El kell mondani a gyereknek ha az egyik szülője börtönben volt még a születése előtt, vagy jobb neki ha nem tudja?

A gyerek nem hülye, nem kell hülyének nézni. Csak gondoljon bele mindenki, ha a helyében lenne és mondjuk 20 évesen tudná meg, nem érezné becsapva magát?

Én elmondanám, a korának megfelelően elmagyarázva, azzal együtt és azt nagyon is hangsúlyozva, hogy beismerem, megérdemeltem, mert olyat tettem, de tanultam belőle és többet soha olyat nem fogok tenni. Ez sokkal pozitívabb példa lehet, mint egy mézesmázas ideális (valójában hamiskás) kép, amit a szülő fest magáról.

A szülő is akkor hiteles, ha lehet sérülékeny, gyenge, tévedhet néha, de beismeri, újra felépíti magát, tanul belőle --> ebből tanul a gyerek is helyes értékrendet, magatartást, életvitelt.

Sokan mondják, a titkolózás nem hazugság. De attól még a dolgok be nem ismerése, és bizony mindegyikben van olyan, akit becsapnak vele.

Ejnye már, a gyilkosságnak is vannak fokozatai. Önvédelem, pl?

Azt is el kell mondani, fent leírtam már, minek, hogyan.