Szerelem ideális kezdéssel, majd durva testi bántalmazás és lelki terror. Miért?

Akkor következik be az első pofon, amikor megissza az első pohár vodkát vagy sört.

Ha megnézzük az "elején rendes, később vadállat" kapcsolatokat, akkor a legtöbbször az ok az alkohol, és nem is kell feltétlenül alkoholistának lennie az illetőnek. Elég, ha nem bírja a piát.

Akkor is lehet ilyen, ha az illető elmebajban szenved, skizofrén, vagy sok benne az elfojtott agresszió, amit fiatal korában szedett össze pl. bántalmazások miatt. Ilyenkor az ember tudattalanul is azokon vezeti le ezt az agressziót, akiken tudja, aki gyengébb, mert ezt élte át ő is gyerekkorában. Sérült az igazságérzete, eltorzult a személyisége, és vissza akar adni annyi fájdalmat, amennyit csak tud.. sajnos nem annak, aki okozta őket. Azért az odaadó pár a "logikus" választás, mert a nagy odaadás egyben a gyengeség jele is. Aki nagyon a párjáért él, kiszolgálja, imádatig szereti, az felkelti a másikban azt az ősi ösztönt, miszerint a behízelgő fél alacsonyabb rendű, azt tehet vele, amit akar. Bántalmazhatja is, amit ki is használ, hiszen az áldozatok tényleg nem mernek kiállni magukért, a bántalmazó mellett maradnak, mentegetik tetteit.

Nagyjából ezt a két fő okot látom.

Szerintem ez nagyrészt nem tudatos viselkedés, úgy értve, hogy nem tervezik el tudatosan, hogy "akkor két hónapig kedves leszek, további két hónapig megtöröm, majd elkezdem ütni".

Az emberek többnyire addig mennek el, ameddig elmehetnek. Van egy tudatalatti választás a párkeresésnél is. Az olyan nőket, akikről első pillanatban látszik, hogy milyen karakánok, az ilyen pasik messziről elkerülik, vagy néhány mondat után kifarolnak.

Nem ilyenné válnak - bántalmazóvá - hanem alapból ilyenek, csak a saját jól felfogott érdekükben eleinte bájolognak.

Az alap a torz személyiség, amely agresszióval kezeli a konfliktusokat. Nőknél is észrevehető ez, cask ők fizikailag nem bántalmaznak, mert felmérik, hogy nem alkalmasak rá, lévén gyengébbek.

De nézd meg, itt is hány konfliktuskezelési tipp van, miszerint: "tépd meg, mondj neki oda, vágd a képébe". Ez mind-mind erőszakos kommunikáció.

Fizikai erőszakig az jut el, akinek nem kell tartania a fizikai visszavágótól.

Az áldozatok rendszerint vagy ugyanilyen apa mellett nőttek fel és ezt látták mintának, vagy annyira romokban van eleve az önbecsülésük, hogy kevés erőfeszítéssel is le lehet rombolni - majd kezdődhet a bántalmazás.

Számomra is meglepő, hogy az emberek döntő többsége úgy házasodik/szül gyereket, hogy valójában nem is ismeri a partnert. Soha nem figyelte meg, hogy hogyan kezeli a konfliktushelyzeteket, vagy azzal ámítja magát, hogy "ááá, bezzeg velem nem lesz ilyen".

Lekopogom, engem még férfi nem bántott (egyetlen kamaszkori apai pofont leszámítva, de azért megdolgoztam :P), viszont láttam "előrevetítő" viselkedéseket a kapcsolataim korai fázisaiban.

Volt egy nagyon szépember exem, igazi férfiszépség, szép izomzat, szép arc. Első (!!) randin beültünk egy étterembe, ahol a pincér valóban bunkó volt. Mondtam a srácnak, hogy figyelj, borravalót egy fillért se ennek. (gondoltam így kezelem a pincér bunkó viselkedését). Őt úgy kellett lefogni, hogy ne vágja pofán a pincért a következő paraszt beszólásánál.

Ekkor még nekem sem esett le a tantusz, de idővel kiderült, hogy nagyon is labilis idegzetű. Mérges mindenre és mindenkire - bár a probléma a saját életvezetésében volt.

Gyakori jelenet volt, hogy vitánál rákiabáltam, a 110 kg színizom pasi meg zokogva ölelgette a párnát a kanapén összekucorodva, mert nem tudta kezelni, hogy rákiabáltak. Bár ő nőkkel nem volt erőszakos, férfiakkal annál inkább. Első nézeteltérést rögtön pofonnal akarta rendezni.

A mozgása is ormótlan volt, egyszerűen nem mérte fel a saját erejét. Ivás közben szétroppant a pohár a kezében, vagy ha a karomnál fogva akart magához húzni egy puszira, akkor meglepődött, hogy miért nyikkanok meg - és miért marad lila folt az ujjai helyén. Ez nem arrogancia volt, csak halványlilája nem volt, hogy milyen erőt fejt ki a markolásával.

Mindent levert, feldöntött, egyszerűen nem érezte, hogy fizikailag meddig tartanak a végtagjai. Mivel magas volt, naponta legalább kétszer fejelt le alacsonyan levő tárgyakat.

A férjem az ellenpont, őt is láttam konfliktushelyzetben. Mosoly fel, és mindent verbálisan próbál elsimítani. Persze, van amikor káromkodik vagy ideges, de ez a négy fal közötti puffogást nem lépi túl. Ő úgymond a hosszútávú nyereségre figyel, ezért lenyeli a békákat és még nagy önuralmat igénylő helyzetekben is barátságosan közelít az emberekhez, nem erővel.

Amit becsülök is benne, mert nálam hamarabb szakad el a cérna. Mióta együtt vagyunk, tanultam tőle némi önuralmat, helyzetkezelést.

Egyetlen ember tudja kihozni belőle az állatot: az exneje. Mondjuk az összes ismerős, én is úgy állunk a hölgy személyiségéhez, hogy még azért van életben, mert a törvény tiltja az emberölést. Igazi bicskanyitogató kommunikációja van, érzelmi zsarolással, időnként fizikai támadással fűszerezve. Mindezt kifejezetten primitív és nyilvánosan megalázó stílusban (pl. teli torokból üvöltés és jelentrendezés egy bevásárlóközpont közepén).

Az elmúlt 6 évben ő volt az egyetlen, akivel a férjemet hallottam tényleg dühből ordítani. De még őt sem ütötte meg soha. A váláshoz is az vezetett, hogy egyszer annyira felidegesítette az exneje, hogy hozzávágott egy műanyag tangapapucsot.

Ha akarta volna se tudott volna sérülést okozni, de megijedt magától, hogy úristen, mi lesz a következő? Legközelebb egy hamutartót fog hozzávágni? Így saját magától megijedt és ez ébresztette rá, hogy vége a kapcsolatnak, ideje elválni.

Egyszer megkérdeztem a férjemet, hogy milyen helyzetben tudná elképzelni, hogy megüt? Elsőre rávágta, hogy semmilyenben. Aztán némi gondolkodás után mondta, hogy ha teljesen őszintén gondolja át, akkor két verziót tud elképzelni:

- fizikailag bántom a gyerekét, akkor biztos, hogy elborulna és széttépne

- késsel vagy egyéb fegyverrel közelítek hozzá, egyértelműen támadó szándékkal - ebben az esetben a támadást hárítaná, ahogy sikerül, kirúgná a kezemből, vagy engem lökne a földre/falnak, hogy menekülni tudjon.