Családi gondok sürgős?

Nemis tudom hol kezdjem. KEzdem inkább a munkával. 17 leszek nem sokára és itthoni munka kimerül abban, hogy lenyírom a füvet (a kert nagy, szóval nem 10 perc) gimire járok tanulok tanulmányi eredmények nem rosszak (átl. 4,4). Most festés meg ilyenek vannak itthon és tegnap én levágtam a füvet holtfáradtan reggel 10kor nekiálltam fél 1re végeztem vele. ADdig apámék festettek. Ezután én bejöttem a házba, lefeküdtem aludni, aztán gépeztem (elvégre ENNYI a szabadidőm , szombat vasárnap nem akarom ezt is munkával tölteni uram bocsá', ők meg itthon vannak apám munkanélküli (bár nem maga miatt, de ebben nemm ennék bele) anyám itthoni munkát végez, szóval "ráérnek".) Este tévéztünk apám kereste a távirányítót ott volt mellettem hozzám se szólt észrevette elvette. mOndom neki miért nem szóltál, hogy adjam od azt mondja nehogy megerőltessem magamat. Itt már leesett a tantusz neki az abaja, hogy idézem "nem csinálok semmit, csak gépezek," meg mindig azzal jönnek, hogy régen mentek ki a mezőre dolgozni meg satöbbi az persze kimarad, hogy ők szakmát tanultak otthagyták a sulit stb. mert akkor sérülne az EGO. Ma is csinálni fogják de én meg elhatároztam csak azért se megyek ki, ha csinálnék valamit úgyse lenne jó neki, mindig beleszólna. De azért megkérdeztem kell kint segíteni valamit anyám rávágta nem (ő nem akar dolgoztatni, vagy ne is tudom, 'óv' a munkától) apám meg nem is méltatott válaszra.

A másik meg, hogy nem adok nekik puszit ha találkozunk meg hgy én biztos szégyellem őket. Most mit csináljak nehéz elfogadni, hogy kinőttem abból a korból, vagy ha nem is akkor is kamasz vagyok ez zerintem normális de miért olyan nehéz ezt megérteni???

Apám meg úgy gondolja a gép csak játékra való, nem is csinálok semmit csak játszok pedig ez nem igaz, mert angoltudásomat fejlesztgetem leginkább fordításokkal szóval "dolgozok." De ő ezt úgyse hinné el...