Mi a fenét csináljak, ha a szüleimnek látszólag nem kellek?

Nekem kamasz gyerkőcöm van, és mindig jó volt a kapcsolatom vele, őszinte volt hozzám. 1-2 éve széthullott ez a harmónia, mióta kamasz. Tudom, hogy ez gyakori a kamaszoknál, hogy csak a haverjai érdeklik, engem hülyének néz, csak akkor szól hozzám normálisan, ha kell valami, hiába kérem meg valamire, azt nem csinálja meg rendesen, vagy van hogy sehogy sem. De ezek miatt nem tudok vele mit kezdeni, nehéz türelmesnek lennem vele, így sokat kiabálok vele. Ő pedig érzékeny korban van, így ezzel biztosan csak ártok, de nem tudom, hogy kellene kezelnem őt. A szeretetemet már nem fogadja el, tehát nem tudok közel kerülni hozzá úgy, hogy megölelem pl. Már nagy ahhoz, hogy pl. ne csak átlépje a szemetes zsákot, hanem levigye, ha már arra megy, ez csak egy példa, de ilyenek miatt fel tudom magam húzni.

Én nagyon szeretném, ha a gyermekem vevő lenne arra, hogy leüljünk beszélni, elmondja, hogy mit hogyan szeretne, próbáltam is, csak annyit mondott hogy kezeljem felnőttnek. De hát hogy kezeljem, ha ő meg semmi kötelességtudattal nem rendelkezik? Nehéz ez. Azért írtam le, hogy lásd a másik szemszögből is a dolgot. Ha a fiamat meghallgatnád, biztosan ő is azt mondaná rólunk, amit te...., pedig nagyon szeretem őt!