számára mind félisten volt, és elvárta, hogy nekünk is legyenek csak félistenek. Eleinte azt is elvárta, hogy apunak szólitsuk őket, de erre nem voltunk hajlandóak. Most van már 4-5 éve egy normálisabb pasija, aki minden szeszélyét eltűri neki, szereti, meg minden. Mivel nekem már családom volt, és akkor már messze éltem a családommal, nem ismerem annyira, jó, ha 2-3 évente találkoztunk, akkor sem beszéltünk túl sokat. Kedves, és udvarias vagyok vele, és ő is velem. Ezzel nincs is gond. Ajándékot is kap karácsonyra, valami kis banális apróságot, jelképesen, mert annyira nem ismerem, de kap. Megtisztelem vele. Most nemrég közelebb költöztünk a családdal a szülői házhoz, és anyám az agyamra megy már, hogy vele semmi másról nem lehet beszélni, csak az ő csodapasijáról. Csupán a dicshimnuszok mennek állandóan, viszont engem ez nem érdekel. Jó, meghallgatom, de akkor is. Most kitalálták, (aminek mondjuk örülök is), hogy a pasi beöltözik Mikulásnak, és úgy adják oda a gyerkőcöknek a csomagot. Ez tényleg jó dolog, valóban örülök is neki, ami betette nálam a kiskaput, hogy anyám azt mondta, hogy de nehogy süssek sütit, meg ne is készüljek különleges dolgokkal, mert nem azért jönnek. És ne költsek csak azért, mert a pasi is jön.

Jujj eszemben sincs. Ok, mikor ritkán láttuk egymást, akkor különleges étel volt, meg süti, meg miegymás, de most, hogy nem 1-2 évente 1x találkozunk azért már más a helyzet.

Nem értem, miért nem érti meg, hogy én nem vagyok szerelmes az ő pasijába? Nem istenitem, és számomra nem különleges ember. Persze nem vagyok vele bunkó, mert nem adott rá okot, de összesen talán ha 10 mondatot váltottunk, mióta "ismerem". Számomra semmit nem jelent azon kivül, hogy ő az éppen soros pasija az anyámnak.