A másodunokatestvérem és én már 3 hónapja egy párt alkotunk. Az Ő szülei tudnak a dologról, az enyémek viszont nem. Nem merem elmondani, mert tudom, hogy az enyémek elleneznék. Ti mit tennétek a helyemben?

Nem értem, miért mondjátok, hogy undorító? Voltak genetikai vizsgálaton is, ahol azt mondták, hogy teljesen rendben van a dolog, tehát NEM egyeznek annyira, hogy az undorító legyen...

Valahol végül is mindenki rokon!!

ó talán azért undorító, mert a rokonainkkal nem igazán ke*élünk, legalábbis jobb helyeken, meg a XXI. században.

addig még oké, hogy vaalakinek olyan sok másodunokatesója van, hogy nem ismeri őket, és összejönnek, de amint megtudják, meg kellene szakítani a kapcsolatot.. mert igen is undorító! ezek meg tudták is egymásról, hogy rokonok... blöáá

az meg mi, hogy a másodunokatestvér már nem is rokon? de, rokon, közösek a dédszülők, amik azért, valljuk be, nem helyezkednek el tőlünk annyira messze a családfában..

Elsősorban azoknak a válaszadóknak írok most, akik itt osszák az észt, hogy ez mennyire undorító. Különösen a 11. válaszolónak! Alapból megvetendő, ha visszaírsz egy olyan dolgot, aminek semmi köze a kérdéshez, a személyes véleményedre meg senki nem volt kíváncsi. De az már szomorú, hogy a hülyeségeket még bunkón is mondja el valaki.

Elmesélem az én történetem. Igyekszem rövid lenni. Megismerkedtem egy fiúval. Együtt voltunk másfél évig. Kiderült, hogy másodunokatestvérek vagyunk. Apukám soha nem jött ki túl jól a családjával, így még a nagyapám testvéreit sem ismerem egyáltalán. Azt tudom, hogy vannak 7-8-an, de ennyi. Apum unokatestvéreit meg egyáltalán nem. Persze, ez rosszul alakult meg minden, de nem a mi hibánk. Nem tudom, hogy voltatok-e már szerelmesek. De szerintem nem. Ezt az írásaitokból szűrtem le, hogy "undorító", meg hogy "amint megtudják, meg kellene szakítani a kapcsolatot". Aki volt már szerelmes, az nem ír ilyet. Annyira szeretjük egymást, hogy szerintem az se tartana vissza minket, ha édestestvérek lennénk, nem hogy ez a távoli rokonság. És lehet sajnálni meg lenézni minket, de én szerencsésnek érzem magam, mert veletek ellentétben éltem már át azt az érzést, amikor egy szerelem olyan erős, hogy semmi nem szakíthatja szét (legalábbis ilyen apróságok biztos, hogy nem). Inkább derüljön ki a barátomról, hogy akár az édestestvérem, mint hogy olyan életet kelljen élnem, amiben nem tapasztalhatom meg ezt a szerelmet.

Hogy mi dönti el, hogy ez mennyire undorító, arról inkább ne beszéljünk. Genetikusok is azt mondják, hogy annyi az esélye az egészségtelen gyermeknek, mint két idegen esetében.

Ettől függetlenül én nem szeretnék gyermeket, de igazából sosem akartam. Nem tehetek róla, de nem igazán kedvelem a gyermekeket. Valószínűleg a saját gyermekem imádnám, de egyelőre nem érzem úgy, hogy különösebben szükségem lenne egy gyermekre.

A kérdésre válaszolva pedig: mondd el a szüleidnek! Mi nem mondtuk el a sajátjainknak, mert nagyon féltem, hogy elleneznék (főleg ha figyelembe vesszük, hogy apukám alapból ki van utálva a családfából). És mégis rájöttek. Ezek a dolgok általában kiderülnek. És az én szüleim például nagyon szépen fogadták! Megmondták, hogy ők nem fognak minket szétválasztani, mert ezzel a boldogságom útjába állnának. Egy szülőnek pedig mi más lehetne fontosabb, mint hogy a gyermeke boldog legyen? :)

legion:

hatalmas tévedés, egy szóval sem szólta le azokat, akik neki nem tetsző válaszokat adnak!

Azokat szólta le, akik nem adtak értelmes válaszokat, csak idejöttek kötekedni meg tapló módjára leszólni más kapcsolatát, mikor semmi közük nincs hozzá.

Itt inkább az a kérdés, hogy ha ezek az emberek nem tudnak érdemben hozzászólni a témához, akkor miért jönnek ide kötekedni?

Senkinek nincs joga ahhoz, hogy más szerelmi életét, kapcsolatát tönkretegyék, ellenezzék. Az a legfontosabb az életben, hogy az ember megtalálja a szerelmét és a boldogságát. Egész életében átkozná magát a lány, ha hallgatna mások véleményére és véget vetne a kapcsolatnak, később pedig rájöjjön, hogy nem kellett volna, mert ő volt az igazi.

A társadalom véleményével nem szabad törődni! Egy külsős nem feltétlenül tudhatja, hogy ez milyen (mondjuk ha valaki volt már szerelmes, akkor el tudná képzelni). Meg az emberek nagy része úgyse tudna a későbbiekben a kapcsolatotokról. Aki meg tudna, az nyilvánvalóan közeli barát, rokon, így elfogadnák ezt. De ez attól is függ, hogy hány éves vagy és milyen hosszú a kapcsolat. Egy 16 éves lány 3 hónapos kapcsolatát nem fogják komolyan venni a szülők, így ellenezni fogják. Viszont ha vagy 18-19 éves és van már mondjuk 1 éves kapcsolatod, akkor csak nem akadályozzák meg, hogy együtt legyetek.