Mit tehetnék? Van erre valami megoldás?

A saját helyzetem 90 %-ban egyezik a tiéddel.

Nálunk ugyanez volt, még a kor is stimmel.:)

Anyukám sem tehette meg, hogy külön menjünk, ő is inkább tűrt és nyelt, aztán mikor már az életünkről volt szó, akkor a sarkamra álltam és azt mondtam anyukámnak, hogy most pakolunk össze és megyünk el innen.

A mamámhoz költöztünk, jóval szerényebb anyagi körülmények közé, de legalább életben voltunk és békében éltünk.

Előbb utóbb szerintem anyukádnál is betelik a pohár, vagy éppen te fogod tudni kimenteni ebből a helyzetből. Én sem mertem magára hagyni anyukámat, mert csak rám támaszkodhatott.

Azóta már eltelt pár év, mindenki éli a saját világát, szerencsére békében.

Én egyébként azt mondtam, de nálunk tényleg nagyon durva dolgok történtek, hogy inkább a híd alatt, mint tovább egy házban apámmal.

Kitartás!

A mamám egy 2 szobás, fürdőszoba nélküli, igencsak felújításra szoruló falusi házban lakott. Mi ide mentünk lakni anyukámmal, illetve akkor már megvolt a párom.

Amúgy nem tudom, van-e esetleg anyukádnak fix munkája, annyi fizetéssel, hogy el tudjatok menni albérletbe. Esetleg még az is megoldás lenne.

Amúgy elég szörnyű dolog, hogy az áldozatoknak kell mindig menekülniük máshová, pedig ők semmiről sem tehetnek.:(

Első válaszoló voltam.

Ha esetleg érdekel, hogy nálunk miként zajlott az egész és mi lett a végkimenetel, akkor szívesen leírom priviben.:) Hátha meríteni tudsz belőle.

Előző válaszoló vagyok.

Édesanyádnak van legalább egy alapfokú nyelvtudása? Mert esetleg őt is vihetnéd akkor magaddal a hajóra. Vagy, ha nem hajós munka: kimehetnétek babysitterkedni, vagy valami hasonlóra.

Egyébként talán az is megoldás lehetne, ha másik városba költöznétek. Jó messze. Pl.: Szegedről Győrbe.