Hogy működik a gyerektartás csökkentése ebben az esetben?

Általánosságban igaz, hogy a gyerekekre vonható tartásdíj a fizetés legfeljebb 50%-a lehet. Ebbe - amint megszületik - bele fog számítani a második gyermeked is. Ha a nettód 400 ezer forint alatt van, akkor teljesen biztos, hogy csökkentik a tartásdíjat, hiszen a két gyerekre egyenlő összeget számolnak, és az így már 200 ezer forint lenne. Egyébként is valószínű, hogy csökkenteni fogják, mert irreálisan magas összeget fizetsz, ennyi rengeteg egy egészséges gyerek eltartására (plusz anyának adókedvezmény, CSP és amit még ő költ a gyerekre a saját fizetéséből).

Azt sajnos nem tudom, mikor kérheted a csökkentést, nem ismerem az erre vonatkozó szabályozást.

Én úgy tudom, 60 000 Ft-nál többet nem vagy köteles fizetni.

Persze ha a bírósági végzésben több áll, akkor köteles vagy fizetni, de van mód az összeg hivatalos csökkentését kérni.

Azt nem tudom, az új gyerekre kell e hivatkozzni ehhez, de az biztos, hogy lehet.

1. Mennyi a hivatalos nettó béred?

2. 100.000 Ft irreálisan magas összeg. CSP vagy és adókedvezmény ide, vagy oda, ez több, mint amennyibe a gyermek havi ellátása kerül. Ekkora mértékű tartásdíj-fizetési kötelezettség nem indokolt.

3. A gyermek születét követően kérheted a hivatalosan megállapított, fizetendő összeg csökkentését. Új gyermek születése lényeges változásnak számít. Adhatsz (adj is!) az első gyerekednek pluszban többet, de hivatalosan ne egy ilyen irdatlan összeg legyen megállapítva.

4. Havi 60 ezret reálisnak és korrektnek tartok.

Az új Ptk szerint(ajánlom olvasdát),már az új hazasságba született első gyermeket is figyelembe veszik.És még elég sok minden mást!!

Ne itt kérdezősködj,hanem menj el egy ügyvédhez,ő el tudja neked mondani mi a helyzet.

Idézek!---------" A gyermektartásdíj szabályozása az új Ptk. -ban

2014 január 8. | Szerző: Dr. Illés Blanka | Hozzászólások (8)

supportAz új, 2014.03.15-én hatályba lépő családjogi törvény a gyermektartásdíj vonatkozásában számos módosítást eszközölt, a régi szabályokat pontosítja, kibővíti és igyekszik a mai kor igényeinek megfeleltetni. A legtöbb változás a gyermekek érdekét szolgálja, biztosítja az eltartáshoz való alapvető jogát.

A törvény vélelmet állít fel a kiskorú illetve a nagykorú és középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett, vagyis nem kell külön bizonyítani, hogy a gyermek a tartásra rászorul. Ez a vélelem akkor dönthető meg, ha a gyermek személyes életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni. A vélelem felső korhatára 20 év – tehát ennek betöltését követően a középiskolai tanulmányok folytatása ellenére a bizonyítási teher a gyermeken van.

Újdonság a szerződéses gyakorlatban eddig is alkalmazott megoldást miszerint lehetőség van a tartásdíjat egy meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával biztosítani részben vagy egészben. Ez életszerű megoldás, hiszen a gyermekek lakhatását sokszor a felek utolsó közös lakóhelyén oldják meg. Ha ilyenkor a különélő szülő lemond a gyermekek javára a saját tulajdoni hányadáról, akkor ennek értékét a felek a tartásdíjba betudhatják, és az apa vagy egyáltalán nem fizet tartásdíjat, vagy csak lényegesen kisebb összeget teljesít havonta.

Megszűnt a tartásdíj %-os marasztalása, és a nemzetközi trendnek megfelelően fix összegben lesz meghatározva bár az összeget az előző 1 év átlagos jövedelmének 15-25% alapján határozzák meg gyermekenként. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenleg hatályos százalékos marasztalás a kiskorú gyermek érdekét szolgálja minden olyan esetekben, amikor a tartásdíj fizetési kötelezettség előreláthatólag hosszabb időn keresztül áll fenn, ez a megoldás volt az, ami tartósan és kiszámíthatóan biztosította a kötelezett jövedelmének növekedésével arányos tartásdíjat. A tartásdíj automatikus emelkedésének biztosítására tehát szükség van, ezt a jogalkotó úgy oldotta meg, hogy a bíróság – ha indokoltnak tartja – , a tartásdíjat évente indexálja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével. Ez jobb megoldás mint a szerződéses gyakorlatban kialakult infláció követés, mert a fogyasztói árindex változása jobban mutatja a gyermek kiadásainak növekedését.

A tartásdíj mértékének meghatározásánál a bíróság figyelemmel van:

a gyermek indokolt szükségleteire,

mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,

a szülők által eltartott más gyermekekre,

a gyermek saját jövedelmére, vagyonára,

és az egyéb szociális és családtámogatásokra is.

Míg a jelenlegi szabályozás a gyermek ’tényleges’ szükségleteit említi, addig az új Ptk. szerinti „indokolt szükséglet” jobban kifejezi azt a jogelvet, hogy a gyermek részére fizetett tartásdíj nem lehet „szűkös tartást”, az nem azonosítható a létminimummal, hanem a gyermek valós igényeinek megfelelően egyéniesített, átlagos színvonalú tartásdíjat kell fizetnie a kötelezettnek.

Az indokolt szükséglet fogalmát maga a törvény meghatározza tehát a tartásdíj mértéknek megállapításakor figyelembe kell venni, a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadásokat. Remélem a szabadidő tartalmas eltöltése változatlanul fontos költség lesz, ha csak a színház, mozijegyek árát, a sportszerek és sportfoglalkozások árait nézzük, ez igen magas összeg havonta. A kirándulás, nyaralás, síelés, városnézés, múzeumok, könyvek ára bár nem havi kiadás, de összességében nem elhanyagolható összeg. Úgy gondolom, a különélő szülőnek ezekhez a költségekhez épp úgy hozzá kell járulnia, mert egy gyermeknek nem csak lakni, enni, ruházkodni és iskolába járnia kell, hanem a szabadidő tartalmas eltöltése legalább olyan fontos – ha nem fontosabb.

A különélő szülő változatlanul akkor is köteles tartásdíjat fizetni, ha ezzel saját szükségleteit korlátozni kell, azonban ezt a szabályt kicsit fellazítja az új törvény, és abban az esetben ha a gyermeknek van jövedelme, vagyontárgya amiből bevétele származik, vagy van más tartásra kötelezhető egyenes ági rokon – praktikusan a gyermekkel együtt élő szülő, vagy a nagyszülők – akkor ez a rendelkezés nem alkalmazható. Nem tudom, a gyakorlat miként fogja ezt alkalmazni, én tartok tőle, hogy ez újabb kibúvót fog jelenteni a sok minimálbéres papírt lobogtató, de egyébként más rokonok és haverok nevén lévő tárgyak között, jó módban élő apukáknak. Nem gondolom, hogy ilyenkor a tartás terhét az édesanyáknak, vagy a nagyszülőknek kellene viselni, de majd meglátjuk merre kanyarodik a bírói megítélése ennek a kibúvónak.

Kikerült a végleges szövegből a tervezetben még benne lévő szabály, miszerint az elmaradt tartásdíjat az általános 5 éves elévülési időn belül lehetett volna követelni. Annyi engedményt engedett csak a jogalkotó a jelenlegi 6 hónapos szabályhoz képest, hogy 3 évre visszamenőleg lehet követelni a meg nem fizetett tartásdíjat ha az illető igazolja, hogy a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett.

Dr. Illés Blanka ügyvéd

"